Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-26 / 43. szám

gondola meg, hogy a1

r. kalholikusoknál ki már kanonok, püspök vagy prímás, az vissza lefelé többé nem léptelik, hanem ranggal, haszonnal együtt viseli hivatalát haláláig. De nálunk protestánsoknál, ha az ujabb időbeli eszme általánosan vagy csak részletesen is foganatba vétetik, megérjük az időt, mellyben több egyéneket láthatunk, kik már esperesek vagy superintendensek voltak, és ismét a' közrendű papok közé sorozvák, mi valóban egy visszás dolog leend, a' mit Némethonban sem találhatni fel. Már csak most sem kedves esemény lenne consistorialislának, ha uj választás alkalmával kimaradna: ugy esperesnek vagy kerül, levéltárnoknak a' czímes hivataltóli elesés aligha adna jó kedvet gyűlésből haza felé menetelre. Egyházügyeink elevenebb folyamát most sem a' tisztújítás okozza, hanem a' melegebb részvét kebleinkben. Csak újítsatok és kapkodjátok le egymásról a' hivatalokat, majd meglássuk, mit nyertek vele, az egyházra mi üdvét árasztandotok! Az apostolok tisztújítást soha sem gyakorlottak, mégis egyházi dolgaik folytak olly hiven, mint mieink, ök csak a' hiányzottak helyét töltötték be uj egyének megválasztásával. Politikai testület tegyen ugy, mint neki tetszik, egyházi is, mint legjobbnak tartja 's hiszi lenni. Itt volna most már helye 's ideje, hogy előadjam, mit tegyünk inkább, mint a' tisztújítás behozását. 1) Újítsunk, de nem ott, hol kezdve van, hanem legelsöbben egyházaink belső jó rendezésére fordítsuk figyelmünket. Bölcsen rendezett egyházak áldott testületet, kerületet alkotnak, mellyek, a' mi üdves és áldásárasztó, elösegítni készek. Melly kedves adat volna, ha virágzóbb gyülekezeteinkben létező rendet, szokást, újításokat e' lapokba nyújtanának, hogy azokat oda, hol még tenni való sok hiányzik, átplántálni lehelne és létre hozni. Nem kedves olvasmány-e Hajnal Abel tudósítása az uj egyházi adóról? 2) Legyenek javított egyházi törvényeink, mellyek minden időben hasznos voltukat megmutassák 's azt, hogy ök a' kivánt czélra visznek. Olly törvényeket pedig meg ne szenvedjünk, mellyeken rés van hagyva az átbujhatásra. 3) Magunk is tiszta jellemmel, buzgó lélekkel azokat teljesítsük, által soha ne lépjük, félre ne csavarjuk. Lelkeinket mindennap uj buzgóságra hevítsük, mint az apostolok tettek. 4) Minden egyházi tisztviselő adjon számot gyűlések alkalmával évi tetteiről, mint ezt több jeles esperesek teszik már most, a1 mi kedves újság előttünk. 'S ha eljárt hiven a' reá bízottakban, örülünk neki 's öt dicsérjük; ha hibázott, az is megmondatik neki, mint illik. Embertől hibázást, gyarlóságot megtagadni nem lehet, csak szántszándékkal ne tegyen roszul. Most már ha számot kérsz egyházi tisztviselőidtől, és megérted eljárásukat hivatalukban, minek hajtod, kergeted a* tisztújítást ? 5) Válassz olly egyént egyházi tisztviselőnek, kiben bizodalmad van, ismered jelességét, tiszta jellemét hivatalviselésre születettségét, készültségét 's ollyant, ki nem nyereségkicánó. Illy egyént megválasztván, az elébe irt kötelességeknek megfelelend a' várakozásig és egész életét hivatalának szentelendi. De ne áskálódj ellene aztán és a' pártoskodás sátánja ne bírja szivedet. Ha tekinted az anyagi hasznot, mellyet az egyházi tisztviselés hoz, valóban nem sokat örülhetsz neki, kivált az esperes jövedelmének. Sok irás, nyughatatlanság, ide amoda utazás különféle veszélyes utakon helyeken, harag, boszűság; fáradalmi díj annyi, hogy költségeit sajátjából kell pótolnia sokszor. Mindezt mégis a'jó lelkű buzgó esperes Istenért Krisztusért eltűri, elnyögi. Elhiszem, Reformbarát önerszényéből nem fogna költeni!? Ugy, de nem is kíván ö most már esperes lenni, hanem főpap. Hála az égnek! főpapunk ollyan van, kinél jelesebb nem is kell, bár megtarthatnánk mind örökre. Ne irigyeld a' szerencsét, mellyet neki Isten adott. Önző korunkban igen megváltozók minden, még az egyházi fötisztelőkre nézve is. Ma jogaikat kezeikben kisebb körre szorítják, jövedelmi forrásukat több helyen betemetik, 's a' mi még ezelőtt soha sem történt, nyilvános lapokban álnevek alatt meg is támadni nem óvakodnak, a' mi szelídebb érzésüeknek, finomabb jellemüeknek méltán fájhat. Szükség hát, hogy önmagunkban tegyünk újítást, a' jellemet, ha hibás, javítsuk, egyházi tisztviselőinket terhes hivatalukban segítsük és velők, a' törvények értelmében, közjóra dolgozzunk. Igy virágzand az anyaszentegyház, és soha sem lesz szükség a* protestáns egyházban tiszujításra máskor, csak mikor a' tisztviselő azt több ízben kérné nagy elaggodtsága, elerőtlenedése miatt és a' meghalás esetében. Ugy reménylem, hogy e1

tünemény, ez a' bolygó csillag, elvonul egünkről vissza a' politikai megyék egére , hová jobban is odaülik. Hiszem, lesznek az újításnak pártolói, de többen a' „maradjon ugy, mint eddigu

-nek. Én is ez utolsóra adom mindenkor szavamat, míg csak az uj cometa pislog egünkön és róla el nem takarodik Figyelmező. Papi oklevél ( formula ), melly a' duiiniitiili evang. egyházkerületben 1S35 óla divatozik. „A* kegyes olvasónak kegyelmet és békességet kívánunk Istentől, a' mi atyánktól, és a' mi urunk Jézus Krisztustól. A* Jézus Krisztus evangyeliomának szolgáit hivatalok viselésére imádság és kezek reájok tétele által felszentelni, a' keresztyén anyaszentegyháznak már az apostolok idejében gyakorlott szertartása volt. Ezen szertartást, mellyet eleinktől általvettünk, közöttünk tovább is fenmarasztani annál szükségesebb, mivel egyfelől általa