Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-28 / 39. szám

015 916 alaptalanul vetette volna fel magát az összes protestáns papság képviselőjévé. Mert ha ő féltévé azt, mit szerénytelenség lett volna fel nem tennie, hogy most helyes okon nem tanítja a' papság a' vallást, nem bizton mondhatná-e ki a' következtetést, — a' nélkül, hogy erről valakit megkérdezne — miként eddigi körülményei változása nélkül ezután sem fogja taníthatni? legbiztosabban ! csak az tehát a' kérdés, ha a' körülmények néhány évtized alatt nem nagyot változtak-e, 's kivált a'jelen eseménydús időben nem mindennap változnak-e? körülmények, mellyek eddig elleplezett bajt tüntetvén az ébredő nemzet elébe, uj gyógymódot tesznek szükségessé. A' N.-károlyi egyházmegye e' kérdésre tettleg látszik felelni, midőn eddigi eljárását többé nem elégelvén, zsinati utasításul készíté a' gyermekek lelkészek által történendő hittani oktatását, bárcsak ne feledte volna, hogy a' hit magában holt állat! pedig teljesen hiszem, e' megye nem fog egyedülségben maradni utasításával. Szinte illyes körülményváltozást érzett a' f. évi Iglón tartatott ev. egyházkerületi gyűlés is, midőn elhatárzá, hogy a' vallást lehetségig lelkészek tanítsák a" gyermekeknek. Ezt érzem én is némelly elvbarátimmal, kik ugy vagyunk meggyőződve, hogy e' tanításhoz, mint önfeltartási legerösb támaszunkhoz, kell ragaszkodnunk, 's én alig képzelhetem, mint lehet ezt papoknak nem látniok. És nem látják! V. D. szerint egyéb ez uj eszmével nem czéloztatik, mint a' vallásosság jobb lábra állítása. Nem? jóval több. Mert átalán az egész nevelésügy felvirágoztatása, 's a' felekezetess ég kiirtása még a' nagyszerű czélok, mellyeket a' nemzet ez esz mével egybekapcsola. 'S illy czélok! és mi mégis már előre mindenféle kisszerű akadálykákat öszszekeresgetünk, mik bizony nem igen erős akarás jelei! czáfolni kezdjem okaitokat 's háritgatni a'' gördített gátokat, társaim? igen kedvesen venném, ha szíveskednétek felmenteni a' fagylalóan kellemetlen foglalkozástól. Oh, illy czélokkal szemeim előtt én akadályokról hallani sem akarok. Messze vittétek az ügyet, mert még nem azon a1 téren kell állanunk. Hanem minthogy mindnyájunktól közösen elismert első czél a' vallásosság jobb lábra állítása, előbb azt kell megmutatnotok, hogy sükeresb 's erösb alapú lenne ugy a' vallásosság, ha az arra való készítés nem attól jöne, ki azt, mint szaktanát, legjobban érteni 's annak lelkétől leginkább meghatott lenni tartozik 5 és igy támadjátok meg az egész tudós világ által helyeselt szakrendszert. Aztán mondanotok kell, hogy az milsem tesz, bármelly ferdült vallási fogalmakkal kerüljön is ki a' gyermek a' tanodából, szószéki beszédeitek varázsával ti azt könnyen helyrehozandjátok, és igy meg kel! czáfolnotok a' quo semel est imbuta axiómát. Továbbá a' nevelésügy felvirágoztatása a' második czél, mit kétségbe hozni nehezen lehet. Tisztársaim! tudok falut, melly mintegy ezer lelket számlál és van benne, az izraelitákét kivéve, 3 tanoda, 3 tanár. Istenem, minő tanodák, és minő tanárok! oh, az valami iszonyúan gyönyörű lehetne, ezeket hallgatni, ha valaha azon gondolatra jőnének , hogy a' nevelésről beszélgessenek. Égyiknek csak az a1

fájdalma , hogy tekintélyének egyedüli támasza, a' bot, tőle elvétetvén, a1

nagy világon e' kivül nincsen számára szer, mellyel szorgalmat, rendet és csendet eszközölhessen, és ha rettentő kiabálása, titkos döfölése és taszigálása valamit nem segítene rajta, ki tudja, mi lenne belőle; másik, szünóráiban csizmafoltozással pótolja jövedelme hiányát a' helyett, hogy jó könyvekkel foglalkoznék. És illyen egyének kezelik többnyire honunkban a' népnevelcst! Azt lehetlen mondanotok, hogy ez jól van igy,'s jobb, hogy a'három gyenge erő örökre külön lézengjen, mint elháríttatván az összíthetés legfőbb akadálya,annak elérésére előlépés tétessék; mondjátok tehát: mi visz czélhoi ha ez nem? — 's végre a' felekezetességet a' mi illeti. Oh, tekintsétek meg e' hont, mellynek népei nemzeti és vallási felekezelességben, mint külön darabolt tagjai egy derék testnek, átok alatt vonaglanak. Nem fáj-e lelketek 's nem égeti-e vágy, e' tagokat egybeforrasztván, dicső egészszé alakítani? azt nem hihetem. Mondjatok tehát módot, melly üdvösb legyen e'czélra, mintha a' vallástanítás külön szakításával a' most egymástól idegenkedő felekezetek már gyermekkorukban együtt neveltethetvén, összeszoktattatnak, söt szinte barátokká tétetnek. Akarunk uniót, olly nagyszerűt,minő csak az agyban megférhet? igy várhatjuk azt alaposan. Mutassátok meg tehát előbb, hogy nem egyéb vérmes reménynél, papi vallástanításból várhatni mindezeket, mert ezt megmutatva még sehol sem láttam, ez az első teendő; aztán a' helyett, hogy fürkészgetnétek: tették-e ezt valaha az öshajdanban a' Koptok, Braminok, Druidák és Táltosok, tekintsétek meg e' részben csak honunk kormányrendeleteit, miket cath. testvérinkhez intéz, a' többek között: „Abusus illorum animarum curatorum, qui sub praetextu eo, quod aliis curae animarum officiis occupati sint — in scholis — religionariam juventutis instructionem negligunt, pro futuro distríctim vetatur atque ad precipuum hoc Pastoris officium irremisso zelo explenduminvianlur. Intim. d. 12 Nov. 1805." Végre vessetek fel valamelly indítványt, de nem ugy, mint eddig tettétek, hogy egyiteké leginkább a' nevelésügyet magát, másitoké csak a' vallásosságot magát tervezi jobb lábra állíttatni, kössétek egybe mind e' három czélt, melly a' nemzetre — kössétek vele össze a' negyediket is, melly a' mi saját fenmaradhatásunkra olly üdvös, olly szükséges, 's ha mind ez szerintetek egyszerűbb módon 's bizonyosban lesz létesíthető mint igy, akkor győztetek. B. véli, hogy valami igen gátló okot mond, midőn mondja, hogy gyer-