Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-27 / 4. szám

Iskolaügy. Paedagogial levelek. I. levél. Az erdélyi Iskolák. ígéretemnél fogva kötelesnek ismerem maga­mat, barátom , az erdélyi iskolák' állapotját is tudatni veled; szemelőtt tartván Göthe' azon elvét, miszerint: „nem elég cí hiányt csak megmon­dani, hanem egyszersmind érinteni kell a ja­vítás módját is." Erdélyi ref. iskoláink az egyházi főtanács alatt állanak, 's szerkezetök' lényegesebb olda­laira nézve egymással megegyeznek: minélfogva, ugy hiszem, ismertetéseiket legtermészetesebben ollyszerü átalánosságokon kezdhetem, mellyek ki­vétel nélkül mindenikre illenek. A'tanodák' központosítási elve tehát, melly­röl magyarországra nézve debreczení leveleimben csak ohajtásképen emlékeztem, itt tényleg áll; de az egyh. főtanács egyéb vallásos ügyekkel sokkal inkább el van foglalva , hogysem figyelmét a' ta­nodák' állapotjára kellőleg kiterjeszthetné. Ebből lehet megérteni azon sajnálandó körülményt, melly szerint például az én iskolásságom' ideje alatt (csak­nem husz év!) az erdélyi nevelés' kereke egyet sem mozdult helyéből. Előtted ez csudálatosnak látszhatik, tudva, hogy a'nevelési rendszer foly­tonos javítást igényel: de hijába ! a' melly ügy­nek bizonyos kezelői nincsenek, az nem haladhat. Mostani helyezetünkben azonkívül, hogy a' czél­szerü javításokról hivalásképen senki sem gondos­kodik, itt ott tetemes hanyagságokra és vissza­élésekre bukkanunk, mellyeknek oka talán az is­kolai előjáróságnak csaknem tökéletes felelőtlen­ségében keresendő. Ha óvakodva nem akarnék szólani, tanárokat mutatnék föl időmből, kik az iskola' fizetésén megvénültek a' nélkül, hogy cur­susukat valaha végig kidolgozni érkeztek volna; kiknek ha szakjok végig ki van is dolgozva, azt a' kiszabott időre eltanítani nem szokták. — Mert a' mi exameneinken idegen vizsgáló biztosok, mint magyarországon van, nem szoktak megje­lenni Ha tehát komoly szándékunk nevelőintéze­tünket kellőképen virágoztatni, legelső teendőnk: a' több gondosság, szorosabb felvigyázat. De itt azt lobbanthatja valaki szememre, hogy az egyh. főtanács napjainkban eleget tett az isko­lák' javítására, mert: aj a' gymnasialis osztályok' czélszerűbb elrendezésére bizottmányt nevezett ki; és bj az úgynevezett egyformásító tervet terem­tette. Szent az első czél, 's azért előtte tisztelet­tel hajlik meg minden, ki korunk' legsürgetőbb szükségeit ismeri: de hogy az eszközök egészen jól lennének választva, nem mondhatnám. Dieszter­weg gyermekségétől fogva iskolák körül forgott, több seminarium mellett tanítóságot, directorságot viselt, jelenleg a3 paedagogusok' első rangúcsil­laga,'s mégis német tanítók' számára Wegtveiseret nem meri saját erején megindítani, hanem társa­kat keres magának'a' nagyszerű vállalatra: 's imé mi gymnasiumaink' czélszerűbb szerkezetének ki­dolgozását ollyan egyénekre bizzuk, kik nagy ré­szint házi oktatók' keze alatt nővén fel, az iskolai nevelés' igényeit nem is ismerhetik! Isten mentsen, hogy én ezen megjegyzésemmel a bizottmány' érdeklett tagjainak egyébiránti érdemeiből, kiket hazánk' legderekabb publicistái közölt látok fény­leni, csak egy hajszálnyit is lehúzni kívánnék: de másfelől az is igaz, hogy ha valaki jó publicista, nem következik hogy egyszersmind jó paedago­gicus is. Két év folyt le már a' bizottmány' kine­veztetése óta , és még a' kivánt terv létre hozva nincsen, melly körülmény eléggé tanúsítja, mi­kép a' dolog' practicuma avatatlanokra nézve nem olly könnyű, mint első tekintetre látszik. A' ne­velés tapasztalási tudomány, miből önként kivi­láglik, hogy tanítási tervek' készítésére, csakis ollyanokat lehet és kell megbízni, kiknek a' do­loghoz megkívántató elégséges elméleti és gyakor­lati ismeretök van. Az egyformásítás' terve egészen új fölfede­zés; azért, mielőtt róla valamit mondhatnék, lé­nyegét kell veled megismertetnem. Egyh. főtaná­csunknak az a' nevezetes iskolai baj tűnt szemébe, miszerint négy főiskoláinkban ugyanazon tudomá­nyok különböző években, vagy félévekben adattak elő; miből ismét az a' veszedelem szokott volt szülemleni, hogy ha a' diák tanodát cserélt, nem állhatolt rendes vágásba, hanern esztendővel elébb, vagy hátrább kellett esnie. Innen már, a1 felsőbb tudományok' előadása rendén az a' változás téte­tett, hogy mindenik tanodában ugyanazon tudo­mányok, ugyanazon időben tanítassanak; vagyis: az erdélyi tanodák mind egy kaptára húzattak. Erre elég megjegyeznem, hogy iskoláinkban a' tanárok' száma ugyan különböző, például N.Enye­den nyolcz, Sz. Udvarhelyen csak négy tanító szék áll fönn, miből kiki láthatja, hogy ezen két is­kolának ugyanazon kaptára készített csizmában, ké­nyelmesen járni lehetetlen. De mit tegyen az em­ber! ha a' reformok'világában élünk, reformálni csakugyan kell, 's erre nézve hol lehetett volna üdvösebb módot találni föl, mint egy ollyan tant hozni létre, melly viszonyosán Sz. Udvarhelynek igen bőv, N. Enyednek fölötte szűk; tehát benne egyik sem léphet jól = előhaladás. Sürgetőbb lesz vala talán a' gymnasialis osztályok' számát és ko­vetkezési rendét egyformásítani; azért is, mivel ezeknek tagjai között gyakoribb a' tanoda-csere, de azért is, mivel ha egyenyedi rhetor, Udvarhelyre megyen tanulását folytatni, némelly osztályt két­szer jár; 's ha megfordítva egy udvarhelyi száll azon időben Enyedre, az egyszer sem. Egyébiránt a' forma, bármilly jó legyen is, csakugyan mindig formának marad, és a' dolog lényegén nem változtat: a' mi nevelési rendsze­rünk pedig már gyökeriben rosz levén, mind lé­nyegére , mind formájára nézve javítást igényel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom