Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-26 / 43. szám

lapok szellemével; de egyez igen is az: hogy • néhai Kastenbaum százezeres végrendeletében zsidóiskolát tervezett, azt a' tisztelt megyére bíz­ta, és a' megye mai napig űzi felette gondjait. Az iskolát székvárosában 1838-ban nyitotta meg 3 oktató vezérlete alatt; táblabírói közül egy fő­felügyelőt nevezett ki; ez tart évenkint kétszer megbízott társaival 's lehető szigorral közvizs­gálatot. A' növendékek 3 osztályra sorozvák. Vallás (Talmudot nem tanítnak itt) földirat, német és zsi­dó nyelven kivül az 1-sö osztályban: magyar olvasás, írás, nyelvtan a'rendhagyó igékig; 2-dikban: hasonlóul a'szókötésig; 3-dikban: ma­gyar nyelvtan és helyesírás gyakorlatilag, leve­lezés, számolás, mütan 's Magyarország földirata tanítatik. A' bemutatott névjegyzék szerint, 47en járnak rendes iskolát, holott az első években szá­muk a' százat is megközelítette; magyar olvasást és irást tanuló rendkívüli talmudosok 14en, de ezek magányosan tanítatnak 's nem jelennek meg közvizsgálaton. Iíülvidékröl 18, Gallicziából 1; a' zsidó árasztotta Ujhelyböl csak 28; a' talmudu­sok mind idegenek. Az 1-sö osztályban 30an vannak, 6-tól 16 évesekig; a' 2-dikban: lOen, 8-tól 16-ig; a' 3-dikban: 7-en, lltöl 14ig. 13 fömulatók 20tól 60ig töltöttek iskolán kívüli na­pot; 17en kevesebbet. A' szegények ingyen is­koláznak, a1 tehetösbek esztendeig 2 — a' gaz­dagok 4 pengő ftot fizetnek. 3 év elteltével vagy nagyobb iskolákba vagy kereskedésbe mennek. A' nyárszaki próbatétkor bámulás és öröm ragadta meg közlöt, midőn a' magyar nyelvhez többnyire idegen 's nehéz ajkú gyermekek, 2 — 3 rövid» év alatt olvasás, irás, kötött 's kötetlen szónoklat, számvetés, nyelvszabály, áttétel 's könyvnélkiilizésben, leghívebb vizsgálat mellett, annyi ügyességet, jártasságot, gyakorlatot tanú­sítottak; 's csak a' szembekötösdit játszó tagad hatja, milly óriási haladást eszközölhetnek az isko­lák 's ügyes tanítók olt is, hol az idegeneket a' hazai nyelvhez alig édesgeti valami, midőn sok zsidó a' magyarításban olly csalétket hiszen, melly őket sajátságos életmódúktól 's különködö valláselvüktöl elvonja 's hálóba keríti. De más oldalról a' feljebbi iskolai statistica minden honszeretö kebelnek epét csinál az ide­genkedés, hanyagság, léhaság miatt, melly izrael­népét e' nem igen diszes jellemvonásokban fel­tünteti , midőn egy önkörükböl kinőtt 's haladást igérö és adó intézetet annyira megvetnek, 's gyermekeiket inkább belenövesztik a' szívtelen csempésségbe, mint megragadják az alkalmat a' honatyáktól véreiknek egy jobb sors kiérdemlé­sét eszközölni, mint a' millyen maguknak jutott. Fájdalom! az újhelyi rabbi, kinek neve, ittléte óta pár év alatt annyiszor felfordult a' megye • rendei előtt, kilartó iparral kovácsolja a* vastag babona bilincsét, és minden alkalmat felhasznál, hogy hívei elöl a' haladás 's világosság fénysuga­rait elzárja; innen az iskola hanyatlása. Alulirt, mint egyik legforróbb barátja az emancipatiónak, erősen hiszi: hogy a' zsidók polgári képességét csupán az iskolák eszközöl­hetvén, ezeknek idegen honból bevándorlott rab­bik által elzárt üdvös forrását egyedül a' törvény­hatóságok nyithatják meg — a' rabbik eltávolítá­suk által. Mert ha igaz — min legkevesbbé sem kétkedhetünk — hogy a' hazaszeretet életfája is­kolákban ver gyökeret 's templomokban ápoltatik: a' Lengyel- vagy más országból beszivárgó zsi­dópapok, kiket sem vallás, sem rokonság, emlé­kezet vagy hála nem csatol a' hazához, üszköt ugyan mindig hánynak, de követ soha sem emel­nek a' nemzeti épülethez. Es ha valami, bizonyosan e* szellemi forra­dalom korszaka igényli, hogy a' nyilvánosság barátai, ha szinte állandóul nem kisérhetik is őr­szemekkel ezen néptöredék Qsigamozgalmát, ves­senek legalább egy-két futó pillanatot közügye­ikre, hogy lássa a' haza, kik bicskázzák le a' re­form magzatát, 's készítsen törvényes ovószert a' jövendő földerítésének zálogául. Ez engedi köz­lőnek is reményleni parányi czikke felvételét, — 's azon tapasztalat, hogy a' nagybecsű prot. E.L. az iskolákat a' nemzetiséget, értelmiséget, szóval — a' tiszta honszerelmet szivén viseli. Vályi Pál. Az árvái cvansr. néjmevelíi egyesü­let gyiilése. F. év aug. hó 20. napján Alsó-Kubinban tek. Zmeskal Elek ur elnöklete alatt, az árvái evang. népnevelő egyesületünk conferentialis gyűlést tar­ta, mellynek rövid kivonata következendő: 1) Minekutána érdemes elnökünk rövid, de velős 's őszinli beszéddel a' gyűlést megnyitotta volna, Sipka György velicsnei tanító az iskolai fenyí­tékről szóló munkáját elolvasá, melly is szokott megbirálás után jegyzőkönyvbe iktatni határoz­tatott. — 2) Elöbbeni gyűlésnek jegyzökönyve hitelesítetett. 3) Mult iskolai évnek rendszere mutattatott. 4) A' tanítók, özvegyek és árvák in­tézete pénztára vizsgáltatott meg. 5) Az egyesü­leti pénztárból fenmaradt öszvegért több ma­gyar népszerű és népiskolák számára készített Edvi Illés Pál és Stancsich Mihály munkájokbó! kiválogatott könyveket az egyesület könyvtár részére megszerezni, rendeltetett. 6) Több tár­gyak felöl tanácskozás közben megpendítetett, mi­kép sikeres nevelésnek egyik nem legkisebb hibája az, hogy a' mi tót ajkú népiskoláinkban az ifjúság számára irt czélszerü kézikönyvek hiányzanak: azért érdemes elnökünk az 1842. évben tartott gyűlés határozatának következtében, az intézet rendes tagjait felszólítá, hogy a' felvállalt tárgyak körüli készítésével ne késedelmeznének annál in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom