Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

végetlen Isten, csak bennünk végesekben ébredhet öntudatra. Értekező a' 2. §-ban tovább megy, és azt mondja: hogy nekünk protestánsoknak nincs, legalább kivánatot kielégítő cultusunk nincs. — „Etwas fehlt unserem Cultus, der beinahe eine Nachahmung der jüdischen Synagogen zur Zeit Christi zu sein scheint, wo nicht der, dem Tempel zu Jerusalem vorbehaltene Cultus, sondern die Erklárung des Gesetzes die Hauptsache war." — Tudjuk, mi fontos szerepet kezd játszani sokaknál a' judaismus, a' zsidósdiság. Ez értelemben tehát istentisztelet lenne — mint alább meglátandjuk — az: ha a1

pap a' néptől elfordulva babrálna vagy vért mutatna be Istennek az oltár grádicsain, a' nép pedig — mint hajdan a' jerusalemi templomban — homlokát a' földhöz vagy padhoz nyomva, kishíján négy kézláb állana ! — Mi sokat tanítunk — folytatja értekező — tulajdonképeni istenitiszteletünk kevés; és itt visszautasít a' róm. cath. atyafiakhoz, hogy onnan cultiváljuk mindig csak papoló cultusunkat. Péter a* te hangod elárul tégedet! Mát. 26. 73. 3. Hol van hát helye az egyházi szónoklatnak? e' kérdést teszi fel magának. Felelet: papolni is kell; de igen jó és kívánatos volna, egy, a' papolástól egészen független istenitiszleletet behozni. Ah! üdvözöllek legújabb német és latin szepességi tan, melly a' tanítást mellözhetönek tartva, a' vallás magas régióit nem a" fejben, nem az okos értelemben, hanem az omphalopsüchitákkal a' köldök körül keresed! üdvözöllek homály gyermeke! melly nem akarsz világos látást, hegyen épült várost találni a' val Ez igen természetes, de hát mi condensálja a' hallgatók figyelmét és kegyes érzéseit, mi vonhatja azt lehetőleg egy pontba össze, ha a' tanítás a' szónoklat nem? Hol láttunk egy szívet, egy lelket, és egy isteni eröt lebegni a' gyülekezet fölött, ott e, hol az egyik ujjaival babrál valamin, mig figyelme a' szomszéd ruharedökön jár fel 's alá, a' másik, imakönyvébe bámulva, magát a' közszellemtől elszigetelte; vagy pedig olt, hol egy egész gyülekezet figyelme, ájtatossága egy tárgyra feszül? — A' sz. lélek vétele előtt bezárkózva együtt sopánkodtak a' tanítványok, annyi igaz, de a1

szentlélek vétele után lettre, vallásos életre serkentve beszélni, tanítni halljuk őket úton, útfélen. A' keresz. gyülekezetek közszellemét az istenitiszteletben mi képviseli, mi egyesíti, mi emeli égfelé ? nemde a' közimádkozás és a' szónok vezérszava? Krisztus jelenléte a' kettő és három között lehetö-e ott, hol mindegyik másfelé jár, a' hol három sincs eg-yütt ? 3) A9

hallgatók műveltségi foka nem egy, a? papszó többé nem Istenszó, a' predikátiókat már ma bírálva hallgatják; ha pedig papolás nem korlátozza, nem köti egy helyhez a>9

cultust: kiki önlelki szükségéhez képest tisztelhet Istent. — És kérdem, az imádságos pantomim cultus eltörli-e a' hallgatók műveltségi különbségét ? El, annyiban, a' mennyiben elsőtől fogva utolsóig mindegyikből faképet csinál, kik ott ülnek szépen sorban egymásután, mint az orgonasípok a' nélkül, hogy Jézus vagy valamellyik apostol beléjük lehellvén, mondaná: vegyetek szent lelket! Ján. 20. 22. — A' ki egyszer magát az egyházi szónoklaton túlmivelle, a' ki biráló viszketeggel ül le szemközt a' prédikátorral, kit az istenitiszlásban, hanem lenyomod, Iesülyeszted fenékre a' telet dramaticuma sem érdekel, hogy lehet arról beiszapolt homályos érzések közé, 's a' néha néha felszaladó vallásos buborékok elpattogásában akarsz Istent tisztelni! — Csak maradj te ott, hol Hengsztenberg és társai cabbaláznak. — Lássuk a' 4. §ban az okokat, mellyek egy illyen felemás istenitiszteletnek behozását javasolnák. 1) Sokan nem járnak templomba, csak azért, mert ők már eleget tanultak, ezt szokták mondani a9

müveitek, kivált ha kitűnő szónokát nem hallgathatnak ; vissza kell hát a' cultus függetlenségét adni azáltal, hogy az a' pap személyessége, és a? papolás egyedül uralkodása alól emancipáltassék. Azaz, tartsunk prot. miséket, csináljunk vasból fakarikát. Még ezt se, mert ezt is emelheti vagy nyomhatja a' pap személyessége, a1

hang, az arcz, a' nagy gonddal mosolt kéz 'sat. mit hát? Nem kell pap, legyünk quakkerekké: és ekkor bizonyosan emancipáltuk az egész cultust. 2) Nem lehet minden embernek szükségéhez mért éneket keresni, tanítást mondani, egyik örül, a' másik szomorkodik 'sat. annyiféle kedélyt vagy hangulatot a9

papolás egy pontba össze nem vonhat. — feltenni, hogy magába vonultán bemenjen imádkozni a' templomba ? Hivatkozom a' tapasztalásra , nemde a' legbuzgóbb imádkozó egyúttal legbuzgóbb prédikátzióhallgató, 's a' templomkerülő nemde rendesen elébb megunta az imádkozást, azután a'prédikálziót? Azonban, lássuk magát az új szabású istenitiszteletet , melly az eddigi cultusnak nyelvét a' papolást kihúzván, a' prot. templomokba hallgató rendszert javasol bevinni. 5. — A' cultus — így szól az értekező — főképen istenimádás, ezért az istenitiszteletnek főrésze az imádkozás, még pedig a' kinek kinek magán szükségeihez vagy érzelmeihez mért imádkozás. *) Az imádkozáshoz megkívántató ájtatosságot emelik a' felcsiklandott érzékek, ezért, értekező nem akar ugyan jó illatú füstöt csinálni a1

templomokban, a' hívek orrával semmi köze, **) hanem zenével, *) De hát mi különbség lesz igy a' magán és közönséges isteniliszteletet között? — A' szaglás és tapintás szintolly külérzék, mint a"' látás és halláp.