Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

galomba egymástól egész a' gyükérig azt, mit egyik a' másiktól el sajátított; a' mit kegyeletnek fogtak némellyek, reducaijuk tiszta köteles-; séggé, 's a'kötelességet kegyeletté: nyomon tisz-) tában leszünk, a' kötelesség mind magába nyeli, a' kegyeletet, mint Pharao'sovány tehene a'kövéreket a' nélkül, hogy rajta meg is tetszenék, mert bizony a' kötelesség holmi kegyeleti léggel jól nem lakik. Vagy kisértsük meg kegyeletté tenni a' kötelességet, meglássuk, e'míltétellelegészen lerontjuk erkölcsi oldalát. Igy például: tisztelem apámat, egyik szeretné pietasból, a' másik kötelességből velem tetetni; a' kötelességnek ezer erkölcsi okon alapítóit oka van, a'pietasnak nincs egyebe egy homályos babonás érzetnél, melly minthogy magával nem számlálhat azt se mondhatja, — mit sokan szájába szeretnének adni — hogy a kötelesség' sz. érzetének eredménye. Vagy varázsoljuk át e' kötelességet kegyeletté, nem boldogulunk vele hacsak elébb minden öntudatos erkölcsi alapját alóla el nem szedjük. Ne zavarjuk csak egybe a' kegyeletet a' kötelességgel, ne fótozzuk ki vele azon kényes helyeket, hol az egyik fél a' másiktól ok nélküli vagy jogtalan tartozásokat követel: nyomon leszakadoznak róla a' földi terhek, 's ő szabadon emelkedik fel a' végtelenhez, ott mélyed el az örök világosság' sugáriban a' nélkül, hogy a1

pór ember felérlhetné , 's e' földön rajta osztozni eszébe jutna. Hogy a' tekintélyek' és kegyeletek' üstököse mindinkább száll lefelé , én ennek részemről szivemből örvendek, mert egünk' más oldalán azon irányban emelkedik Jézus' nagy csillaga: az okszerű kötelesség. Amannak szivemből jóéjszakát, ennek jó napot kívánok! Nem csuda hogy amannak leszállásán annyira töprenkednek, és Josuéval megszeretnék állítni Gibeon' völgye felelt, mert nagy üslöke' és farka' fényébe nem egy futó csilag göngyölte magát, nem egy földi pára gyuladt el babonás tüzével. Korunk' távcsövei igen jól mutatnak, 's nem sokára felfedezik, hogy a' földi kegyeletek' csillagának, mint a' kósza üstökösöknek széke, magva nincs. Nem tudom a' nógrádi vizsgálók millyen távcsőn át nézik? ha itt valamire menni akarnak, ajánlom nekiek a' berlini Hegel' műhelyébe készült prismákat, vagy közelebb a' pápai himpellérck által utánozottakat. Do nézzünk egyenesen szeme közé a' kegyeletnek , a' fénykört húzzuk össze Teje fölött mint a1

páva farkát, lássuk őt egyszerű alakjában. A' hajdani polytheismusnak két unokája maradt a' keresztyén világra, az egyik: a' mesés jog, a' másik az ember istenítés. Mind a' kettő erős basison állt, mert mind a' kettő az isteni tekintélyű könyvet a bibliát szorítá talpa alá. Lőn azonban , hogy egyik a' kettő közüf elvette lábát a' bibliáról, és a' királyok'és a'népek' határa nyomta azt keservesen, lőn ugyan ekkor, hogy egy szegény álmatlan barát arra vetődvén, megpillantá a' felugrott szent könyvet, felvette es olvasni kezdé azt, és gondolkozni kezde az olvasottak fölölt, nemcsak, hanem beszélni kezdé másoknak a' dolgokat és titkokat, mellyeket a' csukott könyv rejte magában: és a' mondott szót meghallák a' királyok és a' népek, kik nyögtek a'lábnyomás alatt, és felegyenesedének : a' hatalmas lény vissza akart lépni elébbi helyére, nem találá a' szent könyvet és félrecsuklott. Lőn továbbá hogy a' másik a' kettő közül elvette lábát a' szent könyvről, és megtapodván vele az emberiség' legszentebb jogait, inegszakaszta azt rágázolt terheivel, és mikor az égfelé kinyújtván száz kezét fennyen mondaná: ,,amennybe megyek fel, az erős Isten csillagai felett helyhezem az én székéinél, a' magas felhők föes a' termeszeinek felnyílt nagy könyvéből olvasni kezdenek, a' népek felvelék fejőket: és a' hatalmas lénv'lábát többé ama szent könyvben meg nem vetlieté. Ekkor az emberistenitésnek és a' mesés jognak szolgái futkosni kezdének, és magukat, m nt hajdan Báál papjai, szertelen gyötreni (1. Kir. 18.) oszlapokat keresének mindenfelé, és az egyiket kegyelettel, a' másikat tekintéllyel lámaszták meg. A' tekintéllyel semmi közöm, mert ez igen hiú levén elébb utóbb , mint a' megboszontott vipera, ön magát marja meg, vagy, mint az óriás Polyphem, egy barlangba zárkódzik az utolsó pecsenyének szánt Ulisessel, a' közvéleménynyel , ki szemét elébb vagy utóbb kisütögeli. De annál több van a' kegyelettel, mert ez, a'vallástól lopott köpönyegében , ámítni és ijesztgetni jár fel a' babonás könnyen hivő föld' népe közé, 's homokot hintvén szemébe, kiábrándulását, világos látását akadályozza; az erkölcs és törvény szentelte kötelességek' apodicticus parancsa helyett homályos meséket sugdos fülébe, 's legszentebb tartozásainak igaz, kielégítő okát babonás érzések és myslicus gőzök közé bugyantja le! Ezért okszerüleg a' kegyeletet sírjából felidézni nem lehet, sőt mindegyik keresztyén nehéz követ tartozik fölébe gördítni, hogy koporsója' tetejét valahogy fel ne nyomja. Az ámítás , minta' híres Cagliostoró, a'nélkül is ezerféle alakban jár és kél közöttünk, az egyik kapun kikergetjük , a1

másik kapun azon pillanatban négy lovas fogaton hajtat be. Az emberi gyöngeségek a' nélkül is úgy ki vannak számítva , mint az adóczikkek , meg kell érettök fizetnünk, mint Londonban a' vaknblakért, vagy Bécsben az ebekért, miért vonnók le magassága-