Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

endöink halmaza melleit ne is legyenek) 's a' szerkesztőktől, ugy hiszem, nem sok időt orzolt el az uniói czikkek olvasása! Adva van, igaz, néhány, tárgyat fejtegető, de az is inkább felületén maradott, mint belsejébe bocsátkozott a1

do lógnak 's e' tekintetben csend uralkodik már közöttünk. De csalatkozom! Koronként most is jönek hirek, emelkednek szózatok, csakhogy nem az unió elöhaladását, terjedését, hanem megszületése előtt már közel kimúlását tudatok. Az egykori lelkesedést, ugy látszik, közönyösség vagy épen jéghideg váltá fel; a' szép tüz, mellyel az uniót fogadók, hamvával is, ugy tetszik, szét van szórva. \S ki örömmel látta ezelőtt e1

szép tüzet és szivében örvendett, most pedig egybeforradásunkat holt neveként hallja említtetni: fohász kél ajkiról a' dermedönek fölelevenedéseért. 'S honnan, miért ez elhülés? Ki a' magyarhoni prot. két felekezet helyzete fölött csak kissé, felületesen bár, gondolkodik 's hü tagja valláslestületének és őszintén szomjazza felvirulását a' protestantismusnak: az unió czélszerüségét, nagy hasznát, sőt követelöleg szükségességét lehetlen át nem látnia! Még is honnan, miért ez elhülés? Okait nyomozva kettőre találok leginkább 's azok: ismeretes szalmalüzünk és néhány uniokisérlet nem sükerülte. Hogy néhány helyen meg lön kisértve 's dugába dölt a1

két prot. felekezel egyházi összeolvasztása , tagadhallan. Mi szülte e1

dugábadölést tulajdonképen 's okszerűen, megmondani nagyon bajos annak, ki távol a' hely színétől, nem láthatá a' dolog lefolytát's íróasztalán az ügy hü előadása nem fekszik. Igy nemakarás-, rögtönzés-, elhamarkodás-, eröletés- 's több illyenről nem szólok, természetesnek találván részemről, hogy hol nem egy-két tisztesb egyén, hanem az összeolvasztandó egyházak népegyeteme nem volt illően elkészülve a' hosszas előkészületet igénylő, söt mulhatlanul megkívánó eszme elfogadására, annak ott buknia kellelt természet szerint 's igy nem az eszmének e' néhány helyeni sajnos megbukta szomorítja annyira szivemet, mert az elbukott még fölkelhet, mint az , hogy a' néhány nem sükerült példából általános következtetés van kihozva, miszerint az unióból misem lehet, — *s nézetem szerint ez egyik oka hidegülésünknek. Másik, szerintem, nagyobb oka e reszben csaknem egészen elhülésünknek közmondássá vált ismeretes szalmatüzünk , melly mutatja, hanyadik fokon állunk rokonságban nemzetünkkel, e' gyarlóság kitűnő birtokosával. Mint nemzetünk, mi is hamar fölhevülünk minden szép- és jóra 's lángunk ismét kialszik, ha sükert nem látunk azonnal. Mint nemzetünk, mi is, alighogy elvetök a' magot, aratni akarunk legott 's vállainkra fölszedve csűrökbe hordani a' kévéket. 'S mivel az unió nem mutat még szembeszökő eredményeket, szép szárnyra kelt reményünk szárnyszegetten hulljon a' porba ? Mivel a' szántóvető magszóráskor nem arat egyszersmind, felhagyjon a1

földmüveléssel? Mivel az oltványról nem szedhetünk azonnal zamatos gyümölcsöket, fácskákat soha ne ültessünk, soha ne oltsunk? Mivel az ember nem születik egészen kifejlettnek 's ludatlan jő a' világra, ne ápoljuk,ne neveljük ne, fejleszszük öt mind testileg, mind szellemileg ? Vagy hol volna most a' keresztyén vallás, ha az Üdvezítö és apostolai, megszeppenve az elejokbe tornyosult akadályoktól, felhagynak világboldogító munkájokkal ? Avvagyhol volna a' protestantismus, ha az egyházujitók érczkebele megtörik a' viszályokon, mikkel találkozniok kelle? 'S igy folytathatnám kérdéseimet iveken át, mikből kitűnnék, hogy mindenhez idő és ismét csak idő kell, melly azt megérlelje. 'S minek nevezhetnök immár az uniót? Vagy az emberi nyelv tökéletlensége, vagy szükfejüségem oka, hogy annak mostani stádiumához illő nevet adni, vagy mostani mibenlétét kellően ellaláó szóval kifejezni nem tudom. Folyamodjunk hát hasonlatokhoz 's nevezzük az uniót gyönge növénynek, melly általunk fagy-, dér-, pusztító férgek-, 's mindattól gondosan óvandó, mi diszlését 's egykori virágzását nemcsak megsemmíthetné, de csak meg is akaszthatná,'s el kell körüle mindent követnünk, hogy ha nem is mi, legalább utódink örömmel 's áldva fáradozásainkat szedhessék érett gyümölcseit. Ha tehát most még csak gyönge növénynek helyesen nevezhető az unió : várhatni- e a' gyönge növénytől józanul annyit, mint a' terepélyes, gyümölcshozásra tökéletesen kifejlett fától ? De most látom, hogy az uniót növénynek mondani még korán van; nevezzük hát nem csirának, hanem magnak, mellynek előbb csíráznia kell, hogy növénynyé felhajthasson. 'S ha ismét növény helyett sokkal helyesebben csak magnak mondhatjuk az uniót,— magnak, melly több évtizedet kiván gyümölcsözhetéseig: nemde sokkal alább vagyunk kénytelenek szállítani igényeinket, követeléseinket, mint ha azt már is növénynek méltán nevezhetnök? 'Sujra veszem észre , hogy az uniót csak magnak is mondani most még korán van, mert körültekintve, méltán kérdhetjük: Hol van a1

mag elfogadására illően elkészített föld? Azt keresve keresvén , sehol, ágost. ugy, mint helv. hitval'ásuaknál, nem találjuk Ha tehát hasonlatban jól lüntetém elötökbe az unió mibenlétét: feladatunk, társaim! az, hogy hiveink sziveit jó porhanyó földdé elkészítsük, hogy az unió magva ne essék egykoron az útra, hol eltapostatik 's föleszik az ég madarai; vagy kősziklára és nedvhiány miatt elszárad; vagy tövis közé 's általa elfojtatik : hanem jó földbe hullván, százannyi hasznot hozand. 'S mivel munkarészünkül az unió földének kellően elkészítése jutott , nem követelve már is gyümölcseit, teljesítse mindenikünk köréhez képest szakmáját hü#