Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-02 / 9. szám

ben minden bajnak és rendetlenségnek elejét vették volna! Ámde hány protestáns pap tartott már kíméletlen és hálátlan parentatiót és szórt philippikát ama nagy-tudományu, evangeliomi szellemű, bölcs férfiak elmeszüleménye fölött, melly a' tiszamelléki kerület által elfogadtatván, üdvösen hatott ránk, annyira, hogy e' körben kevesebb rendetlenség van, és több evang. protestantismus, mint bárhol egyébütt, és lenne még nagyobb rend, ha főpapunk, espereseink és coadjutoraink el nem öregedtek és fáradtak volna! lenne, ki belénk egy kis fris vért öntene! ha fő-iskolánkra több gond és figyelem fordíttatnék! És én kérdezni merem parenlalor urakat: Mi szörnyű vétsége van ama budai törvényjavallatnak az Összes protestantismus ellen ? miért ne lehetne azokat ma is bölcsen alkalmazni, még a'dimissiót is, mellyről irva van: „Cum praescitu superiorum," csak ezen superiorioritást tessék repraesentatióval, nyilvános gyűlésekkel auctorizálni, jó papokat ordinálni, a' levitismust kiküszöbölni és az új embert felöltözni! Én ama törvény-javallatokon szinte akarok javítani, a' dimissiót is el akarom töröltetni, — de csak ugy reménylem mindezeket kivihetöknek, ha Luther szava-járásaként: Megjavitandjuk magunkat előbb: aztán örömest engedek szabadságomból. Mindezek ellenében az én t. barátom ugy okoskodik, hogy az egész nép soha sem lesz megérve a' törvényhozásra ; egyházi törvényeinknek nem is a' községek autonómiáján és utasításán kell alapulni! per consequens száz ember választassék (és még azt sem mondja, ki által, micsoda arányban és móddal?), kik amúgy, nolle velle, canonokat decretáljanak! Ugyan ugy-e? és hódoljon ezeknek a' magyar protestáns, mint a' muzulmán a* próféta koporsójának! Uraim! azt hinnétek, hogy ez czáfolatra sem méltó! Igen! de theologia doctora mondja, és tudjátok, hogy Luther is a' doctoratusra hivatkozott a'pápa ellenében! Azonban nekem jó indítványom van, hogy pillantsunk mi bele abba a' diplomába! és én mindnyájatok nevében ünnepélyesen felhívom csatára az én tudós barátomat: Nevezze meg azt az evangeliomot, proteslans canonistát, universitást, veri nominis protestáns egyházat, mellyben, ki által és hol taníttatik, vagy van gyakorlatban azon doctrina, hogy: a' protestáns egyház nem önmagát kormányozza , és hogy a' protestáns egyház nem a' községek összesége? és ennek akarata, törvényei nem a' népfelségen alapulnak? Majd feleletéből meg fogjuk tudni, hányadán vagyunk! csak arra kérem, hogy a' német státusok abnormis állapotát ne hozza fel nekünk magyaroknak ! csak azért se, mivel a' consistorialis kormányzat czélszerütlenségét által—látván, ott is a' presbyterialis rendszer felé hatalmas készületek tetetnek, miként Eichorn, porosz minister, körleveléből olvastuk. — Én is aztán be foirom bizonyítani, hogy a' hiteles protestáns egyház nem lehet más, mint presbyterialis, — mi magyar alkotmányos hazafiak nem is követhetünk mást; be fogom bizonyítani, hogy száz, ötven, huszonöt, egy cardinál-collegium vagy pápa törvényhozása nem más, mint catholicismus ! Igen! igen! t. barátom, ez valóságos catholicismus! Még most pesti, de majd római is lehet, kinek az első thema variatiójához kedve szottyan! Isten neki! legyen az ö hite szerint! de minket ugyan nem fog besophismáskodni vagy beimprovisálni! És ki hinné, hogy az én t. barátom olly teketoriás ember ? népfelséget emleget, siralmas nyomorúságot, anarchiát, mindent, mi csak a' népet gyűlöletessé teheti, és magát a' protestantismust! Ez már, Uram ! egy kis szélmalom-harcz, szójáték, a1

nomenclatiók elferdítése, álomlátás, bübájosság, Bosco-féle experimentatiók, — jó-izüen nevetnek rajta fent és alant. — Ne cseréljük fel, t. barátom! a' szerepeket, a' trias politica — azaz, törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalmak elkü-Iönözéséről beszélni a protestáns egyházban csak plagiarismus! nem ide való az! itt mindnyájan minden vagyunk, csak a' Fejedelem áll feleltünk, jure majestatico circa sacra. Nálunk nem kell kamarákat, felelős ministeriumot, és végrehajtó huszáros tisztviselőket képzelni, csillogó szuronyokat az engedetlenek ellen! A' népfelség itt semmi más, mint megegyezés és jó-akaratu elősegítése az erkölcsi belső embert formáló társaság czéljainak, mellyek, a' világi fejedelem tudtával, egyezésével és felügyelése alatt, nyilvánosak. Be van bizonyítva, hogy a' népfelség elvén alapuló protestáns egyházak soha sem forgatták fel a' trónokat és a' státus csendességét, sem belső háborút nem okoztak. De erről épen most készöl egy kis históriai töredékem , majd bővebben fogom a' theologiae doctort capacitálni, ha lehet és megengedi : — addig is ajánlom Eichorn, Brendel, Tzschirner és Bretschneider egyház-jogi és történeti jeles munkáikat! Ki ne fogna kezet abban, hogy egyházi korszerű törvényekre szükségünk van? de mit fognak ezek használni, ha jól kikészült földbe nem vettetnek ? Nem ugy van ez nálunk, mint a1

politikában, hol a' polgári instilutiók is nevelik a' népet. A' protestáns egyházban az evangélium szerinti szabad meggyőződés és ama: mindenek jó renddel és ékesen legyenek ! — erkölcsi szabály kormányoznak; az evangeliom hirdetőinek köte-Iességök a' gyermek és férfiú szivébe csepegtetni az erkölcsiséget, melly nélkül a' polgári törvényeknek sem lehet foganatuk, erejök! — Mindig gyanús előttem az, ki a' prot. egyház organisatióját drácói törvényeken akarja kezdeni; az illyen ember a' politikában sem tehet jó szolgálatot, mert csak ingerel, és nem a' meggyőződésre dolgozik: holott tapasztaljuk az ujabb kor törvényhozói bölcseségét, melly mindinkább a' ke-