Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

ban a' mennyiben régi igazság, a' régi hazugság vagy ámítás ollyan minta'csontszú, fáj ha hozzá nyúlnak , de ha idejében nem gyógyítják a'taggal együtt vész, mellyben magát megfészkelte. A' régiség, ha nem régi igazság, nem egyéb egy régi puszta várnál, vagy egy hasztalan ereklyénél > mint a'mekkai koporsó, mellyet a'babona legyezget denevér szárnyaival kegyelettelve gyalogol a' jámbor moslim és dervis , kegyelettelve borul le előtte, és nyalja a' port, mivel az idő behinté: de ezt látva, szánnunk kell az ámítottat, gyűlölnünk az ámítót. Tiszteletre méltó az ember, ha őt méltóság és nagy hivatalok ragyogják körül ; de legnagyobb ellensége az, ki az irántai tiszteletet és hódolást, homályos gőzre, a' kegyelet1

futó homokjára építi olt, hol azt igazságra a' kötelesség', a1

törvény', és a' visszonyosság' ingatlan szikla talpán alapíthatná. — Tiszteletre méltó minden földi méltóság és felsőbbség, és ha bűne van följegyezve a' történetkönyvekben; e' bűnöket — szabad legyen kimondani — többnyire a' kegyeletek' rovására követte el. Caligulát istenné tette a' kegyelet, és ő lovát tette consullá azok fölött kik őt isteníték. Tisztelet a' vallásnak, százszoros tisztelet épen azért, mert benne a' kegyelet egyedül Istené, mert keblünk' titkos homályos érzeteinek itt szabad kitörniök, a' végellent 's egy jobb hazát keresniük ; de legnagyobb ellensége a' vallásnak azon nyomorult ember, ki a'kegyelet'útját elállva Isten előtt, annak szent sugarait az oltárok előtt palástjával fogja fel! — E' félreérteit és álútra vezetett kegyelet fő oka korunk' vallásos hidegségének. Bár kísértsétek meg, tegyetek a' felső és alattvaló-, a'pap és hallgató-, ur és jobbágy-, a' gazda és cseléd-, a' törvényszék és polgár-, a' szülék és gyermek közötti szent és okos kötelességek' helyére babonás kegyeletet; biztassátok fel az elsőket, hogy a' kegyeletek' rovására az utolsók iránti kötelességeiket megtapodják ; építsétek a' törvényt, és az örök igazságot a' kegyeletek1

fellegvárára: a' füst és gőz eloszlik csak hamar, és háta mögött a' frank és spanyol forradalom ütögeti fel lámpa karóit, és vérben forgó száz szeméi! Ezért még egyszer: embernek ember iránt csak kötelessége van, és nem kegyelete. A' kegyelet Istené, adjuk meg Istennek a' mi az Istené , embernek a' mi az emberé. A' kötelességek' nagy könyvében hypothesisnek lenni nem szabad, a' kegyelet pedig nem egyéb erkölcsi hypothesisnél. Az emberi nemzet jobb , erkölcsösebb, vallásosabb Ieend, mihelyt egy része a' kegyeletek' háta mögé búva, vétkeit nem űzheti. Ezért hagyjunk fel a' kegyelet idézéssel! Dobos. Iskolttftgy. Paeriagoglnl levelek. IV. levél. Az erdélyi iskolák. A' gymnasiumi tanítók' némi állandósítására — mert hogy egészen állandók legyenek, noha ugy legjobb lenne, arra most semmi biztos kinézés — a' következendő módot látnám kivihetőnek. Mostani gymnasiumainkban különböztessenek meg a' nép- és gymnasialis iskolák ; amazokban az osztályok' száma lehetne négy, ezekben hat. A' népiskolákban ugyanazon tanító kisérje át nö. vendékeit mind a' négy osztályon; ellenben a' gymnasiumokba vétessék be a' tárgy-rendszer, és a' tanítók' munkássági köre olly formán szabassék ki három három évekre , hogy olt egy nyugvó pont legyen; tehát a' netalán ekkor történhető tanítói változásból semmi rövidség ne származzék. Vizsgáljuk meg közelebbről e' tájékozás' részletességeit. A' népiskolai osztályokat képezzék A. B C. D. Ezek közül X. tanító 1843-ban oktatja az A-t; 1844-ben növendékeivel együtt lép föl a' B-be, mikor egyszersmind Y. tanító egy új osztállyal kezdi az A-t; 1845-ben X tanítja a'C-ben régi növendékeit , Y a' B-t folytatja , Z meg az új A-t indítja el és igy tovább. De vájjon nem igen nagy teher-e egy osztály egy tanító' vállain? Nem, mert a'mi a' gyermekek'számát illeti, közönséges fölvétel szerint népiskolában lehetnek SO-non egy tanító' keze alatt: már pedig egyfelől illyen nagy számu növendékek ritkán szoktak egy osztályba öszvetalálkozni, és másfelől, mint alább említeni fogom, a' rendes tanító mellett mindig gyakornokok állandanának segédül Nem nagy teher egy osztály a' tárgyak' különféleségét tekintve is , mivel a' négy évi folyamatra szabott népiskolai tanítmányokat lehet úgy rendezni, hogy az ,,igen sok" mind a'tanítóra, mind a' tanítványokra nézve elkerültcssék. A' tanítók1

képességét pedig föltételezi azon, ismét alább előforduló körülmény, miszerint ezen iskolák' tanítóiul seminariumot végzett egyének lennének alkalmazandók. Továbbá kérdeni lehet: czélszerűbb-ea'néptanítókat osztályaikkal együtt fölebbfölebb vinni, mintállandólag ugyanazon helyen hagyni? Czélszerűbb , mert a' nevelő-tanításnak folytonosságot igénylő elvét sehol inkább követni nem kell, mint itt; már pedig ezt az évenként változó tanítók teljes pontossággal nem tehetik. A' gyermek' egyéniségének szoros szemmel tarthatása, és a' magát keservesen magboszuló ugrásnak könyebb kikerülhetéso mindenek fölött, a' mi e' tanítói pár-húzamos előléptetést ajánlja. , . t Három évre szabám a' gymnasialis tanítok' munkássági idejét azért, mert nem gondolom hogy hirtelenséggel ollyan fizetést tudnánk számukra előállítani, mellyel egész életökre lekötelezhetnők. Így pedig ha három év'elteltével odább állanak is, V czél pro tempore, némileg cl lesz