Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-16 / 46. szám

E' czélhoz több utak vezetnek, és — ámbátor érdektelen nem volna azokat mind előszámítani, mégis, szorítkozni kellen-dvén e' helyen csak egy tárgyra, ez egyet emelem ki főleg. És ezt, a' ta­noda állapotjáról és minden egyébről, mi ehhez tartozik — értesítő évi hirleményekben vagy tanoda programmokban találom fel Nézetem sze­rint, igen hatályos eszköz ez az ébresztendő, és a' hol éber, emelendő részvétnek a' tanoda iránt. Mert kétségkül igaz, mikint, ha valamelly dolgot megszerettetni és pártollatni kívánunk, azt azok­kal, kiktől a' pártoltatást várjuk, elsőben eléggé meg kell ismertetni, és ha tölök állandó pártolta­tást reményleniink szabad, akkor meg ök folyto­nos ismertetést szinte igényelhetnek. Igy van a' tanodával. Ha azt akarjuk, hogy a' közönség feléje éltető érdekkel forduljon, és hogy ez érdek ne csökkenjen , hanem még inkább növekedjék ; akkor adjunk a' közönségnek mindig annyi érte­sítést tanodánkról, a1 mennyi e' részvét ébresz­tése, biztosítása és emelése kedveért, a' mi ré­szünkről kötelesség, az ö részéről meg méltó igény. A1 tanoda nyilvános intézet, és azért nem zárhatja el magát a' nyilvánosság napjától, sem ellenörködésétöl, — nem, még akkor sem, ha talán valamelly külön vallásfelekezet vagy nép­osztály saját intézete, vagy pedig csupán magány­intézet volna is. Mert először embereket nevel minden nevelőintézet, és az egész emberiség lelke, kell, hogy őrködjék egyénei felett, hogy pedig őrködhessék, a' nyilvánosság eszközölheti csak ; aztán nevel és tartozik minden nevelöin­tezet honfiakat nevelni, kik az egész embercja­ládtól el ugyan nem szakadva, mégis egy külön nemzet gyermekei, egy külön hazának polgárai, és azért a' hon is tudni akarja és a' nemzet látni, mikint serdül jövendő nemzedéke, leendő ö ma­ga, — hogy pedig tudhassa, tartozik a' nevelde számot adni e'tekintetben működéséről; és végre neveli még a'tanoda a' családok tagjait, és azért ennek fejei, a' szülék, hasonlóképen igénylik, hogy a' tanodáról értesítést nyerhessenek. Es ezek méltán a1 legnagyobb mértékben, a' meny­nyiben ők képezik a1 tanoda övedzö körvonalai­nak legközelebbikét. Es midőn ezt, mindennyi hatók igénylik, akkor ezzel a' tanoda tartozik. Tartozik ennélfogva folytonos nyilvános tudósít— mányokkal; és e' tudósításoknak egy nemét ké­pezik az említeti évi hirlemények (programmok). De nem akarom a" javaslatot csak a' szükség és tartozás szempontjából feszegetni és támogat­ni, mert hiszen illy nyilvános kimutatást a'tanoda működeiméről — bir minden gyülekezet és va­lamennyi említett nevelői hatalmak, mind a' nyil­vános tanodai vizsgálatokban, mind a' tanoda felügyelók állali folytonos ellenörködésben; — és azonfelül nincsenek már mostan, vagy leg­alább gyéren léteznek csak tanodák, a'mellyek olly zárdai módon volnának körülfalazva, hogy azokba a'nyilvánosság szeme be nem pillanthatna, vagy hogy szellemök elárulható és a' kortól mél­tatható vagy kárhoztatható ne volna; — azért mondom, nem akarom a' tanodaprogrammok hasz­nálatba hozását a' tartozás és szükség vagy kö­telesség szempontjából még szigorúbban előtérbe nyomni: hanem akarok inkább még egypár, úgyszólván praktikus és közelebb fekvő okot fel­hordani, a' programmok behozatala kívánatossá­gát és belölök a' tanodákra háramlandó üdvét illetőleg. Tapasztaljuk, mikint némelly gyülekezeteknél többen nyilatkoztatják ohajlatukat az iránt, mi­szerint a'nyilvános vizsgálatokrai meghívó lapok, bár többet tudatnának a' kebelbeli intézetekről. E' kívánatnak, siessenek az iskolák, siessenek a' ta­nítók eleget tenni, a' minthogy ebben a' tanodák iránt uj vonzalom mutatkozik; be kell vezetni az iskolát a' családok körébe, a' mellytöl távol állnia ugy sem üdvös, — be a' szülék házába, majd si­muland az az ö szivekhez is, és ök a' tanodához vonzódva, érdekkel viseltetendenek a' tanítók iránt, és ezek hozzájok közeledve, hatandanak reájok, 's ekképen család és tanoda közt a1 leg­kivánatosb viszony létesülhetend. De továbbá tapasztaljuk, hogy az egész nem­zetben szép részvét ébredez, valamint általában a' nevelés ügye, ugy különösen a'protestánsok nevelőintézetei iránt: siessünk ezt is ébren fel­tartani és táplálni, siessünk működéseinkről a* honnak még többet bemutatni, mint a' mennyit rólunk már eddig tud; mutassuk ki iskoláink ál­lapotját 's nyilvánítsuk néha-néha kivánatinkat és szükségeinket is. Szóljunk, a' mit müvelünk 's meg fog adatni, a1 mit érdemlünk. De tanodáink most némák, a' vizsgálatokat többnyire csak gyü­lekezetbeli egyének és azok is vajmi gyéren — mások alig látogatják meg, mit tudjanak hát ta­nodáinkról ? *) Azt lehel ugyan mondani, hogy ismerik növendékeit és életre valóknak találják; igenis, de mondjuk is meg egyszersmind min­denkinek, mikép neveljük őket ollyanokká és mennyit küzdünk, miglen felneveljük őket, milly csekélyszerüek eszközeink és erőnk, és mégis milly magasztosak czéljaink! és ha továbbá van nálunk valami jó, terjesszük azt illy módon, és ha vannak gyengéink, miért lepleznök azokat; javuljunk inkább gyengéink felfedezése állal. A1 hiba érzete és nyílt megvallása már fél igazulás. 'S iinez utóbbi állításomból következtetek még más iidvet is, mit használatba hozandó program­mok által el lehetne érni. Azt t.i. Ismerek prot. tanodákat — és p°dig oltyanokat, mely­lyeket virágzóknak ismer vagy legalább hisz a' közön­ség lenni, He azok vizsgálatin, az egy igazgatón és néha egyik vagy másik tanítón kivül, ki sem szokott jelen lenni. Ez aztán a' részvét azon intézet iránt, hol gyer­mekeink emberekké képeztetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom