Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

resztyén morál elveiből indúl és halad. Ámde már itt segéd-kezet kellene a' keresztyén papoknak nyújtani, ha egy kis nyugtalanságba vagy kényelmetlenségbe kerülne is: de ők mindent a1

statustisztviselőtől követelnek, hogy a* nép templomba járjon , a' gyermek iskoláztassák, a* suhancz ne káromkodjék, és mindenki obtingentiáját megfizesse. És gondolja az én t barátom, hogy a' pap csudák cselekedete nélkül mindezeket magától nem teheti? ugy nem ismeri a'népet, vagy szivében idegenkedik tőle! nem ismeri egy keresztyén missionarius lelkesedését, és a' r—i congregatiónak indolens tagja lenne! Sokat hallottunk már világiak szemrehányásképen papjaink ingatag anyagi és szellemi helyezetök felöl, — örömestis akarunk segíteni, és már eddig is jobban van segítve, mint akármi zsinat segített volna ! de hát a1

catholikus pap nem veszti el plébániáját 's vele együtt még szabadságát is ? A' catholikus papság nagy része gazdagabb-e a* mi pr. lelkészeinknél ? Népe buzgóbb, szívesebb-e az egyházi szolgálatokra, mint egy kedves protest. pap által mindenre bírható közönség? Soha sem felejtem egy catholicus pap barátom mondását: A' protestáns nép, úgymond, értelmes vallásosságával, miként Archimedes, kivetném sarkából a* világot! — Ej! mondja meg nekem az én t. barátom, hol van egyházunkban az a* kiáltó nyomorúság, mellyen minden áron segíteni kell ? Minden áron! még a' Krisztus palástja elárulásával is? Nem akartunk-e már szegény egyházakat egyesíteni, midőn jó szándékunkat a' levitismus és a" minden áron paposkodás meggátolta, és gátolja folyvást? fog-e ezen akármi zsinat is segíteni? Itt a' baj gyökere, nem a' törvények, de a" szellem hiányában van! Vagy a* szellemi ingatagságot, vagyis a* nép kedvcsapongását veti ellent t. barátom? Oh! nem zörög a' fa-levél, ha a' szél nem mozgatja, és én, ki több küldöttségben tapasztalást gyűjtöttem, azt merem állítani, hogy: egyházunk jelen állapotában, míg a' papság nevelésén czélszerübb seminariális gondoskodás által segítve nem lesz: a* dimissiónak zsinati törvény által eltörlése több ingatagságot fog eszközleni. Megsúgom az okát! Mert, ha a' nép jogai disciplinaris törvények által biztosíttatni fognak: nem lesz többé helye és kelete a' sok béke-biróságnak, mellyek most olly szépen és csaknem mindig eligazítják a' dolgot! Ezt tessék komoly figyelembe venni! — Aztán az én t. barátom jártas a' patrologiában. Emlékezzék meg szent Hieronymusama mondásáról: Non locus hominem, sed homolocum sanctificat! Igy van ez széles e* világon minden rendű és állapotú emberek között, és a' világ azóta boldogabb, mióta igy van! A' gallicána egyház szabadsága négy oszlopon áll: én is magyar protestáns egyházunk felvirágoztatására , még mostanában, csak négy pontot javaslok: 1-ör: Rendezzük a' traclusokat, superintendentiákat a'gyűlések helyei állandósításával, hogy azokban minden akadály nélkül részt vehessen mindenki, ki a1

prot. egyház javára eszét és szivét feláldozni kívánja! Hozzuk be ide minélelöbb a'képviseletet a'consistorium helyett, hogy az érvényesen szavazzon Ítéleteket és határozatokat ! hozzuk be a* hatéves tisztújítást olly móddal, miként Dr. Székács a' múltévben ja vaslotta — azaz: minden új választás hat évre történjék,— a' mostani hivatalosak, ha önként ki nem lépnek, maradjanak ! A' vegyes elnökség, propter bonum pacis, maradjon meg! majd későbben, ha az aristocratiai előítéletek és tekintélyek lehullanak az okosság temploma elölt: legyen elnök, ki a' közbizodalmat megnyerte, pap vagy világi! 2-or: Vegyük komolyabb figyelemre iskolai intézeteinket, hogy ezekben positiv-irányu protestánsok, szilárd, alapos, tudományos férfiak neveltessenek nagyobb számmal! de erről máskor egy külön czikkben! 3-or: Zárjuk el, vessük el amaz ugy-nevezett kis b-át, ezt a' bűbájos szerencse-kereket, mellyben semmi élet-bölcseség nincs, és még is annyi sok időt elveszteget: de annál többször nyissuk fel az élet nagy könyvét, mellynek homlokára irva van: A1

Jézus evangeliuma minden hivők üdvösségére! A' világiak tanuljanak egyházi jogot, történetet, philosophiát! járjanak el a* templomokba, az egyházi gyűlésekbe! papok mondjanak homiliákat! varázsolják elönkbe a' hajdankor vallásos erényeit és alkalmazzák azokat a' jelen életre! Oh, mi szépek és hatályosak a'Luther homiliai! roppant hatása volt azoknak a* belső ember javulására, az emberiség vallásos és erkölcsi haladására! De tanuljanak a' papok exegesist, homiletikát, hogy alaposan és szépen tudjanak szónoklani, miként a' nagy reformátor! Legyenek ama nagy reformátorok a' munkás szorgalom példányai, kik szegény, de türhelö sorsban éjjel nappal dolgozó-asztalaik mellett készítették roppant kötetekre terjedő könyveiket, mellyek terjesztették ama világosságot, melly boldogít ma minket is. Luther egy darab sajttal harmadnapra is elzárkozolt; Kálvin soha nem alutt többet három óránál: de egyik sem zsinatolt soha, söt hatalmasan ellene nyilatkoztak. RiíTel, Audin catholicus irók dicsérettel említik ezen két nagy férfi munkásságát; mondják, hogy Vergerius cardinál Luthert, a' híres Sadolét cardinál Kálvint lakjaikban fölkeresvén, álmélkodó figyelemmel tölték el a' kopott hosszú öltönybe burkózott komoly, sápadt arezokon, halmaz-iratok közepette. És ezek rendesen prédikáltak is, sokszor mindennap, és egy napon három ízben is! annyira kifáradtan, hogy őket gyakran le kellett vezetni szónok-székeikből! — Nem is olvassuk sehol, hogy a1

többi reformátorok is koczkáztak volna, miként ma sok papjaink kártyázni szoktak I