Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-31 / 35. szám

A' restauratio ulán 675,000. 1843-b. 1,219,000 fr. D. A. Z. 1844. Külföldi irodalom. Thesen über die Lehre von der Iürche: nebst einern Anhange, Lutlierthum, Union, sowie alfe und neue offenbarungsgláubige Theologie betreffend. Von B. de Valenti. Basel 1841. 8-r. X. és 128 1. Sz., mint a' czim is mutatja, thesisek alakjában dolgozott, 's megkell vallani, hogy ezen alakban ügyesen tud mozogni, ámbár akadunk, péld. 13. 1., thesisekre, mellyeket világosak- és igazaknak nem mondhatni. Homályosak a' görög egyházróli nyilatkozatok, mellyeknél fogva nem tudjuk, testvéregyháznak vagy más valaminek tartsuk e azt? Nem igazak a' sok kifakadások a' r. kath. egyház 's pápa ellen, ki sz. szerint, egyenesen anlikriszlus volna. V. bizonyosan nem akarand Lutherre hivatkozni 's a' XVI. századot a' XlX-kel felcserélni. Ezeket egybevéve, e' köny vecskelulajdonképeni foglalatával csak némi megszorításokkal érthetünk egyet Hü hitvallását a' szerzőnek, ki bibliai hitre valamicskéi hajt, szívből tiszteljük, de hogy egyházi tudomány 's egyházi reformok körül hasson, ö nem arra termelt férfi. Ez különben is jelenleg olly mező, hol thesis- és aphorismairök nagy babérkoszorúkat aligha araihatnak. Azok, kik a' nagy czélt szemoik előtt tartják 's feléje egyházi életkérdések tudományos megoldásával bátran eveznek, iüynemü tüneményeket föl sem vesznek ; műveletlen's művelt világiak pedig felvilágosodásul nem használhatják. Egyébiránt korszerű tüneménynek állíthaljuk e' munkácskát nyilatkozataiért az angol egyházról (23—26 1.), mellyröl korunkban a' legfurcsább nézetek keringnek. Mi véglére az egyházi fenyítéket illeti, szilárd alapra itt sem találánk. Das Ceremonialgesetz des Altén Testamznts. Darstellung desselben und Nachweis seiner Erfüllung im Neuen Testamente. Von Dr. th. Friedrich Gustav Liseo, Prediger der St. Gertraudhirehe in Berlin. Berlin 1842. 8-r. VIII. és 293.1. Midőn Hegel újra feleleveníté a' zsidóságnak, vallása fenségességének minden elismerése mellett, pnrlicularismusa feletti régi panaszokat, midőn a1

törvényt csupán statuspolgári kötelességnek, az egyeseknek törvényhozó 's uruk iránti viszonyát rabszolgainak 's az ó szövetség rítusát csupán külsőségnek bélyegzé , azt vélék az emberek, hogy minden tisztelet alól fel vannak oldva 's a' kor speculativ iránya mindinkább gnoslicus ítéletet tartolt az ó szövetség felett. Strauss feloszlató elve illően előkészített anyagot lelt 's következeles szigorral táborba szállt nemcsak a' canonróli előterjesztések, hanem a' két szövetség belső összeíuggéséröli tan 's az óban foglalt jóslatok ellen is. Ha általában nincs más kinyilatkoztatás, mint spinozai értelemben: quatenus Deus per essentiam humanae menlis explicalur, ugy az ó szövetségi írók által rajzolt szertartásoknak történettanin kivül más becsök nincs. A' jelen munka tehát mindenekelőtt a' történellani követeléseknek kiván elegei tenni 1) a'Mózesi istenlisztelet sz. helyei-, 2) a' sz. személyek-, 3) a1 sz. cselekvények , 4) a1

sz. időkről értekezvén 's második föszakaszában az ó szövetségi szertartásos törvény beteljesülléröl szólván. Várni lehetett, hogy Báhr jeles munkája : a' Mózesi istentisztelet symbolicájáról, mellyet terjedelme's nagy ára miatt nem minden istenész szerezhet meg, népszerű, lényeges kivonatban fog adatni a közönség kezeibe. Sz. szabadon indult ugyan, mégis előde vállaira támaszkodik, mi azonban érdemét nem csökkenti. Ez okból ajánljuk a' dús foglalatú, fölölte oklaló munkát, mini jeles segédeszközt az ó szövetségi islenlan legnehezebb részének megtanulására, íiatalabb 's öregebb islenészeknek egyiránt, valamint a' homilela is legtermékenyebb intéseket.talál a' szerzőnél, miként kell az ó s uj szövelségi alapigazságokat predikácziókban használnia. Cultus der ehristkatholischen Kirche, von Fr. Xavér Schmid. III. Band. Passau, Wien u. Luzern, 1842. n. 8-r. 527. 1. R. kalkolikusoknak használható könyv, terjedelmes és legkisebb részletekig menő szertaríástana miatt, mit a' munkának Bajorországban, Ausztria- és Schweizban tapasztalt kelele elegendően bizonyít. Mi csak szelleme ismerleléseül említünk némellyeket jegyzelek kíséretében. A' vegyes házasságokról 331. és 332. 1. ezeket mondja a1

sz.: „Ha házasságra lépni szándékozó pár, mellynek valláskülönbség áll gátló akadályul (itt czélzás van a' matrimonii impediens és diri— mens impedimentumra!) útjában, jő a' paphoz, ez a' korunkban érvényes viszonyoknál fogva köteles minden lehetőt megtenni, hogy szándékától elvonja. ,,'S mivel a' kötendő házasság — folytatja 332 1. a' sz. — szokás szerint csak akkor jelentetik be a' papnak, midőn a1

házassági alku polgárilag meg van kötve 'sa1

házasság fejdelmi helybenhagyása megnyerve, és igy akkor, midőn a' házassági szándék megsemmitése sokszor nagy nehézségeknek 's polgári károknak van alávettetve, ugy kötelessége a' papnak hivei fölött annyiban is szorgosan őrködni,hogy oktató (keresztyéni?) szereíet és szelídség szellemébín már csirájokban dolgozzék kötelességszerű lélekbuzgalommal illyen házasságtervek ellen. Távol legyen tőle, miszerint vélje, hogy a' házasságkötést nem kell többé roszalnia, habár kezességek történtek is, a' gyermekeknek r. kath. hitvallásban neveltetése iránt, mert jól meg kell gondolnia, hogy minden vegyes házasság, mint ollyan , nem kívánatos 's a' legünnepélyesb kezességek is a1

gyermekeknek r. kath. hitvallásban*! neveltetése iránt az emberi érzület változékonysága melleit nem rilkán megcsalnak." Igy a' kötelesség elleni is köteles-