Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

új elveket teremtett magának , és az elméleti jog­kutatások és ábrándok helyett a' históriai jogok­hoz ragaszkodott. Históriai jogokat, említék, mik a' decretalék' nagy részében föl nem találhatók, el nem ismerhetők voltak, miként az extravagan­sok' gyűjteményében a' 8-dik Bonifácz egyházi és világi hatalmat az egyházban pontosító uiwm san­ctam etc., 5-ik Kelemen a' császárok" hódoló es­küjét rendelő wiennei, és 22-ik János sede va­cante etc. császári koronát örökítő decretumaik. Woltman után Möhler, Walter, Santer, Ober­rauch r. kath. irók fölléptek az újabb korban az Isidori decretalék' védelmére is, és mondják, hogy ,,az egész gyűjtemény nem egyéb, mint az egyház' életéből, a1 korszükségekből valósággal kifejtett fegyelem' tüköré, nem egyéb mint a'korbeli köz­vélemény' költői anticipatiója." Ha ez így volna, úgy kénytelenek volnánk Luthert hibáztatni, ki a' közvélemény' szerelmes tárgyát tevé boszúja' ál­dozatává. Az ő mentsége levén a' mi dolgunk ; nem lesz felesleges néhány sorokban az említett decretalék' iránya felett kifejlett értelmet elmonda­nunk , annál jogosabban, mivel elleneink nem rég nyilváníták a' honi literatura' mezején azon örö­möket, hogy: „lejártak már az idők, mikor né­melly r. kath. hittudósok rationalisták és illumina­listák felé kacsingattak , 's a' római és az ultra­montan nevezet miatt elpirúltanak." Luther megégette a' Isidori decretalékat is, úgy cselekedett mint esküdt hittanárnak és status" hü polgárának kellett: mert kétségen kivül van, hogy azoknak iránya nem volt más, mint a' sta­tus hatalmak' egyház-jogai' megtámadása , a' W. Károly' capitularéi és Lajos' constituliói ellen tö­rekedés nem más, mint a' metropolitai tekintetek' lealacsonyítása, szóval a' törvényes históriai legiti­mitások' lerontása. A' história bizonyítja, hogy az említett fejedelmek' nagyszerű intézeteik, az AI-cuin, Paschasius, Rhabanus Maurus és több nagy egyházi férfiak' vallás és erkölcs-tudománnyal tel­jes dolgozataik mellett, az egyházban szükséges fegyelem nem hiányzott, sőt épen a' magasztalt de­cretalék' statistikai áttekintéséből kitetszik, hogy ezeknek czélja , foglalatja nem is volt a' fegye­lem' tüköré, mert az öszvesen hetvenöt decretalékl között, hatvannak status jogok elleni iránya tel­jesen vagy részben szemlélhető. Labbé szerint százötven folio között csak ötvennégynek van dog­matikai foglalatja, háromszáz numerusok közül két­százhatvan status elleni, és csak negyvenben le­het imitt amott dogmatikát, ethicát és disciplinarét találni; ellenben: „a' romana ecclesia omnium ccclesiarum mater et caput"; továbbá a' „salva in omnibus r. pontificis auctoritate etc. reliqui epi­scopi tantum vocati sunt in partém sollicitudinis, non vero in plenitudinem poteslatis"; az úgyneve­zett „causac majorcs; < , appcllatiók, a'huszonnégy költött cánonok majd mindenikben olvashatók, ho­lott ezekről a' nicaeai zsinat' végezéseiben egy betű sincs. Luther előtt már a' frank püspök Hincmár így irt: Opp. 11. p. 468. „Superbum nimis et im­moderalum, ultio proprios fines tendere, et anti­quitate calcata, alienum jus velle praecipere, at­que ut unius crescat auctoritas, tot metropulita­norum impugnare primátus, atque ut venerabilium Patrum decreta solvantur, quorumdam episcoporum proferre consensum, cui tot annorum series ne­gavit eíl'ectum." Labbé és Cossárt jezsuiták pedig mondják: „antiquo juri universalis ecclesiae con­sensu roborato, successit jus nóvum quod ab anno S36 publicari coepit, etadnitente Nicolao 1-opau­latim usuinvaluit per occidentales. Illudjus nóvum comprehensum est collectione Isidori " Nem voltak hát azok a' kor'szükségéből merítettek, hanem in­kább az egyház' és status' oppositiója ellenére fel­tolattak. A' nevezett irók szeretik még az egyház papjai tekintete emelésének szükségét felhozni azon időkre, mondván, hogy az a' statushalalinak ál­tal lealacsonyíttatott, a' püspökök elmozdítattak, és nagy függésben tartattak; ámde a' história ezen állításnak is ellene mond, a' szelid Lajos' compiegni és soissoni gyászos történele, midőn a' legjobb monarcha koronájától, dicsőségétől, fegyverétől megfosztatott az oltár előtt, a' gondos és szerető atyától országokkal ellátott hálátlan , 's a' Nala , Hilduin , Jesse . Elisachar és Adelhárd papok ál­tal felbizgatott fiáktól második hitvese és kedves kis Károly fia elraboltattak , és maga is külön zárdákba záratlak. A' korbeli közvéleményről azon időben szó sem lehetett, minden fegyelem, az egész egyház' jólléte a' capitularékban és consti­tutiókban volt letéve, mellyeket azonban nem a' Benedictus Levita, hanem a' Balúz' gyűjteménye után kérünk olvastatni. Ezek ellen voltintézve min­den törekedés , min még kevésbbé kételkedhetünk, ha meggondoljuk , hogy azon decretalék' költe­ményei, későbben Blondellus és a' magdeburgi cenluriatorok által felfedeztetett, miként ezt a' nem ullramontán szellemű loyalis r. kath. jogtudósok is elismerik, jelesül Müller kanonok' fenidézelt le­xicona , 4-ik darab 590-ik lap. Ismétlem azt, hogy midőn Luther ama sym­bolikus (énye által az egyház' törvénykönyvebe be­csúsztatott amaz elveket megsemmisítette, a' sta­tus' és egyház' érdekében cselekedett, mert a' história' bizonysága szerint azok mellett mindkét hatalom alá süllyedett, a' fejedelmek koronáikat, a' népek szabadságaikat elveszlendék, az egyházi reformalio soha meg nem történendik. Kélszcresen vélkeznek hát azok, kik azon elveket repristi­nálni törekednek , mert igy az elvált keresztyén felekezetek óhajtott viszon-egyesülése' minden re­ménye is elenyészik. Jakabfalvay András.

Next

/
Oldalképek
Tartalom