Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

ostort, 's olly csattanásu ütlegekkel kinzotta az elkínszeredett szegény barmokat, hogy az egy­mást-érö csattanások , a' Vezendiné jó ebédje 's jó bora után, csakhamar álomba ringatott Szarvas Jakabot, szornyii boszuságára épen akkor, mi­dőn álmában az esperes úr vacsorájához mármár leült, fölriaszták. Az állatkínzás azonban soká nem tarthatott. Az egész csapat rövid idő alatt beérkezett a' czélzott helyre. Bátori, óhajtván az öreg Vezendi leszállítá­sában segíteni, épen az esperes kapuja előtt, elébe hajtatott a' Szarvas Jakab kocsijának. Pállal együtt ügyesen leemelték a' tisztes öreget, kinek látá­sán az esperes úr Örvendezve, az esperes úr kis­asszonya pedig az ifjú Pált üdvezelve, mielőtt a' harmadik kocsi vendégei leszállottak volna, mindnyájan bementek a' szobába. Macskásit halálos harag boszantá. Ment vol­na — ugrott volna : de nagynehezen kiyánszor­golt principálisa visszarikoltá; nyers hangon pa­rancsolá, hogy a1 kocsi zsebeiből, piksziseit, pi­páját, hójag- és kötött gyöngyös dohányzacskóját, kiütő szerszámát, zsebbelijét, kéztyüjét, bársony kis sipkáját, 's ki tudná, még mijét, keresse össze. Majd egy egész fertály beletelt, míg a' vendégek közé, esperes úr elébe, ök is eljuthattak. IV. Nagytisztele^ü esperes Hasasi Fejes György ur, kinek parokhiáját most különféle-vegyitékii ven­dégekkel telve látjuk, egy a' leghíresebb hivatal­nokok közöl. Öt és fél lábnyi magasságú termete, három lábnyi átméröü hasa, rövidre nyírott őszes­szürke 's tüskés hajjal borított nagyfeje, szük homloka alatt parancsoló tekintettel villogó sár­gás-kék szeme, kék-szederjes börü kövér ábrá­zata , 's mindenek felett goromba-nyers hangja keményen imponál, ha előtte hivatalos ügyben megyéjebeli lelkész vagy iskolatanitó megjelenik. Tudománya a'férfiúnak, jól végzett iskolai ta­nulmányokból áll; de tapasztalatai szélesen ki­terjednek. Társalgási magaviselete mindig kitörő­víg, ollykor-ollykor szemtelenségig szabad. Sér­tegető elménczkedéseit a'nála alantabb, vagy vele egyenlő helyzetben levőkön kíméletlenül 's han­gos kaczajjalszokta gyakorolni. Az esperességet Vezendi Máté elöl két okon nyerte el: részint mert városi prédikátor, részint mert egyházvidé­kében számosabban valának vele egy collegium­ból kikerült prédikátorok. Igy is azonban csak csúfos ármány emelte az említett tisztes férfiút méltányosan illető székre. — Felesége már elhalt; több leányai férjhez-mentek; háznál még egy van, Lídia, körülbelöl 25 éves. Mai napunk estvéjén, jan. 28-kán, számos tagokból álló társaságot találunk nála; mert Deb­reczenbe egyházkerületi közgyűlésre indulásakor e' napot tűzte ki hazajövetele napjául; 'saz ekkép kitűzni szokott napokon nagy parrhesiával szok­ta előadni a' debreczeni újságokat. Számos vendégei közöl csak néhány feltűnőb­bekkel ismerkedjünk meg. Szótlanul áll, kemenczéhez támaszkodva, egy hosszu-száru, kisanczolt selmeczi pipából füstölő, száraz-magos alak. Képén sárgás-fekete szin ömlik el minden pirosság nélkül. Merőn szegzett pillanatai megátalkodott makacsságot jellemzenek. Öltözetének egyes darabjai, — egy térdig-érö, fekete báránynyal prémzett, zsinóros kék posztóból készült felső öltöny, alatta egy kopott zöld kaput­rock, halzsirral átáztatott stibli, keshedezett fe­kete selyem félnyakravaló , piszkos vastag szar­vasbör-kéztyü, izzadtsággal vegyült porkenöcsös fekete sipka, — valamelly mezővárosi gymnasium kiszolgált oktatójának gyaníttatják De ö nem illyenféle, ö nem hivatalért esengni jött esperes Fejes Györgyhöz. 0 szintúgy, mint ez, esperes, a' szomszéd egyházvidék esperese; 's ha bagoly is úr a' maga odvában: ö is úr a' maga egyházvidékében Tudománya a' férfiúnak latin grammatica és syntaxis. Minden érdeme : tág tiidö 's erős hang, melly testi tulaj­donairól már diák korában is hires volt. Nem egyszer leeresztette gégéjét, bassista korában, a' gordon alsó húrjáig, melly kunststüekért, mint ne­vezni szokta, rendesen egy kanta bort nyert fo­gadásilag. Miért 's mikép juthatott esperesi hiva­talra? maga sem tudja; „elég a? hozzá denique hogy ö, mint a' lopótök, felhuzalkodott magasra. „Közelebb" — kiálta a' száraz férfiúra, el­sőséget, követelő hangon, Fejes György, ki Ve­zendi Mátémellett lile — „hadd aufíuhroljam en­nek az én rég nem látott derék barátomnak!" „Innen is lehet!" — válaszolá dörgő hangon a1 komoly férfiú. „Igazad van, öcsém !" — folytatja előbbi el­mért nyerseséggel, semmit sem confundálva, Fe­jes György. — „Hát, édes Máté barátom! ez az a' hires Boros Márton, kinél most hatalmasb e­speres nincsen; pedig látod, még alig 45 éves. Én az 50-et is haladtam, mikor esperessé lehettem." „Új nemzedék nőtt fel, — mondá szerényen Vezendi Máté—mióta én elvonultam, betegeske­désem miatt, a' nagyobb világtól.Még nem volt nagytiszteletü esperes úrhoz szerencsém. Szívesen örülök, hogy a' kiszámíthatlan-hatásu, de épen azért sok lelki 's testi erőt igénylő esperesi hi­vatalra illy erőteljes korban választatott el nagy­tiszteletü úr." „A1 szerencse minden esetre enyém" — vá­laszolá hidegen Boros Márton. „Barátom! — kiálta Vezendi Mátéhoz Fejes György — ez a' ficzkó, ki a* superintendenst is rendre merné utasítani!" „Már az illyen nem ide való beszéd. Aa illyen nem witz!" — dörgé a' szokottnál kemé­nyebb hangon Boros Márton, 's pipáját kedvetle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom