Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

4-er: Pártoljuk, segítsük minden áron a' Prot. Egyh. Lapot, ezt az élet organonát, melly többet ér minden zsinatnál! Ne szökdössünk előle, ne conspirálgassunk ellene 1 Én ugyan nem! de, fájdalom! némelly papok, kik nem tudnak a'Galilaei tudományával megbarátkozni és elhitetni magokkal, hogy csakugyan a' föld forog, a* világ halad; kik csak annyit szeretnek Kálvintól megtanulni, hogy ő genevai theocrata volt, intett, parancsolt, büntetett. Isten bocsássa rneg vétkeit a" nagy reformátornak ! 0 szokszor ellenkezett az Institutio Christiana elveivel: azonban ö igen érezte becsét, ki annyit tett, dolgozott, holott a' reformatio óta alig volt néhány magyar pap, ki valamit dolgozott! — Sokan világiak sem hordatják e* Lapot. Fölebb megmondottam okát: de az csak ephemér baj; nem malitiából származik, — csak egy kis hanyagság- és félreértés! ijesztés szüleménye! A* protestantismus centruma a'literatura, különösen pedig a' Journalismus; míg az ész és akarat e' téren szabadon működhetik : nem lehet félteni a' felbomlástól sem a' doctrinát, sem az igazgatási! Csak ne várja senki, hogy három év alatt aranyvárat épít, kivált ha köveket nem hordunk az épülethez, és eszünket, szivünket, időnket, pénzünket elfecséreljük : még is decretáltatni akarjuk, hogy annak is jól legyen dolga és becsültessék, ki semmit sem érdemlett. — Egy anecdota jutott eszembe! Vergerius cardinál egy alkalommal Wittembergában magához hivatta Luthert. Luther jókor reggel csinosan megborotváltatta magát. Ileinrik borbélya curiosuskodott; Luther mondá: Ei! der Teufel soll glauben, dasz ich noch zu jung bin! Majd mosolyogva kérdé a' cardinál tőle: Miért nem kezdett már okosabb reformatiót? Semmit sem zavarodva meg, szokott bátor kedvvel válaszolá: Ja! Ja! ich habé noch nicht Leute dazu! — Minket sem árt a' zsinat előtt megborotválni! . Jakabfalvay András. tette 5 's az egész társaság, három fogattal, a' szomszéd városba, esperes úrhoz, elindult. Legelői egy zöldre-festett koczkás-fáju, bőrkészítményü, csinos, könnyű szekeret jól-tartott két erős ló húzott. A' kocsis képéből olvasni lehetett, hogy itt az utat ö tudja legjobban ; 's végignézvén lovát, szekerét, önmagáiiak tiszta, csinos öltözetét, majd a* többiekét is: nemével a' büszkeségnek hátra szólott: „Csak utánam mindenütt! Meg sem zökkenünk a' szomszéd városig." A* szekér után tiszteletes Szarvas úr batáralakú hintójával birkóztak a' szegény curator kibérelt lovai. Az ötös fogat után számított derék kocsit, leányának ösztönzésére, egy, csőd alá került 's exequált uraságtól vette licitatión a' leányát bálványozó apa; 's most rákötötte magát, hogy a' kocsit legelőször is a' Vezendi Pál hires nevenapján használja az édes papa. — Káplán Macskási úr elégületlenséget-jelentö mormogással gúnnyasztott a' hintóban. Mert principálisa az első ülésbe parancsolá, 's ez neki nagyon fájt. 0 olly szépen tudta volna hátát a' kocsi, féloldalában megvetni, 's ollyan jól illett volna onnan, háromszínű nemzeti szalaggal ékesített félhosszu fekete száron függő nagy massa-pipáját kitartani. Sorsával azonban, — minthogy sic fata tulere — csakhamar kibékült, 's gondolatait esperes úr kisasszonya körül czikáztatá, mellyeket ollykorollykor főnökének goromba hortyogásai parancsoltak rendre. Leghátul egy ötös fogat, könnyű fedeletlen kocsival, játszott. Ló és kocsi egy házasulandó ifjú uraság tulajdona, ki Vezendi Pállal szoros barátságban élt, 's az atyja látogatására menni készülő kedves papnak előző szívességgel ajánlotta át lovát, kocsiját. De Vezendi Pál, atyja társaságában, az első kocsira ült: ebben pedig Bátori és Jámbor József tanakodtak: „Mikép lehetne az esperesi mennyköcsapást villámhárítóval felfogni.?" Az idő kellemetes volt, de a' félig-szikkadt sár gyors hajtást nem engedett; a' mi, sokszoros tekintetben, kedvezöleg hatott az öreg Vezendire. A' tiszta fris levegővel mintegy új életerő ömlött zárt légtől elgyengült tüdejére. Kényelemhez szokott teste, a' lassú hajtás alatt, össze nem törődött; *s fijával a' legújabb politikai 's egyházi eseményekről kedvére beszélgethetett. Midőn már alig egy fertálynyi távolságra volnának a* szomszéd várostól: ennek magos bádogtornyain az alkonyra hanyatló téli napnak különben is bágyadt sugárai reszketve fagytak el; 's a' legutolsó sugárszikrák kialvása után fátyolként ereszkedett az egész környékre ködfelleg. Vezendiné a' megnehezedett levegőtől férjét, a' mennyire lehetett, börfüggönyök leeresztésével elzárta ; 's az út, közelében a1

városnak, felvágatlan nyomásra csapódván, kocsisának gyorsabb hajtást parancsolt. Életképek a\lielv. liitv. tlseáiilúli egyházkerületből. III. Ebéd alatt tiszteletes Szarvas úr káplánja Macskási Ágoston, több izben zavart csinált volna inasi ügyességet aífectáló szolgálati készségével ; hol a' tálat hordozta volna asztal-keszkenőbe-burkolt kezefején, hol a'tányérosztás végett ugrándozott volna fel, — ugy, miként a* falujokbeli tekintetes földesuraság cseléditöl betanulta, 's miként, tiszteletes Szarvas urnái is, ha valami esküttféle vendég érkezett,'s ha Lilla kisasszonynyal épen faché-ban nem volt, ennek kedveért szolgálni szokott: de Vezendiné tekintélyes pH— lanatira vissza-vissza-huzódott, felállásából is, a' lábával mesterileg kijebb's beljebb dirigált székre. Az egyszerű, de tökéletes ízléssel készített jó magyar ebéd után Vezendiné, férjét jól felöltöz-