Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-10-05 / 40. szám
érettségig nem képes. Mezítlen 's ólalom nélkül, idegen segítségre szorúltan jö e' világra és sokáig kell öt vezetni, mig önállóságra bír. Miként a' repkény a' fa körül fonódik 's benne ótalmát leli, ugy hordoztatik a' gyermek zsenge korától a' szülei szeretet által. Ettől nemcsak testi, hanem szellemi viszonyban is függve teszi az élet első lépéseit. Igy az első nevelés a' családi körhez van kapcsolva 's etlöl el nem választandó, ha különben kívánjuk, hogy a' gyermek valódilag növekedjék, 's neki az alap egy sajátlagos élethez megvettessék. De e1 fenyítéknek tiszta jámborságban, istenfélésben, derült vallásosságban kell történnie. Ha bár a1 gyermek, mivel még arra nem érett, a' keresztyénség igazságait fel nem fogja, a' hangulat által, melly a'családban uralkodik, összes lényébe mégis szellem oltandó, melly öt arra képessé teszi. Kora tanulja egy fensöbbnek lényét érezni és sejteni, hogy ezen alapon szilárd épület emelkedjék, melly a1 viharok daczára rendítlen áll. Ha többnemü kétségek támadnak is később, mellyek az ismeret után törekvőt el nem kerülik, ezeken, mint nap a' felhöken keresztül, át fog törni, 's eljutand a' világossághoz , melly forrása minden dolgoknak. Ha a' gyermek annyira haladott, hogy több ismeretet, mint a' mennyit a' szülei házban nyerhet, képes felfogni, akkor nem helyébe a' szüléknek, hanem csak segítségökre az iskola lép 's követeli igényeit. Mivel a1 gyermek tehetségei e' korban nem nyilatkoznak világosan, hanem csak lassanként fejlödnek 's bontakoznak mintegy ki, mindannyijának ugyanazon oktatás szolgálatos, és ez a1 népiskolában adatik. Czélja: minden a' leendő emberben szunnyadozó szellemi idomokat ébreszteni 's azokat addig képezni, mig az magát egy bizonyos és meghatárzott hivatásra el nem tökélheti. Az alap azonban, mellyre épült: keresztény vallás; ennek szellemétől összes éltének áthatva kell lennie. Mert feladása mellett csak ekként maradhat igazán hü, mivel minden meghatárzott hivatás, meliyet az ember választ, ismét keresztyén értelemben, benső szeretettel isten és embertársaink iránt karolandó át Csupa emberi tudat, melly ezen alapot nélkülözi, üres dióhoz hasonló; hibázik neki dicsősége isten előtt. Itt ezennel a' per főpontja az iskola-emancipatio felett. A' népiskolaoktató ki akar az egyház ursága alól szabadulni; óhajlja, hogy, miként Hollandiában, az iskola csupa statusi intézet legyen. Miként már az előzményekből kiviláglik, mi ezen nézetben nem osztozunk. De mielőtt erről 's az iskola állásáról az egyház és status ellenében közelebb nyilatkoznánk, néhány szót még az iskolák különböző nemeiről akarunk közbe hinteni, mivel az itt tárgyalt viszonyban mindanynyiról ugyanazon véleménynyel vagyunk. Mi az iskolákat népiskolákra osztjuk, hova számítjuk a' polgáriskolákat is, és ollyakra, melylyek meghalárzolt hivatásra képeznek. Ez utolsókhoz tartoznak az úgynevezett tudós iskolák is. Milly kevés történik a' vallási érzet ébresztésére 's előmozdítására az iskolákban, mellyek meghatárzott hivatáshoz előkészítenek, tudva van. Mintha kötelességökben állna csak a' legközelebbről, az emberi képesség- 's tudatról gondoskodni. Ha nem tagadjuk is, hogy értelmök szerint ez feladásuk, 's ez maradand is, mégsem felejtendő el, mire mindenütt emlékezteitünk 's emlékeztetnünk kell, hogy ezen képesség 's tudat is egy fensöbb szempontból tekintendő, az ne csupán földi czélzatoknak szolgáljon. Itt is, miként a' keresztyén összes életében, tetlei- 's viszonyaiban érzetnek kell elöviláglania, rnelly az örökre irányzott, melly nemcsak a1 világihoz simul, hanem egy e' felett fekvő czél után is törekszik. Nem elég, hogy ez élet foglalkozásaira képeztessünk, hogy azon ismereteket 's tulajdonokat megszerezzük, mellyek által a' polgári 's társasági viszonyokban állásunkat biztosíthatjuk; nem, áthatásnak egy tisztább világtól kell összes viseletünkben előtűnnie 's tanúsítania azt, hogy ezen alanti világon kivül egy fensöbbhez is tartozunk. Ha erre már a' hivatási iskolákban munkálandó, még inkább kell ennek a' népiskolákban történnie, mellyek átalános, egyetemi előkészítés az életre. Itt kell igazán buzgó, keresztény szellemnek uralkodni, melly magvait az ifjúság szivébe elhintse, hogy később kellemes gyümölcsök teremjenek. Fájdalom! itt is ritkán tartatik szem előtt ezen czél; itt is nagy a' kérkedés hiú képességgel 's tudattal; az ismeret istenben, a hit Krisztusban távol marad; nem lelhető fel benne osztály, rész. Szerencsésen átestünk ugyan az időkoron, mellyben főszempont vala, az ifjú szellemet világilag képezni; jelenleg sok helyült ismét a' vallás és oktatása tekintetik sarknak, melly körül minden megfordul. Bár csak mindannyi oktató szivét mielőbb valódi keresztyén szellem halná át, melly meg nem elégszik az igazságok tudatával, hanem azokat saját vére- 's éltébe felveszi, 's azokból hat és teremt! Milly szoros egyesületben áll az iskola az egyházzal, világosan előtűnik a' mondottakból. Valólag belőle kelt is elö. De hogy azért töle el nem szakadhatna, nem állíthatjuk. A' gyermek is elválik, ha felnőtt, az anyától, hogy önálló életet éljen. A' viszony azonban az iskolával mégis más. Ha az nem csupa elöiskolája is az egyháznak, miként gondolták, lényével ehhez mégis olly szorosan kapcsolt, hogy töle kár nélkül el nem válhat. Elvesztené ez által támaszát, 's nélkülözné az alapot, mellyre valódi díszletében okvetlen szüksége van. Az egyházi, azaz, keresztyén szellem nélkül egyoldalú világiasságba sülyed 's igy feladásának igazán megfelelni képtelen. Ha valaki ellenvetné, hogy a' vallási érzet a' házi's egyéb nevelésmód által nyeri képezését,,
