Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-05 / 40. szám

erősítni földi szenvedések elviselésében, örömei valódiakká tenni, midőn azokat az isten iránti szeretet állal dicsöúlteti, szóval, azt irányozni, hogy a' mennyei élet a' földit mindenütt áthassa, hogy az annak ellenében túlsúlyt ne nyerjen. Az élet minden viszonyainak át kell a' vallástól világulniok 's igazságukat csak benne lelniök fel. Maga az üdvezítö alapítója s szerzője az egyháznak illy értelemben, tanítványait megbízván: „Menjetek el mind a' széles világra 's prédikáljátok az evangéliumot minden teremtménynek." Az egyház tehát a' Krisztus szellemétől áthatott közössége azoknak, kik rendelvék az isten igéjét hirdetni, 's azoknak, kik azt követik. Lénye szerint ekként semmi köze a' földihez, világihoz. De mennyiben a' jelenetbe lép, egyszersmind a1

földihez is kapcsoltatik ; mert a' valóságban minden jelenet, ha eszmében a' földi felett áll is, a' földibe lép, mi mintegy a' test, melly a' szellemet átruházza. Fentartandó csak, hogy miként a' test a' szellem állal némileg átalakítható 's megteremthető, az egyháznak is áthatva kell lenni eszméjétől, s a' földiben nem mintegy felelemzödnie. Czélját szilárdul szem előtt kell tartania, szüntelen megemlékezvén Krisztus szavairól : „Országom nem e1

világból." Ha abba, mi nem tiszte, akar avatkozni, ha többet óhajt, mint a' földi, világi viszonyokat dicsöültetni, átvilágítani 's azokat igazságukra vezérleni, magának külső úrságot igényel, melly hozzá nem illik, igy elszakad lényétől 's könnyen összeütközésbe jő a' földi hatalommal, melly a' slatus állal képviseltetik. Ila régkorban a' stalusvala a sarkpont, melly körül az összes emberi élet forgott, ugy hogy benne az egyediség jobban vagy kevésbbé megszűnt: akkor a' viszony a' keresztyén statusokban más lön. Az ember nem a' statusért van, hanem más, magasb czéllal bír ő, mivel a' stalus csak világi intézet, mellynek az isteni szellemtől igenis áthatva kell lennie. Különbözők a' földi ember szükségei, különbözők szellemi törekvései. Ha bár mindannyijának egy végpontra kell is irányozva lennie, az utak, mellyek ehhez vezetnek, mégis számtalanok. Ha e' szerint kiki magán, a' másikról nem gondolva, akarna hatni 's működni, mindennemű czivódások támadnának 's gátlások következnének be, mellyeket elmellőzni gyakran csak külső hatalomnak sikerülne. Erre igenis nem kerül, ha minden emberek ugyanazon keresztyén szellemtől vezéreltelnének. De mivel ez nem történik, kell, hogy mindenki más kára nélkül sajátosságát kifejthesse, egy intézetnek lenni, melly a'legkülönbözőbb törekvéseket magában egyesíti , melly a' külső akadályoknak elejét vegye vagy azokat elmellőzze. Ez tehát a' status czélja. Főfeladása, a' benne élő személyek biztosságáról 's a* valódi szabadságról különböző végrehajtásokban gondoskodni. Azért kell neki törvényeket hoznia, mellyek által minden földi viszonyok szabályoztalak, 's a' mellyeknek mindenki köteles hódolni, a' pap is, mennyiben tagja a' statusnak. Ha e' szerint a' status az egyházzal összeütközésbe jőni nem akar, ama törvények ennek szelleméből származzanak. Azok ne csupa emberi hagyományok legyenek, hanem bennök az isten szelleme éljen Ha ez ekként van, a' status is ugyanazon czélnak szolgál, melly az egyháznak kitűzött, csak hogy, ha ez a' belső, vallási életre viszonylik, amannak a' külsőt, a' világit kell átkarolnia, mellynek biztosítása nélkül az első nem élhet teljesen. Egyház és status kölcsönös viszonyban állnak, miként a' szellem és test; mind a' kettő köteles egymásért munkálkodni, mert az egyik a' másik nélkül fenn nem állhat. Ha a' test megbetegszik, könnyen gyengültség hatja meg a' szellemet is; és az elgyengült szellem beteggé teszi a' testet. Világi és egyházi kezet nyújtsanak egymásnak; az egész ember megtartására mind a1

kettő szükséges. Az egyházinak nem kell annyira túlsúlyt nyerni, hogy az állal a' világi elnyomva legyen; a' testnek is van joga létezni, ha bár dicsöülten a' szellem által. Ketten egyesülve teszik az életet, és élni, valódilag élni a' feladás, melly az embernek e földön megoldani jutott 's lehetséges. Egyház és status tehát egymástól elkülönözvék, és miként a' szellem testté, vagy a' test szellemmé nem lehet, ugy nem olvadnak egyház és slatus soha egymásba össze vagy át. Fenállásukban mindkettő egyenlöleg jogosílvák; mert egy eszmének kifejtései azok két oldalra, a'valódi élet országa eszmejének De mennyiben a' szellem magasban áll a' testnél, ugy áll az egyház is a' status felett, a' nélkül azonban, hogy azért az egyháznak szabad volna ennek jogaiba avatkoznia, mivel mind a' kettőnek köre egymástól elválasztott. De más részről az egyház csak a1

status által valósul. Minden viszonyok, mellyek az ember által képeztetnek, csak a' statusban realisálódnak, melly nem hathat igazán. Azért az egyház ismét némileg alárendelt a' statusnak, menynyiben az csak a' status tagjainak mennyisége által képeztetik. Igy az egyház ne legyen stalus a' statusban, ne világi országot szerezni törekvő, hanem lehellete legyen az istennek, melly a' nélküle holtat és lénytelent meglelkesítse 's megvalósítsa. Az ember hivatása e' földön: valólag élni, keresztyén szellem- 's keresztyén szeretettől áthatott életet élni, melly, hogy szellemileg élhessen, nem öli el számos vértanúk 's túlbuzgók példájára egyoldalúlag a' testet, hanem ezt az isten szellemének sérlhetlen edényeül tartja. Hogy tehát éljünk és hassunk — mert élni és hatni egy — szabadságra van szükség. De a' szabadság önmeghatárzás. Erre az ember szelleme bizonyos