Protestáns egyházi és iskolai lapok – 3. évfolyam – 1844.

1844-07-27 / 30. szám

honban, magyarul is tudjon a' német és tót feleba­rát, fogadott béreseknek — miethling — nevezi el, „derjenige Pfarrer, welcher dazu behülflich ist, dass seinen Beichtkindern nach und nach eins ihrer theuersten Giiter entrissen werde, muss ein miethling sein. Und kann es nicht gut mit seiner Heerde meinen." 's a't. — Végül halljuk, a 1 ma­gyar szalmatüz mellett melegítvén fel német és tót nyálkás reményeit, biztatni kezdi embereit, hogy ne engedjenek; mert a magyar még nem­zetsége mellett se bír állhatatosan küzdeni. „Die Idee deren Realisirung dieUngarnmit ihremgan­zen orientalischen Feuer begonnen , bald einen andern Platz machen muss." — Ravaszul, de azért nem jól számít a'tótnémet patrióta, nemkelle vala felejtnie, hogy a' „lenni vagy nem lenni" kérdés fontosságát végre megérté bonunk, és az ezt me­legítő tűz mellett, a 1 német nyálka, mint veröfé­nyen a'mocsár vize kiszárad, s a benne lármázó úszómászó kétlaliiak kihalnak. c) Egy harmadik névtelen kérdésbe teszi: lehetne-e a 1 Bibliának Lutherféle fordítását, a" 1 nemet evang. egyház vulgátáját, uj biráló vizs­gálat alá venni? — Tagadni nem lehet, hogy Lu­ther biblia fordítása nagy kincs. A 1 német egye­nességnek, hajdani egésséges népszerűségnek megbecsülhetlen maradványa, de azért nem hi­bátlan. Igy Mát. 5: 22. az tíxtj szó, bór rajta for­dul meg az egész vers helyes értelme, lefordítva nincs, a' ga/.a szó csak raka németül is — mint szinte Károlyinál magyarul, — holott ez alakban érlhetlen németül, érlhetlen magyarul. Rom. 3: 28. versét Lulhor fordítása megtoldja az alléin szóval, 'slész belőle ollyan tan, millyent az apos­tol soha nem tanított; loyt^oy.eOa sv, jt i$Et vi­xaiüoOcci ái'OgujTtov, /wQig l'gyujv vó^xii — SO hal­tén wir es nun , dass der Mensch gerechl werde alléin durch den Glauben, ohne des Gesetzes Werk, bár az alléin szónak az eredeti nyelvben nem fe­lel meg semmi; mégis épen e 1 pótnál fogva lön e' hely alapja az evang. egyház födogmájánakraz egyedül hit általi megigazulásnak. — Jan. 3: 3. az avü/Osv szólKárolyival együtt nem jól fordítolla.— 1. Kor. 2: 14. a ipvxixoq avOQtDnog tévesztett for­dítása , mennyi dogmaharcznak és ludós csépe­lesnek lön forrása? 's a 1 t Egyházunk szellemét, mégsem adnám én a' német egyház magasztalt szellemeért! mi Károlyi igen jó, de azért, nem tökéletes fordításával nem bánunk illy vak pielással, hogy olly szűkölve ten­nők fel a' magában igen természetes kérdést, mint a' német tudós, ki minlha valami kínzó gonosz lélektől szabadult volna meg, felsóhajt a' kérdés után: dixi el salvavi animam meam ! — Székács és Bloch tettleg hozzáfoglak a' Biblia fordításá­hoz a' nélkül, hogy kinevezett, vagy választott hetven fordító agyán vagy rostáján keresztül csepegetnék vagy szűrnék le a 1 munkát Igy min­den szabadon hozzá szólhat, és a'fordítás nem valami megcsomósodott testületé, hanem magáé az egyházé leend. Dobos Statistikai adatok. Galicziában, hiva­talos adatok szerint, 1548 • mföldön 4,764,523 lélek lakik 95 város, 76 városka, 196 mező­város- és 6047 faluban. A' lakosok vallásra nézve következőleg oszlanak fel: római kath. 2,094,443, egy. görögök: 2,077,994, nem egy. görögök: 269,3'^7 (mindnyájan Bukovinában> 5793 örmény, 30,246 protestáns, 254 karaitai 's 283,345 talmudi zsidó. Mivel a' papok száma 4783, a' nemeseké pedig 60 •— 65,000 közt áll, 909 lakosra egy pap, 70-re egy nemes, 16 keresztyénre egy zsidó esik. Igy Galicziá­ban több zsidó van, mint bármelly más ausztriai tartományban. (B. A. Ií. Z.) Belföld. Tes«g>Iomszeiitelés Szalafön. Ki­méne a' nép, és hozónak leveles ágakat és csiná­lának leveles színeket a' 7-ik hónap 6-ik napján, a' paplak udvarában. Másnap Összegyülének a nép vénei és nagy sokaság mindenfelöl, keletről, nyu­gatról, éjszakról és délről; megjelennek a' papok is, és a' mint az óramutató tizet mutat, 's az eső megáll, megkondul a'nagyobb harang, félóra múl­va meghuzatik a' kisebb, tizenegykor szól mind a' kettő. A 1 leveles színek és utczák tömvék a' sok néptől. Kezdődik az ünnepély: a' papok pá­rosával mennek, a' tanítói kar harmóniája kísé­retében, a' templom felé, utánok lépdelnek a' vi­lági tisztesi) vendégek, környezi pedig mind eze­ket a' kíváncsi nép, melly szájtátva bámula és kér­dé, mondván: valljon mi leszen ebből? — Meg­állanak a 1 papok a'templom csarnokában, és meg­szólal közttik legidösb, a'jeles szónok, kinek szájából foly a' beszéd, mint méz, helyelles es­peres Hajas István ur. és mond beszédet, keveset, rövidet, de tartalmast és velőset; a' templomaj­tóban mondá ö ezt, és beszéde végeztével átnyujtá a'templom kulcsát szolgatársának, ki sz. ihlettől meglepetve, remegve veszi át,'s tolja a' templom­ajlóba és kinyitja azt. Ez a 1 helybeli pap lisztlár­sunk t. Sípos János ur. Most a 1 papok két részre oszlanak, egyik ment a' leveles színek alá, másik a' templomba; a' nép is, melly beféri — ment a templomba, ki pedig nem, ment részint a' szabad ég, részint a 1 leveles színek alá. — A 1 templom­ban a' tanítói kar harmóniája, a' szabadban a" nép száján és szivén keresztül hatott énekek hangza­nak. Ezulán belül t. Mozgay Sámuel, németfalusi pap, tart Csel. 17. 24-röl mély, kidolgozott és velőkön keresztül hatott beszédet, kün ugyanak­kor. alulirt Nehem VIII. 1 — 12. verseiről az ut­czán a' leveles színek alalt szónokolt, felállván utána Tőkés László, szecsödi helyettes pap, ki a

Next

/
Oldalképek
Tartalom