Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

nül vervén a' mellette álló Bátorinak Iába elébe, boszúsan folytató: — „De ha tudtam volna, hogy nem volt ben a'közgyülésen nagytisztelelü eolleguram: ide nem jötlem volna most, ebben a' rosz utban Nem én, uram! diurnumért sem !" „Ne figurázz, Marczi!— incselkedett Fejes György tovább is—gyere közelebb, igyunk egyet a' föcuratorért itt, ha Debreczenben fényes asztalánál inni módunk nem lehetett " ,,'S csakugyan nem voltál a'közgyűlésen, barátom !?. — kérdé Fejes Györgyöt némi bizonytalankodással Vezendi Máté — .„Ugy hallám, hogy elindultál, 's megvallom őszintén, hogy jelenleg én is egyenesen azon okból tiszteltelek meg, ha a' közgyűlési tárgyakról 's jelesül a' vallási új törvényczikk életbeléptetése felől is, tudósítást nyerhetnék. Mert épen egy átmeneti eset körül van némi kis secrupulusom." „Bizony, barátom"! — válaszolt, egész komolyságot öltve fel, az esperességét Vezendivel éreztetni óhajtó Fejes György — „én nem mehettem be. Igaz, hogy elindultam. De a' rosz út miatt szándékomtól visszavettetődtem. A' gyűlésről azonban referálhatok. Épen mikor megérkeztetek : akkor hozattatódott el a' postáról egy levelem. Titulusáról ismerem, hogy Víg András úr, esperes úr, barátom uram irta. De én bizony még fel sem bontottam, söt egészen ki is ese fejemből, mintha soha sem láttam volna Lidi! hová tétetödött innen a' pulpitusról az a' postáról imént hozattatódott levél?." Lidi, a' másik szobából kifejtődzvén a" mulató ifjak közöl, egy asztalfijókból kihúzott egy nagy levelet, 's atyja kezébe adta. Fejes György pápaszemet keresett. Boros Márton, Bátori, Jámbor József, Szarvas Jakab, 's több mások, kik a' szobában voltak, néhány lépéssel Fejes Györgyhez közelebb vonultak. A1

mellékszobából, a' levél olvasásának Lidi által megvitt hirére besietett Vezendi Pál, vele együtt más ifjak. Betolakodott még Macskási Ágoston is. És már tátotta fel száját Fejes György, midőn megnyílik szobája ajtaja, 's belép ...... egy ismeretlen, de tekintélyes úr. Fejes Gy. és a' vendégek nagyobb része rábámúl az idegenre. Vezendiné pedig, ki eddig minduntalan férje mellett ült, örömkiáltással ugrik fel székéről: „Edes jó bátyám! kedves testvérem! Miklósom! hol jársz itt."? A' testvérek megcsókolták egymást. Majd Vezendi Máté fogott sógorával kezet. „Isten hozott, édes sógorom, be reménytelenül találjuk meg egymást!" 's ugyanekkor, balkezét az ifjú Vezendinek nyújtotta a' már félig-meddig ismeretes idegen. — „Szendrei Miklós" mintegy 55 éves szép magyar férfiú — elsimítván kiülő magos homloka egéről, testvérének Szendrei Máriának, Vezendi Máté igazán „tiszteletes" feleségének megcsókolásakor, lehullott gyönyörű hajfürleit — nyájas magameg hajtással szólott a' házgazdához: „Bocsánatot kérek nagytisztelelü esperes úrtól, hogy illy későn — mert már, legalább órám szerint, hét óra — alkalmatlankodnom kellett. Én a',, Vértesaljáról," ide 40, 45 mértföldnyi távolságról, jövök. Égyet-Ien testvéremet's jó férjét Vezendi Máté barátomat "s sógoromat egyszersmind, körülbelöl 10 év óta már nem láttam.Mostanában,bizonyos családi ügyek elintézése végett, Debreczenbe a' kerületi táblához kellelt jőnörn 's miután dolgaimat Debreczenben 14 napigi ott időzésem alatt bevégeztem , Vezendi sógoromékhoz indultam. Én még ez esztvére óhajtottam Békefal vára juthatni, de az út átkozott rosz itten-tájon a' sok vizek miatt; rám estveledett 's a' vendégfogadóba beszállottam. — Történetesen eszembe jutott, hogy Váradi Esztert, húgomnak lánykori egyik legkedvesb barátnéját, e' városbeli orvos Buzási úr vette el. Tudakozódván utána: megtudtam, hogy épen a'szomszédban lakik. — Átmentem tiszteletére. Régi multakról, jelen dolgokról beszélgettünk; 's midőn testvéremhezi utazásomról említést teszek: nagy csudálkozásomra mondja, mikép ö azt vélte, hogy én testvéremmel együtt vagyok itt, mert testvérem alig egy órája érkezett e' városba, és most ugyan férje kedveért, nagytiszteletü esperes urnái időzik, de éjszakai hálás iránt nála tett rendelést. Én a' várakozást nem bírtam, 's bízva nagytiszteletü urnák engedékenységébe 's magyar barátságába, magamnak e' késő visitára szabadságot vettem." Szendrei Miklóst személyesen csak Bátori, de hírből Fejes György is ismerte. Tudta, hogy ifjabb éveiben, jó renommé-val viselt megyei hivatala után, gazdag-jövedelmű kamarai tisztségre emeltetett. Később, Vértesalján elzálogosított ösi terjedelmes fekvő vagyont visszaszerzett, 's tudodománynak, gazdálkodásnak, polgári 's egyházi közügynek szentelte napjait; minek következtében egyházvidéki világi ülnökké is elválasztatott. Nem csuda hát, ha Fejes György vendéglátását tisztelettel párosult szívesség jellemzé, 's egy kissé tartózkodóbbá lőn tövises witzeinek kíméletlenül applicálásában. Néhány perez múlva Szendrei Miklós sógora és testvére között helyet foglalván, a' társaság figyelme, ismét azon levélre fordult vissza, melylyet Fejes György Szendrei beléptekor akart olvasni, 's mellyet mindekkorig kinyitva tartott kezében. Az ujságvágy mindenkit függőben tartott De a' levél felolvastatásának sürgetését senki sem akarta megkezdeni. (Folytatása következik).