Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

ból körükbe a' kegyeletet, hogy itt vele Tartufle szerepet játszassunk^ 31indenütt ártatlanabb az ámítás, a' kötelességi világban legveszélyesebb, mert ha az ember valaha megtudja , hogy vele kötelességeit hamis váltóra fizettették , ha megtudja, hogy hitével játszottak, 's keble' legtitkosabb , legszentebb érzetével egy fajankót raggattak be, hogy azt tisztelje , a'történet legalább azt mondja: hogy ugy bán vele, mint Ábrahámról mondja a' szóbeszéd, hogy' bánt apja' bálványaival: egy éjjel mindnyájának összetöri kezét lábát, és ekkor vége a' polytheismusnak de vége az emberiségbe vetett hitnek is. Ezért, hol kötelesség szabja meg a' társasági viszonyokat, hol tisztán ki vannak mondva a' feltételek, melylyeknél fogva ez vagy amaz embert kisebb nagyobb mértékben tisztelnem kell; félre e'kísértettel , félre a' kegyelettel! melly egy gyönge ember vagy egy egyptomi pap' kezében Osiris' dühödt ökre elébe teríti a' szegény fanatisált embert, hogy midőn az öt a' földön térdeli és gyomrozza, épen akkor imádjon benne egy felsőbb lényt, mellynek húsából maga a' vakító, ki olt a' rostély háta mögött kényére nevet, egy két nap múlva jóllakik! A' kegyelet egyedül a' vallásé, a' vallásban egyedül az Istené; ember iránt emberé ezen a' földön, egyedül a' törvény és a' kötelesség, legfölsőbb fokon a' szeretet és a' gyöngédség, melly a' kötelesség' és törvény" hideg szavát keblünk' legmelegebb sugáraiban olvasztja fel. Bár nyomozzuk a' kegyeletet legtitkosabb forrásáig, sehol meghatározott, kimondható okát nem találjuk, hanem a' vallás'alapjában , ama kifejezhetlen mély érzésben, vagy helyesebben, keblünk' szellemiségében vesznek el véggyökerei, ezért mihelyt okát tudjuk adni a' kegyeletnek, megszün kegyelet lenni's azonnal a' kötelességek' sorában lép fel határozottan; ezért kegyeletet ember iránt csak ott érezhetünk , hol őt a' babona vagy a' mesés fénykör istenítette, mihelyt e' fénykörből, melly embert nem illet, kilép, azonnal mint a' füst és a' pára elenyészik a' kegyelet is. Vagy a* bitorlott fénykört akarnák a' kegyelet virrasztók rozsdáiból kifényesítni ? 's midőn az ember, embertársában nem lát többet embernél, újra szeretnének néhány osztály, néhány castot mysticus ködben canonisalni ? Ez lehet másnak feladata, mindennek másnak, csak protestáns papnak nem , kinek meg mondá sz. Pál mihez tartsa magát 1. Cor. 12. 12. „Mert mik épen ay

test egy: és annak sok tagjai vannak; az egy testnek minden tagjai pedig noha sokak, mindazáltal azok egy test, ezenképen van a Krisztus is. Mert egy lélek által mi mindnyájan egy testé keresztelkedtünk, akár zsidó, akár görög, akár szolga, akár szabados; mert a' a' test nem egy tag, hanem sok tagok; ha ezt mondja a láb: mivel hogy én nem vagyok kéz , azért nem vagyok a? testből való, avagy néma' lesből v aló-e azért? — 'stb. a'rész'végéig. — Viszont Galatha 3. 26-28. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit állal. Nincsen sem zsidó sem görög , nincsen sem szolga sem szabados, nincsen sem férfiú sem asszony között válogatás, mert ti mindnyájan egg vagytok a Jézus Krisztusban." — A' Jézus Krisztusbani egységen kivül igenis, de azon belől ugyan soha nem lehet a'Jézus'országában kegyeleteket gyártani, ő törte össze a'polytheismus'sok bálványát, mi nem vala egyéb a' számtalan emberi indulatok' és gyöngeségek' istenítésénél 0 elölte épen a' kegyeletekkel szedte rá az ember embertársát, ő utánna viszont ezzel kötözte be egymás' szemét; és miután az ököljog megtörte az úlat a' sok bitorlás előtt, a' kegyeletet tolták fel hegyébe, mint egy mesés grill' madarat, hogy kísértetes szárnyaival védje és legyezze az ököljog' és ember ámítás' rakásra hordott kincseit! — A' kegyelet nem egyébre való ennél, hogy siracusai zsarnokokat idézzen elő, kik Jupiter' vállairól levegyék a'hideg és nehézarany kabátot. Illy közel férkezve a' kegyeletek' gyönge oldalához , és a' sok füstön és gőzön áthatolva , melly a' gyenge szemeket marta ha látni akarták, vájjon mennyi tüz van e' nagy füst alatt; menjünk hozzá még közelébb, 's vegyük ki kezéből a' varázsbotot. — Megállj! nyöszörgi a' kegyelet keserves hangon — az embernek nagy szüksége van rám , az emberiség felőli babonás hitét egyedül bennem birja még, szómra teljesíti örömest nehéz kötelességeit, 's ha elvész kezéből, mit adsz helyette ? Felelet helyett lássuk a' kegyeleteket gyakorlati szempontból. Az emberek közötti nagy különbséget — azt mondjátok — hogy az egyenlőség chaosába vissza ne roskadjon, hogy a' forradalmak' helótái rajta ne garázdálkodjanak, 'sa' nyaktiló fölötte ne csattogtassa vérbe mártott szárnyait, csak a'kegyeletek birták és bírják fentartani. Az embert — azt mondjátok — homályos érzetek vezetik, és földi nyugalma nem a' tiszla meggyőződés, hanem inkább a" homályos hit' és resignatio' szülöttje 'stb. Ha az efféle okoskodások , mesterséges tapaszok nem volnának is az emberiség' régi sebein, azt kérdem, meddig lesz ez, és meddiglehet igy ? — E' kérdésre tudom sokan felelnek Ezekias királlyal: Ésaias 39. 8. „Mindjó az urnák beszéde, melly et szóllál, pusztuljon el országom halálom után, csak légyen béke és állandóság az én életemben." — De ne gyűjtsünk haragot a' haragnak napjára, ne ápoljunk tudva és önként ámítást, ne kivált ott hol magyarán megmondhatjuk, mik a' kötelességek, hol az igazság megvan, és csak arra vár hogy törvényes birtokába beállítassék. Tiszteletre méltó a' régiség, de csak annyi-