Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

megjelent „Hellen nyelvtan elemeinek" kiegészítője ; mindkettő köziskoláinknak van szánva. Bírálatában amannak, lehetlen arra is, mint az egész egyik felére, néhány szót nem mondanunk. E' nyelvtan: rövidsége, elvontsága és módszere ingatagságánál fogva , majdnem haszon-Yehetlenné válik tanító előtt, ki azt tartja: elemi nyelvtanításnak szabályszerű példákon — gyakorlati uton — nem szabályokon kell kezdetét vennie. Sz. ez elvet nem követi; véleménye szerint „egyikfelöl a' nyelvtan vagyis inkább nyelvtudomány" (ugyan ugy? — mindjárt ugy, mint az egyetemen?) „másikfelöl a' gyakorlás -olvasás, fordítás, karjába fogódzva az ohajtott czél felé indulni kell," főkép azért is, „mivel a' régi class nyelvek" (hát az ujabb nyelveké nem?) studiuma eszköz is, mégpedig nevelés, szellemképzés eszköze"; — azért is kárhoztat minden Jacotot-féle módszert és „szamárhidakat (sit venia verbo)", és valami Ruthardt-ot ajánl, de pusztán is csak ajánlja! Mi hogy ez olv. könyv bírálatában igazságosak legyünk : e' két szempontból — tehát sz. elvei szerint! — bíráljuk e' könyvet; és fájdalommal jelentjük, hogy kidolgozásában egyik elvét sem követle szerző. Mert nyelvtan és olvasókönyv nem járnak „karon fogódzva", hacsak a' tanuló hóna alalt nem. — Mert, az olv.könyv 1 lapján már történik hivatkozás a' nyt. (nyelvtan) 16 §. lra ; 31. ismét a1 nyt. 12 cl. és 16 3ra; 71. a' nyt. 60 & 4ra, már a1

syntaxisra! — itt, hol a' 3ik deci. hozatnak fel példák ; söt az olv.könyv lsö 1. már előjönnek igék és formáik; — ezeket vagy értenie kell már tanulónak, és igy már kellett tanulnia az ige hajlítását,azaz a' nyelvtant; vagy nem kell értenie — és akkor: itt a puszta gyakorlat a' Jacototismus — mégpediga' rosza! — és a' sok véniás híd, nyelvtan nélkül! — Ezt bizonyítja sz. módszere, mellyben néma' „szellemképzés", hanem a1

gépies formalismus elvét követle. — Olv.könyv lsö része — 781. — „rövid, velős mondatokból áll, a' beszédrészek idomainak gyakoriali megtanulására." Itt sz. nagy hibát követett el, hogy nem az igével, melly a' mondatnak lelke, kezdi tanítását, hanem a' substantivummal, 's igy sorba. Itt tehát p. o. 44 mondat hozatik fel az lsö deci gyakorlati betanulására ; de mivel e' mondatokban igék is fordulnak elö, — elemezi azokat a' szöveg alatl sz. illyetén: „emer ai követ, kísér, énoixav közép ige jelentő mód. jel. idejének e. sz." (egyes szám) ,,3 személye" 'stb. 'stb. és ezek a' véniás hidak! — Hogy illy elemezés értetlen, hogy a' tanuló a' lsö deci. még mit sem tud a' középigéről, jelentömód, eno^ui idomairól slb. stb. való; már értetlen valami, hogy fejti a' lelki tehetségeket? — De még a' formákkal is csak hiányosan ismertet meg e' félig Jacotot-os és épen nem Ruthard-os szerkezet! Mert, p. o. 28 I. ,, (o végű tiszta belüjű jellemű cselekvő" bizony czimeres e' §! — „ige" betanulására, 15 mondat hordalik fel; ezekben: Indicativ. praes. 6szor, imperf. lszer, laor 3szor perf. lszer; Imperat. praef. 1, aor. lszer; Infinit. pr. 4er, laor 1. jönek clöcsak! — hát a' többi formákat, az Optat. és Conj. minden formáit (melylyekre egyetlenegy példácska itt nincs!) miből tanulja a' tanuló? a' párádig « ákból? de hol marad igy a' barátságos „karonfogódzás"? — és amúgy: hol marad az elégséges gyakorlat? Továbbá, a' melleit mindig áll czímjök is, p. o. §. tiszta, § néma, A v, q igének cselekvő, szenvedő, középje. Az előforduló kérdéses igék „ritkított betűkkel nyomatvák ; kérdez a' tanító : micsoda ige az 's az? — a' czím felel a' tanuló helyett; ezek itélőtehetséggyakorlások! Mager erre azt mondja; ,, Sprecht, die Ihr so unlerrichtet, das Wort formaié Bildung nicht aus; Ihr nudelt Ganse. Und wenn eure Schüler dennoch Geist bekommen, so seid Ihr unschuldig daran !" Ezen módszer igazán borzasztó és sértő, tanulóra és tanítóra nézve. Tanulóban nem bízik. Mert p. o. etfAi formai, igen gyakran fordulnak elő a' 65 l-ig; rjv, /jgav, eiot slb elemeztetik a' szöveg alatti véniás magyarázatokban a' hidakon! de még hivatkozás is történik rá uj 4, 5, 6, söt 7 hidakon is: és uram Isten, még annyi exercirozás sem elég az inculcatióra! — de sz. még 65 -— 67 I. különösen hoz fel példákat eY^í-re. Miért? mert a' ,./ui-féle igék"a'hajlítási lajstromának végén, hajlítatik ezen eifu eifAt és <p;(iuvel; — tehát szükséges, hogy még itt is az olv. könyvben csattanjanak végtére az eifAi végbeli változásai is. Mi a' minduntalan előforduló synt. szabályokra való hivatkozást illeti, mondjuk: hogy a' symt. szabályok — semmi szabályok; helyest foglalnak, számmal jegyezvék, de fejteni csak ugy ímmel ámmal, azaz semmivel fejtik a' görög szókötés törvényeit (hogy is lehetne azt 9 lapon ?), mint azt terjedelmesebb birálalunkban, melly az Areopagban lesz megjelenendő, bővebben kifejtendjük — Az olv. k. hieroglyphícájában — 90 jegyből áll — jön elö: „Tk" azaz „tétovázó közép deponens médium,, és „Tsz. tétovázó szenvedő, deponens passivum;" — pedig, miféle szenvedések e1 tétovázások? nem mondja a' nyelvtan, ámbár még „inkább nyelvtudomány" nevezetét bitorolja az olv. könyvben! — Az Aorislust nem magyar létére, magyarítja sz. és „határozatlannak" mondja; de miért ? — nem mondja. Infinitivus sz.nek „halárlalan". Ezek észrevételeink sz. methodicájáról, mellyben épen nem Ruthardt ét, de Jacotot-e* roszát követte. Mi tartalmát illeti, kivehette a' t. olvasó, hogy mondatokból áll a' könyv első része (az egésznek V15 de); 1, 2, 3dik declra, 1. 2. 3om végű adject,, pron., w és alnemei, még jtuféle igékre