Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-23 / 47. szám

egyenlőségnek azokkal, kikre nézve az ártatlan adiaphorákban inkább kölcsönös közlekedést int az idő , mint messzebb eltávolodást? Eddig azon indokok, mellyek a' pericopák megtartását javalják; 's ez pedig, uraim,nem üres rabulismus. De térjünk által most a'másiknemü indokokra, mellyek a' pericopák eltörlesztését sürgetik. Mind epistolákat, mind evangeliomokat sújtják azon vádak, hogy sok közülök hosszadalmas, némellyek viszont homályos értelműek, vagy már önmagukban is pl. a' böjt I. és III. vasárnapra rendeltettek: Math. 4, 1 — 11. Luk. 11, 14—27; vagy a' contextusból kiszakasztatás miatt, pl. a' karácson I. ünnepi epistola igy kezdődik: „Mert," — jelül, hogy hiányzik valami antecedens. Igy van a' részből kiszakasztva a' karácson II. ünnepi epistola is. A1

misericordias vas. evangeliomban elöl a' protasis, végül az apodosis van kihagyva. Mellyek azcnban csekély hibák. Nagyobbak tűnnek fel, ha mind az epistolákat, mind az evangeliomokat külön vesszük. Ha tehát az epistoldkra fordítjuk vizsgálódásunkat, ugy találjuk, hogy 1) Mind tartalomra, mind felruházási alakra nézve nagy részök más alkalmas bibliai czikkekkel helyesen felcseréltethetnének. Mert a' tartalmat illetőleg az epistoláknak hosszú során keresztül egy alapgondolat vonul által, melly a' test elleni tusakodás: de a' melly miatt a1

catliedrai tárgyalások, — kivált ha az epistolai szakaszok értelmezése sűrűen fordul, — szükségképen bizonyos egyformaságban sinlődnek. Illy valami egyoldalúságban nyavaláskodó epistolák látszanak lenni a' következendők: I. adv. Rom. 13, 11-14. I. karács. Tit. 2, 11-14. I. vizker. vas. Rom. 12, 1 — 6. Reminisc. 1 Thess. 4, 1—8. Oculi Ephes. 5, 1 — 9; — Jubil. 1. Petr. 2, 11 — 17; VI. Trinit. Rom. 6, 3-11. VII. Trin. Rom. 6, 19—23. VIII. Trinit. Rom. 8,12—17; IX. Trin. 1. Kor. 10, 6—13. XIII. Trin. Rom. 8, 1-11. XIV. Trinit. Gal. 5, 16-24. XIX. Trinit. Ephes. 4, 22-28. XXIII. Trinit. Philipp. 3, 17—21 2) Más epistolák ellenben, mint II. vizker. vas. Rom. 12, 6 — 16.; III. vizker. Rom 12, 17 —21. IV. vizker Rom. 13, 8 — 10. Quinquages. I. Kor. 13, 1 — 13. XX. Trin. Ephes. 5,15 21., igen is sokat foglalnak magokban; ugy, hogy bajos a' bennök ajánlott minden igazságokat egy főgondolat alá egyesíteni. 3) Sok epistolák alakja egészen zsidó modor szerint van szabva, pl. újévre: Gal 3, 23 — 29. Judica; zsid. 9, 11 — 15. VI. Trin. Rom. 6, 3— II. XII. Trin. 2. Kor. 3, 4—11. XXI. Trin. Eph. 6, 10 —11, — melly által értelmezésűk laicusokra nézve szerfelett nehezíttetik. A' lelkész, legjobb akarata mellett is, nem viheti a' dolgot annyira, hogy az illy földi ruhában burkózott epistolák a1 hallgatóktól (kivált falusiaktól) illően megértessenek; hacsak áradozó értelmezésekre és világosításokra nem akar kiereszkedni, — de a' mellyek viszont csak szárazzá és unalmassá tennék tárgyalását. E' nyelv a'legtöbb számú hallgatök előtt egészen idegen nyelv, melly őket valami ismeretlen országba vezeti, hol magukat másnak segítségével is csak bajjal és megerőltetéssel képesek tájékozni. 4) El nem kell feledni azt is, hogy az epistolák illy megválasztása nem mindenkor felel meg az időnek, mellyben olvastatnak 's épületesség tárgyául szánvák. Igy pl. az újévi epistola (Gal. 3, 23—29.) teljességgel nem illik azon napra. Az evangeliomokat még súlyosabb vádak terhelik. Átalján ezek sem elégítnek ki minden igazságos kivánatokat, és változásuk sincs czélszerüen elrendezve, mint pl az adventi és újévi. Az ünnepi evangeliomokhoz sem látszik a' választás jól találva; névszerint pünkösdre és szent háromság ünnepére. Az ünnepek elrendeltetésével szigorúan megegyező czikkeket kellett volna a' szentírásból választani; minők találtatnának is. Ha tartalmukra ügyelünk, jobbadán mindnyájan előttünk ismeretes csudahistóriákat beszélnek el; melly által pedig az évenkinti ismételés miatt cultusunk alkalmasint egyhangúvá és unalmassá lesz 'S ez lehet tán egyik oka azon érdektelenségnek, mellyel műveltebb hitrokonink a' vasárnapi cultus iránt viseltetnek, mint ezt már a' kegyes Spener megjegyzette. Mivel természetes dolog, hogy valami ugyanazonnakjgyakori ismételése, a' szent dolgok iránt is unatkozást, hanyagságot és megvetést szül. De halljuk meg a' pericopák ellen harczoló indokokat még részletesebben. 1) Egyedül a' régi anyaszentegyház szükségeihez szabottak levén (mint már feljebb megmutattuk), azoktól a' jelen időnek tulajdonságai szembetünöleg különböznek; minélfogva a* pericopákat is ezekhez alkalmazva változtatni, kiáltó lelki szükség. 2) A' pericopákatugy tekinthetni, minta'teljes bibliának elzárását a' hivek elöl; holott a' reformationak egyik föczélja az volt, hogy az üdvességre mindeneket bölcscsé tehető teljes szentírás a' hivek kezére is juttassék; abból tőlök semmi el nem fogatván. Mi lelkészek ázt tanítjuk, hogy kinek-kinek szabad vizsgálni az írásokat minden könyveik szerint: magunk viszont a' vasárnapi cultuskor, az az : a' nép rendes összesereglésekor nyilvános vallási gyakorlatra, örökké csak ugyanazon evangeliomi olvasásokkal éltetjük hallgatóinkat; és azokon kivül a'bibliának számtalan sok szép tartalomdús helyeit, a' Jézusnak minden egyéb lelkes mondásait nem visszük fel cathedránkra. Váljon nem vétkes kövelkezetlenség-e ez ? Söt igen. HüfTel szavaival: „cine Versiindigung amgöttlichen Worte." 47*