Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-27 / 4. szám
Iskolaügy. Paedagogial levelek. I. levél. Az erdélyi Iskolák. ígéretemnél fogva kötelesnek ismerem magamat, barátom , az erdélyi iskolák' állapotját is tudatni veled; szemelőtt tartván Göthe' azon elvét, miszerint: „nem elég cí hiányt csak megmondani, hanem egyszersmind érinteni kell a javítás módját is." Erdélyi ref. iskoláink az egyházi főtanács alatt állanak, 's szerkezetök' lényegesebb oldalaira nézve egymással megegyeznek: minélfogva, ugy hiszem, ismertetéseiket legtermészetesebben ollyszerü átalánosságokon kezdhetem, mellyek kivétel nélkül mindenikre illenek. A'tanodák' központosítási elve tehát, mellyröl magyarországra nézve debreczení leveleimben csak ohajtásképen emlékeztem, itt tényleg áll; de az egyh. főtanács egyéb vallásos ügyekkel sokkal inkább el van foglalva , hogysem figyelmét a' tanodák' állapotjára kellőleg kiterjeszthetné. Ebből lehet megérteni azon sajnálandó körülményt, melly szerint például az én iskolásságom' ideje alatt (csaknem husz év!) az erdélyi nevelés' kereke egyet sem mozdult helyéből. Előtted ez csudálatosnak látszhatik, tudva, hogy a'nevelési rendszer folytonos javítást igényel: de hijába ! a' melly ügynek bizonyos kezelői nincsenek, az nem haladhat. Mostani helyezetünkben azonkívül, hogy a' czélszerü javításokról hivalásképen senki sem gondoskodik, itt ott tetemes hanyagságokra és visszaélésekre bukkanunk, mellyeknek oka talán az iskolai előjáróságnak csaknem tökéletes felelőtlenségében keresendő. Ha óvakodva nem akarnék szólani, tanárokat mutatnék föl időmből, kik az iskola' fizetésén megvénültek a' nélkül, hogy cursusukat valaha végig kidolgozni érkeztek volna; kiknek ha szakjok végig ki van is dolgozva, azt a' kiszabott időre eltanítani nem szokták. — Mert a' mi exameneinken idegen vizsgáló biztosok, mint magyarországon van, nem szoktak megjelenni Ha tehát komoly szándékunk nevelőintézetünket kellőképen virágoztatni, legelső teendőnk: a' több gondosság, szorosabb felvigyázat. De itt azt lobbanthatja valaki szememre, hogy az egyh. főtanács napjainkban eleget tett az iskolák' javítására, mert: aj a' gymnasialis osztályok' czélszerűbb elrendezésére bizottmányt nevezett ki; és bj az úgynevezett egyformásító tervet teremtette. Szent az első czél, 's azért előtte tisztelettel hajlik meg minden, ki korunk' legsürgetőbb szükségeit ismeri: de hogy az eszközök egészen jól lennének választva, nem mondhatnám. Dieszterweg gyermekségétől fogva iskolák körül forgott, több seminarium mellett tanítóságot, directorságot viselt, jelenleg a3 paedagogusok' első rangúcsillaga,'s mégis német tanítók' számára Wegtveiseret nem meri saját erején megindítani, hanem társakat keres magának'a' nagyszerű vállalatra: 's imé mi gymnasiumaink' czélszerűbb szerkezetének kidolgozását ollyan egyénekre bizzuk, kik nagy részint házi oktatók' keze alatt nővén fel, az iskolai nevelés' igényeit nem is ismerhetik! Isten mentsen, hogy én ezen megjegyzésemmel a bizottmány' érdeklett tagjainak egyébiránti érdemeiből, kiket hazánk' legderekabb publicistái közölt látok fényleni, csak egy hajszálnyit is lehúzni kívánnék: de másfelől az is igaz, hogy ha valaki jó publicista, nem következik hogy egyszersmind jó paedagogicus is. Két év folyt le már a' bizottmány' kineveztetése óta , és még a' kivánt terv létre hozva nincsen, melly körülmény eléggé tanúsítja, mikép a' dolog' practicuma avatatlanokra nézve nem olly könnyű, mint első tekintetre látszik. A' nevelés tapasztalási tudomány, miből önként kiviláglik, hogy tanítási tervek' készítésére, csakis ollyanokat lehet és kell megbízni, kiknek a' dologhoz megkívántató elégséges elméleti és gyakorlati ismeretök van. Az egyformásítás' terve egészen új fölfedezés; azért, mielőtt róla valamit mondhatnék, lényegét kell veled megismertetnem. Egyh. főtanácsunknak az a' nevezetes iskolai baj tűnt szemébe, miszerint négy főiskoláinkban ugyanazon tudományok különböző években, vagy félévekben adattak elő; miből ismét az a' veszedelem szokott volt szülemleni, hogy ha a' diák tanodát cserélt, nem állhatolt rendes vágásba, hanern esztendővel elébb, vagy hátrább kellett esnie. Innen már, a1 felsőbb tudományok' előadása rendén az a' változás tétetett, hogy mindenik tanodában ugyanazon tudományok, ugyanazon időben tanítassanak; vagyis: az erdélyi tanodák mind egy kaptára húzattak. Erre elég megjegyeznem, hogy iskoláinkban a' tanárok' száma ugyan különböző, például N.Enyeden nyolcz, Sz. Udvarhelyen csak négy tanító szék áll fönn, miből kiki láthatja, hogy ezen két iskolának ugyanazon kaptára készített csizmában, kényelmesen járni lehetetlen. De mit tegyen az ember! ha a' reformok'világában élünk, reformálni csakugyan kell, 's erre nézve hol lehetett volna üdvösebb módot találni föl, mint egy ollyan tant hozni létre, melly viszonyosán Sz. Udvarhelynek igen bőv, N. Enyednek fölötte szűk; tehát benne egyik sem léphet jól = előhaladás. Sürgetőbb lesz vala talán a' gymnasialis osztályok' számát és kovetkezési rendét egyformásítani; azért is, mivel ezeknek tagjai között gyakoribb a' tanoda-csere, de azért is, mivel ha egyenyedi rhetor, Udvarhelyre megyen tanulását folytatni, némelly osztályt kétszer jár; 's ha megfordítva egy udvarhelyi száll azon időben Enyedre, az egyszer sem. Egyébiránt a' forma, bármilly jó legyen is, csakugyan mindig formának marad, és a' dolog lényegén nem változtat: a' mi nevelési rendszerünk pedig már gyökeriben rosz levén, mind lényegére , mind formájára nézve javítást igényel.