Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-31 / 35. szám

séggé tétethetik ? Nem kötelesség elleni-e, kölcsönös, szeretetben tett házasságigéretel, melly sanctiót nyert már a?

statustól,'s mellytől az egyik vagy másik félnek gyakran az egész életre kiterjedő, sokszor mind a" két félnek szerencsétlensége nélkül nem lehet elállani, az örök szeretet (ez azon szeretet, melly „mindent lür?") nevében meggátolni? Köleles-e a' keresztyén, köteles-e a' szeretet tanítója, ker. pap, e1

meggátlás végeit „minden lehetőt" megtenni ? Miket nem gondolhatni, ha a' „lehetőt" minden megszorítás nélkül vesszük ! Rendesen azt mondják ugyan, midőn a' római kalolicusok türelmetlenségéről van szó: Az hajdan volt ugy! most másként van! olvassunk csak illyen helyeket egy tisztelt német r. kath. istenész munkájában, miszerint meggyőződjünk, hogy most is ugy van, mint volt hajdan. 'S mi oka e'rosznak ? Az, hogy a' morált dogmaticával köték össze. Az egyedül igaz, az egyedül üdvezítő egyházróli dogmának fel kell szólítania lelkismerelében a' liivöt, hogy minden lehetőt elkövessen meggátolásául ollyan házasságnak, melly mind a két félt, sokszor még a' magzatokat is, pokolba vezeli. A sz. ugy véli, hogy a1

gyermekeknek r. kath. hilvallásbani neveltetéséről adott ünnepélyes ígéret se tartóztassa vissza a' papot, miszerinl illy házasság meggátolásául minden lehetőt elkövessen. Mert az emberek változékonyságára nem lehel támaszkodni. Ha hiszünk a1

gondviselésben, ki kell-e számoló bűvészként mindenl okoskodnunk? A' sz.olly keveset épít egyháza egyedüli igazságára? Ezen igazságnak nem sikerülhetne e a' másik félt is átvinni az egyedül üdvezílö egyház kebelébe? Egy megmentett bűnös nem többet ér-e, mint 99 igaz? Hát ha az egyik félnek sikerülne a' sz. házasságban nemcsak a" gyermekeket, hanem magát a1

férjet is megszabadítani a' pokoltól? Ezen árérl nem lehetne-e sub hac cSulela merni, házasságra lépni ? Az, ki lisztének tartja „minden lehetőt" elkövetni meggátolása végeit a' már meg tett kölcsönös házasságigéretnek, nem tarlandja-e lelkismeretlen dolognak, prolestantismusszine alatt egy szegény lelket elkaparítani a' pokoltól 's az állal uj polgárral gondoskodni az isten országáról? Ennyire tévedhetni, ha szerencsétlen dogmát szabunk moraltételként a' lelkismeret elibe; melly régibb, mint akár az orlhodoxok, akár a1 helerodoxok dogmaticája. — 357. 1. annyira megy a1

sz. türelmetlensége, hogy közvetve értésünkre adja, miszerint prot. pap által telt házassági esketés nem is esketés. — Igen nevezetes, mit a' sz. a' papi hatalom használatáról a' gyóntató széhben vegyes házasságokat illelőleg 379. 's 380. I. mond: „Ha vegyes házasságban élő r. kath., ki házasságra léptekor megnem igéré gyermekei r. kath. neveltetését vagy világosan leköté magát, némeliy vagy minden gyermekét a1

katholice (miért minduntalan e' divalkifejezés: ,,a' katholikus", melly alatt nemcsak a' protestánsok, hanem minden, a1

mi nem r. kath., és igy zsidók, mohamedánok, bálványimádók 's isteniagadók értethetnek ? Vagy a' protestánsok nem keresztyének ?) neveltetni, gyónni jő, hatályosan felszólítandó, hogy minden lehetőt (már ismét mindent, kivéve a' leheletlent?) elkövessen, miszerint gyermekei r. kath. neveltessenek (a' már megházasodottat fel kell gyónáskor szólítani, hogy erkölcstelenül, azaz, saját házasságigérete ellen cselekedjék?). Ha erre rá nem áll, mint gyermekei üdvével nem gondoló férjjel kell vele bánni 's feloldozás nélkül elbocsátandó (mondjuk azután, hogy némeliy papok nem élnek vissza a1

gyónlatószékkel avatkozásra olly dolgokba, mellyek őket épen nem illetik, ha a' feloldozás megtagadtatik attól, ki házasságigéretét megtartani és igy lelkismerete szerint akar cselekedni, sőt, ha a' papnak gyóntatószékben mikénti magaviseletéről irt tankönyvekben a' házasságigéret megszegésére egyenesen felszólíttatunk?). Alaptalan azon ellenvetés, hogy azon férj, ki néhány, tán minden gyermeke nemkath. neveltetését épen törvényesen megengedő vagy legalább ünnepélyesen megigéré, a' gyónlatóatya illy kívánatára rá nem állhat, különben szószegő volna. Mert a' leglágabb moralista is kénytelen elismerni azon elvet: ad illicita nemo tenetur. Ki határzottan bűnös (bűnös?) igérelet tön, azt megtartani nem köteles. Egyébiránt vegyes házasságban élő ollyan férjek fölött is, kik minden gyermekök r. kath. neveltetését kezeskedve megigérék, hü pásztori gonddal kell felvigyázni, nehogy házasság közben Ígéretükhöz bűnös engedékenységgel hűtlenekké legyenek." Ha a' legtiszlább morált, minő bizonyosan a' keresztyén, ferde hilágazallal összeolvasztunk 's ezen összeolvasztást egyetlen 's igaz morálként hirdetjük, mit nem lehet erény's bűnné bélyegezni! Ha r. kath. férj ünnepélyesen, sőt törvényszék elölt igérelet tön, hogy vegyes házasságban nemzeit néhány gyermekét nemkath. nevelteti, lelkismeretében köteles megszegni igérelét's a'pap köteles öt a' feloldozás megtagadásával házasságigérete megszegésére erkölcsileg kényszeríteni, köteles a' házasságban háborgást (mert innen mi keletkezhetik egyéb háborgásnál, ha a'másik fél nem ledér, nem tág lelkismerelíTs nem hagyja magát kitéríttelni?) támasztani? E' szerint az, mit a1

keresztyén bűnnek kénytelen tartani, erény. Az erény pedig, t. i. a' házasságba lépéskor békés türelem- és szereteltel telt igéret hü megtartása bűn. A' hyperorlhodox dogmatica igy választja el, mit a' tiszla ker. morál összeköt. Vegyesek. Figyelmeztetésül »' latin nyelvtant oktatóknak: Megjelent és mind a' szerzőnél (Pest ev. iskolaépület), mind akármellyik