Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-09 / 10. szám

A' leány gy—i nótárius Kiskéri Mátyás ur­nák, esperes úr elhalt felesége testvérének, egyet­len leánya, Amália. Édes anyját a' gy—i földes asszonyság tartotta 's nevelte fel házánál. Iíésöbb Kiskéri Mátyáshoz, mint meglehetős-jövedelmű helybeli notariushoz, hozzá-adá. De az érzelem­dús , igazán müveit nő, férjenek betyár vigadal­mai között titkosan emésztődve, két év alatt las­sanként lehervadt kora sírjába. Hátra-hagyott egyetlen leánya , Amália , édes anyjának halála után félévig a' földes-asszonyság udvarában tar­tatott, dajka által; majd a* nagy jóltevönekhalála után, atyjától házához visszavitetve, kisded évei­től kezdve mindekkorig csak apai gyámság alatt nőtt fel. Kiskéri Mátyásnak, mint minden, túlság­ba csapongó indulatúnak, egyetlen gyermeke iránti szeretete, ösztönszerű de a' szenvedélyig magasztalt vala. 0 a' társaságos mulatozást külö­nösen kedvelte, 's minthogy módja is volt benne: házánál, majd minden estve, férfi-compania gyűlt össze. Innen a' leány jellemén szembeszököleg feltűnt az egyáltalában nem tartózkodó szabadság, miszerint ö akármellyik férfival is beszélgetést kezdett és a' legelső ízben látottal is kezet fogott. Erkölcse azonban fedclhetleniil tiszta 's mondhat­nók , tüzpróbában megedzett vala. Hibája, ha ugyan hibának tetszik neveznünk, ebben állott, hogy mivel az örökös férfi-társaság nönemi eré­nyeinek kifejtését igénybe soha sem vette, ezek pedig, a'természet örök törvényei szerint, ki-ki­törtek : nagy mértékben szeszélyessé lön. E' szeszélyességet nevelte anyjától öröklött muzsi­kai hajlama. Egy ínséges orgonistától kezdte a1 zongorán-játszást tanulni, 's két-három év alatt, a' vidékben, leghiresb zongorajátszóval is vetélkedhetett. Ha atyja téli napokban félhé­tig is vadásztársaságokban időzött: egyedüli magányát operák betanulására használta. Ö Nor­mát, Belizárt, 's a' t. művészi tökélylyel ját­szotta 's énekelte. Szenvedélyes kedvelője volt a'színészetnek is ; és épen ez alkalommal is azért, vette rá atyját, a'nem messze fekvő városba, es­peres bátyjáhozi bejövetelre, mert vándor-sziné­szek kerültek oda. Szinészetröli fogalmait átvitte a1 prédikátori hivatalra is. Jó egyházi szónokot rendkívüli gyönyörűséggel hallgatott, öt a' lelkes beszéd egészen exaltálta. E' csudálatos-vegyületü jellemvonásokból al­kalmasint nyomára akadhatunk azon érzelemnek, melly öt édes atyjához^ a' divánon nyújtózó, fen­tebb említett, férfihoz füzé. Atyja, minden kiván ságaínak tüstént hódolt,'s ezért a'leány, atyját, soknemü fogyatkozásai mellett is, szerette, — iránta bájos gyöngédséggel viseltetett. De nyo­mára akadunk azon érzelemnek is, melly öt az ablaktól elszólító ifjú iránt olly szelíd-engedé­kenynyé tette. Az ifjú, gy—i iskolatanító Mezősi Károly, sok tekintetben elég müveit, kellemes magaalkalma­zásu volt. Különösen jó tánczos, — kitűnő fuvo­lás, — ékes szónok. Illyet, vagy nála különbet, soha sem látott Amália atyjának társaságában. A1 házi companisták mind kártya- 's bor- hősök va­lának, kiktől a'fölserdült leány szinte iszonyodék. Ah! regényes pásztor órái csak azok vol­tak, mellyekben zongorája hármoniáját Mezősi fuvolájával kisérte; 's mintegy leigézödve hall­gatta , ha Mezősi valami szép darabot declamált, vagy ollykor-ollykor prédikált Ez érze­lem minden inkább, mint szerelem. Mezősi,KiskériMátyással's Amáliával együtt, gyakorta megfordult az esperes házánál, — kit, minthogy prédikátori pályára szándékozott, min­denkép megnyerni igyekezett. Innen magyaráz­hatjuk meg Lidi körüli forgolódásit. Egyébiránt Mezősi Károlyról tudnunk kell, hogy ö egy elpusztult uradalmi tiszttartónak 12 éves korban árván maradt fija; mintegy 10 évig, az atyja által szolgált uraság udvarában, romlott erkölcsű inasok, jágerek, szakácsok 's ármányo­san cselszövő ispánok, kasznárok között csavar­ga; 's az itt beszívott vétkek természettől nyert szép tehetségeit megvesztegették. Ö szerette Amáliát. Tudta, hogy atyja a' leányt ki nem adja falujából. Feltette hát magá­ban , hogy neki a' gy—i ekklézsiában kell, törik szakad, prédikátorrá lennie 's Amáliát ekkép bir­tokába nyernie. Illy czélból a' ritka-becsületességü Jámbor József ellen felbőszítette a' nótáriust, ugy festvén le a'szegény prédikátort, mint a'ki hiúzi szemek­kel leskelődik Kiskéri Mátyás tettei körül, 's a' falubeliek előtt mindig a' notariusi háznál betyár­kodó társaságot becsmeli: söt predikáczióiban is, kétértelmű szavakkal, mindig vagdalózik. — Más­felől az esperesnél tett declaratiót, hogy kis­asszonyának elnyerhetését legnagyobb szerencsé­jének tartaná. Hinni szeretjük, hogy, további mélyebb vizs­gálódás nélkül is, tisztán megkülönböztethetők a1 Mezősi Károlyt, Fejes Györgyöt, Kiskéri Mátyást és Jámbor Józsefet körülhálózó viszonyok. Hogy tehát e' tárgyban untatok ne legyünk: röviden csak az eredményt adjuk elő. Bátori Sámuel Lidit, Vezendi Pál Amáliát bír­ták rá, hogy közbenjárulásuk által engeszteljék meg, Jámbor József iránt, esperes és nótárius urakat, édes atyjaikat. Tegyék e' mai estvél nagyszerű jótétemény estvéjévé! Ajándékozza­nak békeséget, nyugodalmat egy ok nélkül ke­servesen megzavart nagy háznépnek. Sajátja a' nőnemnek, hogy, érzéki ingerelhe­töségénél fogva, erényre, vétekre egyaránt képes felemelkedni vagy lesülyedni, ha cselekvöleges szerepben léphet föl. Néhány perez múlva Lidi a' Bátori, Amália az ifjú Vezendi karján volt, 's az ékes-szónoklatu Bátori Sámuel, illy kiséret mel­lett, az aczél-szivet is rezgő könyekbe olvasztó

Next

/
Oldalképek
Tartalom