Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-31 / 35. szám

levelében ugy nyilatkozott, hogy az evangeliom nem egyéb, mint azon szerencsés újság, hogy az isten fija testbe öltözvén, érettünk az atya igazságának eleget tett: ki ezt hiszi, az Isten országába megy, bűnei annak bebocsájtaltak. Valdez János a' nápolyi alkirály titoknoka hasonló szellemben több munkákat irt, ennek tanítványa San Severino Benedek szerzetes különös könyvet adott ki a' Jézus érdeméről, melly, miként az inquisitio jelentése szólt, az operatumok érdemét lealacsonyította és mindent a' hitnek tulajdonított. Ez a' munka Morone akkori püspök, aztán kardinál ren deletéböl többször kinyomatott Modenában és olly nagyon elterjedetf, hogy az inquisitiónak különösen kelle ellene működni. Flaminio nevezetes zsóltárok magyarázatát adott ki. Battista Folengo Benedek szerzetes az üdveziilést a' kegyelemhez köté, az operatumok, böjtök, mise, gyónás, papi rend és nötelenség ellen nyilatkozott, miként Gerdesiusnál az ö Italia reformatájában olvashatni. — Egy szóval, a' catolicismus belsőjében már akkor is a' protestantismus sok analogíájira lehetett találni, és mégis a' német szerzetes mi nagy ellenzékre talált Rómában? még akkor is, mikor az elszakadásról még szó sem volt, miként előbb már láttuk. *) A' politika egén setét felleg borongott: a1

muzulmán fegyver elfoglalá Belgrádot, Rhodus szigetét, Magyarhon veszélyben forgott, a'pápa féltette Olaszországot és Rómát. Az ország Rendei összegyűltek Norimbergában az 1522. év tavaszán, és folytatva 1523-ban őszszel. A' császár örömest mulatott Spanyolhonban, öcscse Ferdinánd föherczeg elnökölt: Chieragali Ferencz pápai követ előmutatta Adorján levelét a'Rendekhez, mellyben Luther ellen mennydörgő szavakkal sürgette a' wormácziai rendelet végrehajtásál. IIussz János, prágai Ilieronym Priscillian és Jovinian egyházújítók méltó büntetésükről emlékezett. — A' Rendek — György herczegen és némellyeken kivül — nagyon megbotránkoztak e' követelésen, erősen nyilatkoztak a' római udvar ellen, mellytöl még a'wormácziai •) És itt vagyunk azon pontnál, honnan t. tudós Helényi János ur az egyháznjítás philosophiájáról irott igen jeles czikkében jó szívű optimismusdval eltér a' történettudósok eddigi ítéletektől és mintegy Luthert vádolólag, őt bőszült heveskedőnek nevezé , melly könnyű kitéréi aztán annyi triviális jegyzetekre és rosz lelkű sophismákra adott alkalmat, miként a1

piszkolódások regestralunijában már eluntuk olvasni. Reménylenünk legyen s/.abad, hogy az érdemteljes férliuez uj tanúság után visszatcrend a' históriai objeclivitások mezejére, és velünk együtt hinni és vallani fogja, hogy Luther az elszakadásnál soha jobbat, hasznosabbat nem gondolt, nem tett egesz eleieben, mert e' nélkül minden törekedése elenyészik vala eredmény nélkül, miként az oratorium elmélkedése ; ezért nem is helytelenül tesznek a' protestánsok, midőn ama nagyszerű telt dicsőségét három századok után is örömünnepekkel tisztelik. K. — gyűlésen előadott száz sérelmekre sem kaplak választ mostanig sem. — Chieragati, reményében megcsalatkozva , nem késett a' pápai mellékutasítást előadni, és ekként nyilatkozott a' Rendek előtt: *) a' pápa, úgymond, őszinte elisméri azt, hogy a' szent széken néhány évek óta sok kárhozatra méltó dolgok történtek, javításra van szükség, és hogy isten ezen üldöztetést az egyházra a' prelátusok vétkeiért bocsájtá, ezért el is határozá magát a' pápa, hogy az egyházat főtől kezdve egészen reformálni fogja: kész vagyok én, — folytató Chieregati — meghallgatni panaszaitokat, adjátok elő sérelmeiteket, de ne felejtsétek, hogy a' császár távollétében a' wormácziai rendeletet végrehajtani kötelesek vagytok , és azon igyekezni, hogy a' kereszténység atyjának szive az eretnekség győzelme miatt keserűséget ne szenvedjen. A' Rendek azonnal készek voltak a' felelettel: a' wormácziai rendelet végre nem hajtásának, mondának ők, a' római udvar volt föoka, mivel a'sérelmeket nem orvosolta, erösebb eszközök csak jobban terjesztették volna az uj tanokat, és a' nép a'világi hatalom ellen támadott volna, azt hívén, hogy ez az ev. szabadságot és világosságot akarja elnyomni: a' RRek szerencsét kívántak a' pápának, ki olly őszintén elismerte a' javítás szükségét, és reményeiket fejezék ki, hogy az annátákat eredeti rendeltetésektől ezentúl el nem vonandja, hanem azokat a' török hadak költségeire fordítandja: sürgeték, hogy egy nemzeti zsinat tartassék, mellyen a' különböző vélemények szabadon nyilatkozhassanak, és ha ezek meg fognak történni, ígérték ők, hogy Luthert elhallgattatni, a' papokat az egyházi tanok hirdetésére utasíttatni és a' caelibalust fentartani készek lesznek, különben pedig nyilván kijelentik, hogy ha a' pápa a1

sérelmeket bizonyos idö alatt nem fogja orvosolni, ők magok fognak gondoskodni arról, hogy a'népek felszabadúljanak. — Némellyek sürgették a' proselytismus és sajtószabadság ellen szigorú rendeletek hozását, de a'többség, sőt maga a'pápaikövet is, azokat mellőztetni kívánta. A' Centum gravaminum corpus szerkezete tüstént elkészült. Cochlaeus és Maimbourg katholikus írók Luther munkájának tartották azt, de Audin ujabb iró felmenti öt ezen vád alól. Chieragali eltűnt, túl az Alpeseken maga is gyanúba jött, hogy Luther pártjával titkos egyetértésben volt, mivel — mint mondának olt — Róma soha olly vallomást nem tett a' világ előtt, ő azonban mentve volt, mivel Adorján pápa parancsolta. **) Adorján most megrémült: Italia obseurans *) Rainaldus Torn. XI. p. 363. — Edmund: Kircherii Históriáé Concilior. libr. 4. Acla convent. Norimberg. Goldast Const. imper. — ••) Iostructio pro tc Francisco Cheregato etc. Reinóldui.