Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-31 / 35. szám

papjai dühöngtek 's tarthatott attól, hogy a' Kómában épen akkor kiütött dögvész miatti nyugtalanság kifog zsákmányoltatni: Chieragati megérkeztével tüstént leveleket küldött a' császárnak, Fridrik saxoniai fejedelemnek és néhány német szabad városoknak — a' Luther titkos pártfogásáért haragos neheztelésél nyilvánítván, de választ nem kapott senkitől. — Ez időben Bembo néhai püspököt is szentté canonizálta. Adorján korábbi teltei és gondolkozása nyilvános ellentétben levén ez utóbbiakkal, nem ok nélkül vélekedhetünk, hogy ezek csak puszta dcmonslratiók vollak , de már későn! — 0 maga igen helyesen mondá egykor: sokat tesz az, milly körülmények között munkás és időben él a' leglelkesebb emberis!—Szive keserűségétől emésztetve meghalt e' jó ember september hó 14-kén 1523-ik évben, pápasága csak 2-dik évében, és még azon éjjel házi orvosának ajtaján virágfüzér koszorúban e' felirás vala olvasható: a' hon szabaditójának! miből azon gyanú támadt, hogy a' pápa méreg állal mult ki. Némelly kárdinálok, kik ifjúsága barátjai voltak, Róma kesergő szegényeivel kisérték holt testét a'szer.t Péter templomába, hol sírkövére e szavak vésellek: itt nyugszik Vl-dik Adorján, ki a' pápaságot élte legnagyobb szerencsétlenségének tartotta. Pallavicini jó papnak, de középszerű pápának jellemezte öt. Erasmus a1

baseli püspökhez irott levelében igy jövendölt felöle: ezen pápa gondolkozását én ismerem, és nem kétlem, hogy sok dolgokat jobban fog intézni, a' praebéndák össze halmozását ellenezni, az egyházi gyakorlat és papi élet túlságait korlátozni, egyszerűbb, értelmesebb' cultust behozni, szigorúbb figyelmet tartani igyekezend. De vájjon mindezek lényegei-e a' religiónak ? nem tudom; azt hiszem azonban, hogy neki a' császár tekinteteért *) mindenki engedelmeskedni fog, de a' kárdinálok titkon ellene fognak működni, bárha bizonyos ideig, mert ez a' pápa nem fog sokáig élni — engedni fogják, hogy a' már csakugyan alásülyedt pápai tekintélyt emelje fel; — utódja pedig ismét kénye, kedve szerint fog uralkodni. — És Erasmus jövendője csakugyan beteljesedett! Az országgyűlés ismét összegyűlt, a' vallásos ügyek feletti súrlódások nem szűntek meg. Fridrik, a' bölcs ember, otthon maradt, követe pedig Planicz ezt irá fejedelmének tudósításul: az isten erős büntetést fog küldeni a' papokra az evangeliom elleni szegülésekért, minő lármát ütöttek ezek az országgyűlésen és a' kormánynál e" fertály év alatt, valamikor csak a' Luther ügye felforgott, nem lehet leirni? Egy zsidó azt mondotta *) Es igy Erasmus is azon gondolatban volt, hogy az Adorján reformátori törekvései a' császár tudtával és akaratjával történnek : de látni fogunk még több adatokat is. K. — itt egy főember előtt: vigyázzanak a' keresztyén fejedelmek, nehogy trónjaikat veszítsék, miként a' zsidó királyok papjaik által. — VII—dik Kelemen mosl már nem bocsálá ki kezeiből a' pápaságot, elküldölte követét Campegiót Norimbergába, ki hasonlóan a wormaeziai rendelet végrehajtását sürgette, a' zsinat tartását és a' száz sérelmeket elvetelle. A1

Rendek végre azon határozattal oszlának el, hogy a' wormaeziai rendeletet a' császár iránti hódolatból a1

mennyiben lehet végrehajtani,, a' száz sérelmek közt némellyeket módosítani fognak a' zsinat tartásáig; a' pápa a' császár hozzájárultával német zsinatot tartson, és a'következő szent Márlon-napra Spi— rába országgyűlés hirdettessék, mellyen Luther kihallgattatván, a' vallás ügye végképen elintéztessék. Ezen országgyűlési eredménynyel senki sem volt megelégedve, a' pápa legkevésbé, ki a' császárt azonnal panaszokkal ostromlá, a'császár neheztelő leiratot küldölt a' Rendekhez, de egyszersmind Ferdinánd föherczeg öcscsének egy mellékutasítást, mellyben öt mérsékletre 's óvatosságra figyelmezteté a' Rendek ellenében, kik ha ellenkezéseket nyilvánítandanák, a'wormaeziai rendeletet ne sürgesse. — A' Luther követői sem vollak megelégedve, mivel az országgyűlés hit, bírósággá constituálta magái, a' wormaeziai rendelet törvényességét elismerte, Luthert mégis kihallgattatni rendelte, igy pártolva kárhoztatta is. Innen származóit az — a' mennyiben lehet — záradék önkényes magyarázata, az evangélikusok tettleg vivák a' hit és gondolat szabadsága jogát; városok, községek bevették az evangeliomi tudományt, mint Magdeburg, Norimberga, Frankfurt a' cultust megváltoztaták, a' zárdákat .becsukaták , Witlembergából lelkészeket vitettek, és az ur vacsoráját két szín alatt osztogattatták. A' territoriális jog most kezdelt kifejlődni, alakult a' regensburgi szövetség az evangélikusok ellen, mellynek ellenében Luther fegyvert fogni nem engedett, de ö maga két hatalmasabb fegyverrel viaskodott, mellynek egyike a' szólás és irás szabadsága, másik a' saxoniai fejedelem kérdésére adolt fontos válasza: a1

ki, úgymond, az evangeliom melleit küzdeni akar, mindenek előtt szűkség, hogy annak igazsága felől meggyőződjék: a' társaság kötelessége eszközölni azt, hogy senki meggyőződése vallásába ne gátoltassék : — ha Istentől van az, a' mit én mondok, megmarad, ha nem, ugy magába el fog az enyészni. J. A. — Dánielt! észrevételeire viszont észrevételek a' restauratio ügyében. 1) Azt mondja Dánielfi: nagyon különbözik jelenkorunk azon kortól, midőn zárt ajtók megett történtek a' tanácskozások az egyház gyűlések-