Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-24 / 8. szám

több is. Örömmel látta az esperességi látjelenet, hogy ifjuságunk szelídebb, emberiebb, a' jóra, nemesre hajlandóbb, törekvőbb. El is jöttek ők, fenebb mondottimat bizonyítólag, esti setétben a' zordon hideg'daczára, eljöttek ők az ifjak, meleg hálájuk, adóját vivén őszintén, tisztelgeni Vajdának. Mintegy 35 ünnepélyesen készült, kivált nc nzeti szí­nekkel és „éljen Vajda Péter" felírással világló ma­gasra emelt lámpákkal, ágyú-durrogás és zene ki-i séret mellett, eljöttek szeretve tisztelt oktatójok la­kához, és éljent verseltek magasztos buzgalommal, külön osztályban hárman, kedves oktatójuk' és neje' részére. Szép hála adó volt ez az érdemnek, — de szebb Vajda egyik nyilatkozata, melly ha jól em­lékezem, igy hangzott, „ezen kis világítás, légyen néktek édes barátim ösztön arra , hogy a' nagyobb és nemesebb világosságot, úgymint az ész'világát is keressétek a' tudomány* pályáján " Örömérzetü édes könnyezés közt hagyok el, a' fiatalság' e'dí­szes hálanyilatkozatát, mi is osztozva az ifjak' örö­meiben, csüggetlen erőt, békés jólétet és Istentől áldást kérve, közösen megkedvelt Vajda oktatónk­ra. — Rajta már most férfiak, tekintetesek, tisz­teletesek és tudósok, van oktatónk derék, a1 teendők rajtunk állnak. Szeretem hinni, hogy Vaj­dát senkinek át nem engedjük. Tehetjük ezt. Mert szép, nagy és jövedelmes, a' helybeli t. földes­uraságáltal kegyesenadományzott gymnasialis föld­birtok , és hála Istennek, leráztuk a' gondatlan gazdálkodási hanyagságot, és közmegelégedé­sünkre, tetemesen javulásunkra viszi azt most már — a' sok küzdelem után — egy jólelkű gondnok. Csak lelkes gazdálkodás , lelkismeretcs számolás kell, és mi pár évek múlva szabadulunk terhelő adósságinktól. Akkor azután oktatóinkra legyen főbb figyelmünk, és ne féljünk, mert jó oktató és jó gazdálkodás mellett, iskolánk virúlni fog. Ha egyetértés lesz közöttünk, ha méltánylás koszo­rúzza részünkről oktatóinkat, akkor nem lesz szük­ség ifjainknak, sem a' Kárpátok'jeges aljaihoz, sem az aranyokat rejtő bányaiskolák' mentoraihoz felvándorolni, mert kies és dús alföldünk, Vajda által szellemi aranyat nyujíand nekik Szarvason is. Esperesi megbízásból közli Balassa Pál, orosházi ev. 1 pásztor és esp. jegyző. I r o d a 1 o in. Syslematische Darstellung der Unterschei­dungslehren der katholischen und protestanti­schen Kirc/ie, für denkende CÚristen überhnupt und reifere Schiller insbesondere von Joh. Chr. Fr. Wild, evang-luth. Pfarrer zu Schönberg. Nőrdlingen bei C.H.Beck 1842.1 Vund 198 S. Ezen iratkával a'szerző mind a'kathol., mind a' prot. egyháznak szolgálatot akart tenni, a' mi si­került is neki, a'mennyiben szándéka szerint, alak­jaikat lehető hü másolatban helyzé egymás elle­nébe. A' két egyház' különböztető tanai, két pár­vonalos hasábban, átalánosan adatnak elő, 's a' szer­ző — dicséretére legyen mondva — nem mulasz­lá el forrásait, azaz, mind a' kath. mind a' prot. írókat vagy symbolikus könyveket idézni, mi ál­tal nemcsak bebizonyító, hogy az egyházi tan­szerkezeteket nem egyéni szempontból adja elő, hanem nevezetesen tanítóknak utmutatást is ad, hol találhatják az illető tanokat bővebben fejteget­ve. A' szerző' főforrásai kath. részről: a'tridenti zsinat' határozatai, Möhler'symbolikája's új vizs­gálatai, Klee' dogmatikája, a' romai katechismus, Walter'egyházi joga, BeckedorlT'két szava, Eren­ner' dogmatikája; a' prot egyháztanokra nézve idéz­tetnek: Gerhard loci, Walch' concordia-könyve , Chemnitz exam. conc. Trid , Stahl' egyházszerke­zete, Puchta, Sartorius, Guerike' symbolikája. — Hogy az egyházi tankülönbségek' symbolikus elő­adása egyszersmind polémiái is, azt korunkban csak helyeselni lehet; de különös dicséretet érdemel, hogy szerző épen úgy őrizkedett „Möhlernek azon olasz hűtlenségétől, melly az ellentant lorzképpé csúfítja, hogy azt könnyebben megezáfolhassa" — valamint néhány vitatkozó luth. theologusok' he­veskedésétől, kiknek türelmetlensége 's „isteni" gorombasága, minden igazságbarát előtt gyűlöletes. Valóban, korunkban dicséretes dolog a' keresztyé­nek' kezeibe egy illyen igazsággal, nyugalommal és nyilvánossággal irt könyvet szolgáltatni. (A. K. Z.) fiüEíoltli hírek. Az utánnyomat, mint védfegyver a' lé­lek.' jogtalan gátlása ellen. Az emberi nem' rendeltetése, lépcsőnkénti tökéletesedés, melly jog­talan rejtélytan vagy disciplina arcani állal, nem gá­toltatható. Rég dicsekszik Schelling ur egy új nyi­lalkozvány-bölcsészettel, mellynek czélja , magasb igazságokutántörekvő kortársaknak az élet' kenye­rét nyújtani, más tanítók' rontásainak pedig , kik az ifjúságot tévutakra vezérlik, 's a' lelket eltompít­ják, gátot vetni. Várva várták a' kortársak Schelling' nyilatkozvány-bölcsészetének valóságos közretéte­lét, melly az új rationalismust hátráltatva, az emberi elmét fölülmúló isteni nyilatkozványt védelmezze. De íme, a'feldicsért új bölcsesség' várt valóságos megismertetése helyeit, csak a' bölcsésznek magas kitüntetéseiről és azon nagy tekintetű tudósok' ne­veiről értcsítelünk ? kik előadásait meglátogaták, 's kitűnő tehetségeit nyilván vallák. Ehez járul még, hogy az új rejtélyes nyilalkozvány-bölcsészetben , igen különös képtelenségek tűnnek fel, mint: hogy az Istenben clöregondolhatlanul valami szükséges létclü, értelem nélküli (vak), 's három potenliás lény létez. 'slb. *) .Minthogy azonban, lisztelőilől felmagasztalt bölcsész, eszközöket nem találta' homály1 eloszlatá-*)Az eredeti igy vamDasz in Gott unvordenklich ein noth­wendig seiendes, nicht intelligentes (blindes) Wesen und eine Schannung von drei Potenzen be­stehe usw.

Next

/
Oldalképek
Tartalom