Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-10 / 6. szám

6. EOYMÁKI ÉS ISKOLAI LAP. Harmadik évi folyamat. Pesten, 1844. Február' lOkén. Machet mit der Wahrheit Bündnisz und ihr brauchet den Irrthum nicht zu fürchten. K ö p p e Q F. ^likéfieu kell e£?Iiá%i doljsoklian reformálni ? Olvastatott a' gömöri ág. hitv. papi egylet' oct. 4-kén Csetnehen tartatott őszi közgyűlésében. Időket elünk, miken minden igazi protestánsnak lehetetlen nem örvendenie. Nem akarom ugyan állítani, hogy ez időknek árnyékoldala is ne legyen; van igenis, pedig jó sötét, hanem épen az jele , hogy korunkon siirü sötét árnyék levén itt olt észrevehető rajta, más részről nagy fényes világosságnak is kell elömölve lennie. A' protestantismus' elvei mindenesetre most nagyobb győzelmet iilnek, mint valaha. A' protestantismus például nem ismervén semmi kizárólagos idvezítő intézményt , mindenkinek hitbeli meggyőződése iránt türelmet, engedékenységet parancsol; „az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves néki akárkicsoda , a' ki öt féli és igazságot csclekcszik" (Ap. Csel. 10 , 34—5), ez az ő hitének egyik sarkalatos czikkelve. És íme tekintsünk magunk körül hazánkban a' lapon, mellyre a' hajdankor' vak buzgalma „lulherani comburantur"-t irt vala, a' hon' atyjai' és az igazságos áldott fejedelem' innepélyes kinyilatkoztatása szerint, ezentúl ,,tökéletes lelkismereli szabadság és vtszonyosság! ' leszen írva; másfelől a'büszke Al-Tartaiom. Miképen keíi egyházi dolgokban reformálni ? vizsgálatot hirdet mindenekben, absolut tekintélyt, G ed uly Lajos. —Polémia. Viszonküzdelem elleni küz- az isteni kinyilatkoztatást kivéve, nem ismer, sőt delem. Bocsor. — Külföldi hirek. — Belföldi hirek. - , • • > . •• - , . , • meg ezt is az esz probakovenek veti ala, megemlékezvén sz. Pál apostol' intéséről: „mindeneket megpróbáljatok ,r

a'mi jó, azt megtartsátok'' (1. Thess' 5, 21J És imé, nemde ezen elv is átalános uralmat vívott ki jelenleg magának, nemde az emberi ész mozog és forr mindenfelé, vizsgálatát évezredek' tiszteletteljes porával zománezozolt dolgokra is kiterjeszti, és elvet javai, ront, 's épít fáradatlanul. Ezen utolsó elv főlegaz, mi a'jelenkor' embereit mindenekfelett általhatá, sőt ezen elv az, melly a' protestanlismusból vévén eredetét, most már magára e'szülőanyjára nagy erővel visszaveté magát. És ezen busuljunk-e? Én legalább nem busulok, hanem e' tüneményt is újra örvendetesnek mondom minden igazi protestánsra nézve. Hitvallásunk, egyházunk maga magát tagadná meg, ha a szabad vizsgálattól az öt magát illető dolgokba is visszaijedne, ha tűrni nem akarná, hogy az emberi ész' jobb belátása szerint, benne és rajta is változtatásokat, reformokat tegyen. Igenis, változtassunk, reformáljunk mi egyházunkban is: erre teljes jo-2U n K } és erre bizony sok részben szükségünk is vagyon. Csak hogy minden dologgal a' maga módja szerint kell bánni és „sutit certi denique íines, qttos ultra citraque nequit consisterc reclumr A'megbion' szeretetlensége felett, mellyel eddigelé a'j gondolatlan , korlátokat nem ismerő reloimvágy szegény irlandiakat sanyargatá, az e' szeretetlen-!hová vezet, látjuk Feuerbach Lajos, Uaiier, ségnek véget vetendő kard, csak vékony hajsza-1 Bruno 's társaiknál, kik elsőben minden kinyi-Ion függ már. A' protestantismus munkásságnakllatkoztatást, utóbb minden vallást, sőt minden az vallása, neki minden pusztán a'belső szemlélődés-!embertől különvált istenséget feleslegesnek , nem ben érdemeket kereső kegyesség ellenére vagyonj létezőnek nyilatkoztattak; látjuk a' szabólegénybol akar munkálódni, ne is egyék" világreformatorrá lett Weitling 's egyéb schwei„hogyha valaki nem (2. Thess. 3, 10.), ezt vallja ő, ehez tartja magát. Es íme „munkásság , ipar!" cz a' jelszó , melly most, miképen a' külföldön, úgy honunkban czi és franciaországi communistáknál, kik marmagát a' társaságot támadják meg, minden jó és °rosz közli különbséget tagadnak , a' lopást és is fennen hangoztatik , ez ad egyedül jutalmat és'fajtalanságot szabad, sőt dicséretes tetteknek val -dicsértetést, a' henyeség minden öt elősegítő esz-1

ják. Mi is, hogy reformtörekvéseink utóbb oda közökkel 's intézményekkel együtt élelhalálos har-lne vezessenek bennünket, hova jutni tan magunk