Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-03 / 5. szám
Töredék-gondolatok a' kegyeletekről. - - Je iue fie Mon pere, á ta bonté; De ma philosophíe Pardonne la gáité B. - r. A' protestáns egyházi lap' mull évi egyik számában pályakérdésül vala kitűzve a' kegyeletek' — pietások' — hanyalló tekintélyének miképen lehető emelése? Bár a' feltelt kérdés' megfejtésében csak nográdmegyei protestáns lelkész pályázhat; legyen nekem szabad, mint hajdan Rousseaunak , a' pályatérenkivül ellenkező irányban, épen a' pályadíj' elvesztésére futtatnom. — A' kegyeletek ugyan is mint megannyi papiros sárkányok, szelet és felhőt nyergelni szóllítnak fel, de nekem illynemü cavalcade-ra egy csép hajlamom se levén: majd csak földszint maradok 's innen puskázok rá, mintBlumauer'Aeneássa a' légi boszorkányra. Józan honunkban, épen most, mikor kiábrándulásokra dörgöljük szemeinket, hogy mi szerencsétlen szél verte fel árkából ez ördög' szekerét? nem tudom. Derék Fáy Andrásunk olvasott rá annyit tudok, a' társalkodó lapjain, olly Fábiáni hangon, hogy kis hijján magamat is majd babonássá telt, mignem elkezdtem e' lidérczről komolyan gondolkozni 's rá jöttem e' meggyőződésre: hogy ő itt komolyan enyelgett, mint Luther, mikor kalamárisát a' dongó után vágta,j és mint hajdan Aron, egy magacsinálta arany- j hornyút állított fel, mellyel maga tisztel és tisztelhet legkevésbbé. Örömest illy hiszemben levén, minden kerülgetés, vagy előrebocsátott magam igazolás nélkül, egyenesen szemközt megyek az, óriás Góliáttal, 's az úrnak nevében leparittyázom! i Előre képzelem mennyien lesznek, kik a'kereken kimondott nyilatkozatomon, magukra kereszteket hányván elzökönyödnek. — A' kegyelelekkel! mellyeknek nemtisztelését korunk'fő bűnei közé róvják sokan, 's hitelök' visszaszerzésére pályakérdéseket tűznek ki, ^a' kegyeletekkel illy kegyetlenül bánni! ! -— És ime az írástudók közül némellyek mondának: Ez káromlást szól. Máté 9. 3. De miért gondolnátok gonoszt a' ti szíveitekben, mielőtt kihallgattatok volna ? - - eh ! vivent les cornes ! Sire, quitter ces regards mornes. A' kegyeletek' fogalma alatt, lehetnek sokan, kik egyenesen csak a' kegyeleteket a' pietasokat pártolják; lehetnek, és vannak még többen, kik e' fogalom alatt idegen vagy nagyon távol rokon eszméket melengetnek, mint melengeti néha a'tyúk a'kácsa tojásokat; vannak viszont sokan, kiknek soha eszökbe nem jutott volna a' kegyeleteket védni, ha a' kegyeletek alatt azt értenék a' mit ezek igazán jelentnek és jelenthetnek. Az első rendbelieket, kiknek létök és földi állásuk annyira összenőtt a" kegyeletekkel, mint a' test árnyékával, kiknek csak azért kell a' kegyeletek mellett harczolniok, mert üstökös csillagi állásukban egész vakító nagyságuk az üres farkban és üstökben áll: ezeket hitökben meghagyom, mert ők kegyelet nélkül semmik. Sz. Pál' „mindeneket megpróbáljatok1 1 elvéből kiinduló protestáns észrevételeim töredék gondolataim, csak a' két utolsó rendbeliekhöz intézvék , 's legkevésbbé használhatók azoktól, kik a' pályadíjt már képzetökben elnyerték. A' kegyeletek ollyan tiszteletnyilvánítások, mellyeknek alapja mélyen levén az emberi kebelben , azok okának meghatározása, homályos érzésekbe oszlik fel. E homályos érzéseket, szent érzéseknek mondják és vallják sokan, én magam is azt valló vagyok, 's épen ezért, hitem, vallásom , és meggyőződésem szerint csak a' legszorosabb értelemben vett vallásban lehelnek kegyeletek. Miért? A' vallás Istenhez, a' végetlenhez kötvén földi viszonyainkat , igen természetes, hogy azon ponton túl, hol a'véges megközelíté a'végetlent, leoldja, mint Móses leoldá saruit az égő csipkebokor előtt, és a' véges embernek kimagyarázhatlan érzései független pietasba kegyeletbe olvadjanak át, okos embernek egyedül itt lehet és szabad öntudatosan átmerengeni azon homályos érzetek közé, mellyeknek világos határozott okát adni nem tudja; mihelyt pedig véges áll végessel szemközt, mihelyt emberi viszonyok érintik az emberi viszonyokat: ott a' kötelesség szollal meg hidegen, melly kötelességnek ha észszerű alapja nincs; hijába, vagy csak vakílásból tehetjük helyére a' kegyeletet, mellynek oka leesik a' homályosba, vagy az oktalan embernél az ösztönszerű mechanismusba. Jézus'színe elváltozott igen is, mennyei fény közölt a' hegyen, 's a' tanítványokat az Isten' jelenlétének érzése milly pietassal teríti a' földre, csak hogy jól megjegyezzük, e' mennyei fény nem földi ragyogó süveg, vagy köpönyeg, vagy palást vala. Csak a' vallásnak—mit én nem ugyanazonosítok a' levitismussal, és a' szertartásos mystiíícatióval — van e' földön szentek' szentje , mint volt hajdan a'jeruzsalemi nagytemplomnak, itta' szent kárpit előtt megszün a' földi látás, meg minden földi reflexió, ama mély vallásos sejtés, ama tiszta szellemi sugár, melly egyedül mehet túl a' kárpiton, melly érezteti velünk a' végetlen' közellétét ; ezt a' kimagyarázhatlan elragadtatást, melly emberi módon imába olvad fel, csak egyedül ezt vállalhatom el okosan kegyeletnek (pietásnak); egyedül ennek szabad lenni homályos alapjának. A1 többi pietást mind ember gondolta ki, mondjuk ki egyenes okát: azért, hogy az embernek ember iránti kötelességeit vele megbabonázza. Kisértsük csak megkülönböztetni e' kél rokon, de azért egészen más fogalmat: ti kötelelesség' és kegyelet' fogalmát, fejtsük ele' kétfo-