Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

karénekkel, orgonával kívánja a" hallgatókat fü­lönfogni, illyenformán: A' szentlélek segítségül éneklése után a' pap az oltár elébe lép, és hall­gatóit imádságra hívja fel, ezután az oltárnak arczot, hallgatóinak hátat fordítva, tíz tíz percz­nyi hézagokban 3 — 4 collectát énekel, mellyre a' kar mindannyiszor visszafelel, illyen collecták lehetnek némelly szentirásbeli helyek és felfo­hászkodások, mint például az 5. Zsolt Ur Isten! vedd füledbe imádságunkat 'sat. — A' collecták közötti idö alatt bájoló zene karének, vagy or­gona zeng az imádkozó nép fölölt. Ennek végé­vel, melly eltarthat mintegy 3 /4 óráig, közön­séges imát mond a' gyülekezettel, — a' hon­éri, a királyért 'sat. pericopát olvas, a' népet megáldja, következik az ének , mellynek utolsó verse alatt kitakarodván a' papolást hallgatni nem óhajtó rész, kezdődik a predikatio, de csak azon vasárnapokon, mellyeken urvacsorája nem osz­tatik. — Itt a' vadonnat prot. mise egész ürességében, mellynek még mysteriuma sincs, melly legalább a' kath. misének tartalmat ad. Én nem tagadom, hogy lehet és van istenitisztelet predikátio nélkül is; de hogy a' predikátio a' cultust erötlenítné, hogy ez a' szellemnek, söt magának az érzéki­ségnek kevesebb okos éldeletet adhatna , mint a' zene és a' soliloquiumok: ezt kereken taga­dom. - Hogy a' judaismustól átragadt antiphó­niák, cántáték, kar és papközötti feleselések, si~ nagogás rázúdulások valaha a' hideg józan prot. egyházban sikerrel alkalmaztathassanak: sok okom van kétleni. Hogy az imádkozás maga, mellyet kivált zenekisérettel sokan szeretnének Istenbe átolvasztani, kimerített és ábránd nél­küli cultus legyen : ez állítást hagyom gyönge idegzetű korunknak, melly zene, ének és ér­zelgés között felcsiklandozott spasmaticus vete­medéseiben divinatiót, ihletést sejt. Hiszen ismerek én magam is nem egy mü­veit prot. embert, ki holt hidegnek tartja a' prot. egyház egyszerű cultusát; ki egyházaink puszta négy fala között éldeletet keresve, midőn testi­érzékein nem zsurolhat ki villanyos szikrákat, elégületlenül távozik el. Ismerek nőket, müveit prot. nőket, kik egyházból színházba, színház­ból egyházba szeretnének járni a' nélkül, hogy a' kettő közötti nagy különbséget észrevennék, a' nélkül, hogy az ottani puszta érzéki mámorból itt kijózanodni szeretnének vagy akarnának: de ezeknek kedveért ugyan egyszerű méltóságteljes cultusunkat szentes színészetté, vagy művészeti csarnokká a' prot. egyház nem teheti. Ki egy­házainkban érzéki éldeletet keresne, hiszen, an­nak számára sok házak és egyházak nyitvák; minket Jézusunk lélekben és igazságban tanítóit Istent tisztelni. Én a' művészetet, magát az egyházi művé­szetet is, melly a keresz. egyházban a' hajdani sok zsidó áldozat, vér, oltárszarva 'sat. helyébe, a' testi érzékek számára nemesebb éldeletet ké­szített, becsülöm, 's nem vagyok mindenben ta­nítványa ama szigorú református tudósnak, ki még orgonát sem szívelt meg a' reformált egyházak­ban, nem akarván, mint madár, kintorna mellett énekelni} de azért nem lehetek egy értelemben azokkal, kik az egész cultust művészeti élde­letté akarnák elvékonyítni, kik a' miiveit osztályt illyen csalétkekkel akarnák viszont behorgászni a'templomokba, nem! mert nem akarom, hogy a' szegény ámított mély vallásos érzésnek, vagy épen isteni ihletésnek higyje azt, mit külérzékein hang és szin borzongatott fel; nem akarom, hogy a' hosszas imádkozás- és ájtatos túlfeszítésböl készült ájuldozást valaki szentlélek lázzának higyje. Ezért egyszerű, józan prot. egyházunkban Jézus rövid imádságával együtt, csak marad­jon meg a' Jézusi és apostoli tanítás. Szeretnék én a' collecta elmondása után befordult lelkész elébe egy tükröt tartani, nem mosolyodnék-e el önmagán, mint a' római augur, hogy ki- és befo­rogván a' nép előtt: maga sem tudja, a' nép sem, mit akar. — De az ép, egészséges, practicus eszű és szívű magyar nép mit is mondana az illyen szőrű cultusra? — Ha a' Szepességben és Né­methonban pártolókra talál, mi róla nem tehe­tünk ; de mi csak tanítsuk a' népet ezután is mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, ég pedig ta­nítsuk Jézus szellemében, — Jézus erkölcstu­dománya szerint. Hagyjuk meg igen szép és egyszerű cultusunkat, ne adjuk rá a' czifra ter­hes köntösöket, mellyeket róla a' reformatio le­szedett. — Előre mindig és soha hátra! Azért, hogy isteniliszteletünkben egykét lúlmüvelt empi­ricus művész éldeletet nem talál: kevés baj ; azért, hogy soknak nem tetszik a' sok papolás, mi csak tanítsunk folyvást és mindig, mint Jézus parancsolta, tanítsunk és imádkozzunk folyvást a' nép elölt, tanítsunk minden szemfényvesztő alakoskodás és büvösbájos zene nélkül! Már Pál apostol idejében bolondságnak mondák sokan az evangyeliorn prédikálását; de azért: tetszett Istennek é bolond prédikálás által megtartani a' híveket 1. Kor. 1. 21. Amen, Csóka. I r o d u 1 e m. Könyvismertetés. „Hellén olvasókönyv, magyarázó szótárral. Szerk. Lichner Pál, po­zsonyi lyceumi tiszteletbeli prof. lsö és 2iltrész, 1844. Wigand K.Fr. költségén Ára i ft- 20 kr. pp. I 239 l. szótárastul! íme, az Ath. 1842ki első félév 897—9 VI 1. igért és várva vári négy folyamu hellen olv. könyvnek „első és második folyama" van előt­tünk. E' könyv az 1842. Pozsonyban névtelen 33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom