Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-31 / 35. szám

hogy a' mi Jósiásunk a' bölcs Fridrik előbb békében nyngodhassék el, ha már a' világot e' zavaros bábelböl ki nem szabadíthatja." De térjünk Némethonból már Rómába is, és tekintsük innen a' norinborgai országgyűlést, és a' revoltáns szerzetest, újítót, és ítéljünk az átkok igazr

ágossága felett. — A1

conclave sokáig tartott. Medici Julius a1 hatalmas kardinál, ki családja elleni visszatértektől rettegett's leginkább Florenczet féltette, igy szólító meg hosszas hallgatás után társait: „Urak! ugy vélem, senki sincs közöttünk, ki most pápa lehetne ! — válasszátok el a' tortosai kardinált! — és azulrechi Adorján, a' löweni professor, a' császár nevelője elválaszlalék! — A' császár munkája volt ez! és az ö jóakaratjának örök bizonysága !! Adorján olvasott férfiú volt a' scholasticusokban, egyszerű életű és komoly ember; a' római profanáit költészetnek, melly a' pápai udvarnál divatozott 's a' keresztyénség elleni irányt vett, *) nem volt barátja. Sunt idola antiquorum, mondá a' II—ik Julius által nagy költséggel kiásatott Laokon emlékére, az építészek, költök és építészek helyett, kiket eldödei a1

kereszténység pénzéből pazaran fizettek, a' szegényeket táplálta és segedelmezte: Adorján magány sétája Róma utczáin, sánták, bénák, nyomorultak által kisértetve és pénzt osztogatva — egy keresztyén főpap legszebb diadalmenete volt. — Soha még becsületesebb ember nem ült a' pápai széken! — ö reformálni akarta a' római egyházat, maga mondá : scimus in hac sancta sede ab aliquot annis multa abominanda fuisse; a* simoniát megszüntetni kívánván, sok sine cura hivataloknak el kelle enyészni, a' dispensatiók eltörlésének az egyházi fegyelem, az indulgentiák korlátozásának a' penitentiária költség jegyzéke állottak ellent: ehez járult az, hogy a' mintegy ötezer megürült egy*) Erasmusnak Rómába utaztakor Pliniusból mutogatták, hogy az állatok lelke hasonló az emberéhez. Pomponazzo tagadta a' lélek halhatatlanságát, azt állítván, hogy ha a' teremtő csakugyan azt akarta, nem gondolt az igazsággal, Canensius Pál a' Il dik Pál pápa életéről irott könyvében igy ir: Pari quoque diligentia e medio Romanae Curiae nefandam nonnullorum juvenum sacram scelestamque opinionem sustulit, qui depravatis moribus asserebant nostram fidem orthodoxam potius, quibusdam sanctorum astutiis, quam veris rerum testimoniis subsistere. — Cornelius Agrippából ismeretes azon római főpap mondása: eleget hozott már be nekünk a' J —ról való mese. — Luther megbotránkozott, midőn Rómában a' misemondó szerzetestől hallá: panis es, panis manebis. És több illy adatok, a' divatos komédiák, pápák, kardinálok tiszteletekre Plautus és Terentius munkáikból, eredetiben vagy Machiavell, Ribbiena, Ariosto és mások által travestáltatva: alkalmi versezetek, régi római stylben 's profanáit szellemben szerkesztetve, miként Rückert, Bruno Bauer, Strausz, Hegel, Hermes és a' rationalismus annyi gyűlölséggel kiátkozott ördögei sem tudnának keresztyénellenibbet kigondolni. - K. — házi hivatalok betöltésében szigorú és független volt, ö német ember olaszok közt volt, kik neki nemzeti irigységből is temérdek akadályokat teltek, a1

régi rendszert, melly őket világuraság egyedárusaivá telte, megbontani nem engedték, és ez ellenszegülés a' németek nemzeti függetlenségek érzelét is felzaklatta, táplálta 's az egyházi nagy szakadásnak hatalmas előmozdítója volt. Az egyházi béke helyreállítása őszinte szives jó akaratából Adorján legelső gondolatja volt Erasmus a'nagyhírű tudós, az ö egykori tanulótársa és barátja. Seckendorf *3 tudósít, hogy Erasmus levél által hivatott Rómába a' pópa által olly czélból, hogy a" catholicismus védelmét vállalná el Luther ellen, ö azonban betegeskedésévelés öregségével mentegeié magát, de illy vallomást tett: eleinte már mindjárt megjövendöltem, úgymond, hogy a' szerzetesek elősegíteni fogják a1

Luther dolgát, de nem hallgattak rám, későbben az eszközöket is megmondám, mellyek általa' bajt gyökerestől orvosolni lehet, de az én tanácsomat megvetették: végre leveleimben többször nyilatkoztam a' pápa előtt, de hihetően nem tetszettek azok, mivel választ sem kaptam azokra. — Adorján maga, miként Audin **) franczia catholicus iróglosszálja, már Luther előtt tanította a' Jézus elégtétele rationalis dogmáját, és mint pápa egy bullájában nyilván kárhoztatta a' pápaság visszaéléseit az indulgentiákkal, a' praelatusok fényűzését, és reformot hirdetett. Némelly casuisták ezért kárhoztatták is őtet, mig a' különben világos fejű Pallavicini kardinál arra nem fakadt, jobb lett volna, úgymond, azon időben a' reformok felöl nem is gondolkodni, nehogy Luther kővetői azt higyjék, minlha azok, miattok történnének. — Különös gyengeség! Ranke protestáns iró ugyan, de ki a' reformatio történeleit az olasz családok, söt, miként élőbeszédében állítja, egy részben a' Yalicanum, és ismét a' venecziai és bécsi udvarok levéltáraiból nyomozgatta, adatokat hoz fel, mellyek bizonyítják, hogy még Lulher előtt Olaszhonban, söt Rómában ellenzéke támadt az egyházi régi tanoknak: az isteni szeretet oratóriumában Contaríni, Sadolet, Giberto, KaraíTa, Thiene, később kardinálok és más tudós férfiak, mintegy hatvanan a' Silvester és Dorottya templomába gyülekeztek, különös szertartások, elmélkedések között Istent dicsérők, eltérve, miként Caraccioli mondá, a' pápai szék tekintete mialt szükséges fényes szertartásoktól. Mindezen férfiak az isteni kegyelem és Jézusbani hit általi megigazulás felöl Lutherrel tökéletesen egy értelemben voltak. Contaríni kardinál könyvet irt erről, meliyet a' hires veronai püspök Poole Regináid is nagyra magasztalt: ez a' tudós egy *) Comment. libr. I. p. 309. Erasmi epist. libr. XXIII. — **) Geschichte Dr. Martin Luther's Leben, Wirken, übersetzt von Dr. Kari Egger. 1843.