Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

U ulföl d. A' darmstadti egyli. liirlap. 1814, áprilisi füzetéből. Szerkesztő Dr. Zimmerman nyitja meg e' fü­zetet, egy a' bajor királyhoz intézeti, nyugodt, komoly hangú, alázatos emlékirattal, a' gyanú­sított Gustav-adolphi egyesület ügyében. Ez em­lékirat után, akarva nem akarva, meg kell ismerni a' bajor cabineltnek, hogy midőn dárdával és paissal indult a' jámbor egyesület ellen: azt nem annak látta, a1 mi az valósággal, és hogy a1 hét swáb gyarlóságát követte el. — A1 66. 67. 68. szám alatt közölve van egész terjedelmében ama convertita pennából folyt, 's az augsburgi alig. Zeitungban közlött felszólalás a1 nevezett egye­sület ellen, a' reá jött felelettel együtt, melly a' szegnek egyenesen a' fejére ver. A' 67. számban egy schweitzi alvajáró, megpillantván a1 Gustáv-adolphi egyesületet, tüzet kiált; „Hier handelt es sich — mond a' jámbor harisnyás um rein politische Bcslrebungen, hier fliichtet sich der Radicalismus unter den erlogenen Man­tel des Protestantismus, hier sollen confessionelle Antipathien z>u Gunsten des Protestantismus, der dabei schamlos in den Koth der niedrigsten Par­theileidenschaft gezogen, und desscn heilige Rechte zum Deckmantel fíir frechen Unglauben gemacht werden ausgebeutetwerden'^sat. — Az erre jött józanító felelet megfogja a' szegény harisnyást, hogy ijedtében túl ne szaladjon Némethon hátárain. Az egész igen érdekes feleselés. Az egyházi énekeskönyvekre néhány évek óta nagy ügyelem kezd fordulni Némethonban, 1s miután az újabb egyházi költészet nem a1 seraphok szárnyából tépi tollait, nem a1 régi próféták vaspennájával ir ; a1 symbolicus német tábor visszabuzog a' mult századokba, 's a' kene­tes Pontus Cappadociás énekeket, Sz. Ambrus énekeit, és egyéb hajdanságokat köszörülget fé­nyesre. Klopstock, Ilerder, Lavater, Gellert, kivált az újak, ez uraknak nem elegendő ólmo­sok és nehezek, mint nehéz amaz ájtatos hajdani ének, melly magyarra fordítva, igy kezdőd­hetnék : Oh! fogj ki, fogj ki! Édes jó Istenem, E' kenetlen taligából engem ! 'sat. — *}vagy egy másik, mellyet Brenznek tulajdonítnak : Oh! Salems Jáger hellze untén Mich Siindensau, mit Gnadenhunden !'sat **) Ezek az újabb német egyházi ízlés szerint, mint hajdan Áron feje vala, mind kenetteljes énekek. A' 60. sz. alatt Christianus Sincerus, az ár­ván maradt papleányok szomorú sorsát, kik apjok *) Spann bus, spann aus 1 oh frommer Gott! Spann mich aus diesem Karren. •*) Én le nem fordítom. halála után elszóralva könynyel áztatott, sokszor panaszos kenyeret esznek, nem tudván hova tenni: számukra alapítványt indítványozván, az egyház irgalmas szivére függeszti. -— 64 65. sz. alatt k. — a' papi kijelölitek paedagogiai ki­képzésére javallatot mond, melly ennyiből áll: 1) a' kijelöltek, a' tanítóképző-intézetben pályát végezzenek, még pedig gyakorlatilag. 2J E'végre egy külön oktató és vizsgáló tag választassák. — Nálunk is a'paedagogia, a' dunamelléki ref. egyh. kerületben, csak ez évben soroztatott a' papké­pességi tudományok közé. Végre: a' 63. sz. alatt, egy a' szepességi papegylet által beküldött latin értekezés, néme­tül, e' thema fölött: Mint lehetne egy, az egyházi szónoklattal egészen független istentiszteletet be­hozni az ev. egyházba ? — E' czikk honi termés levén, a' beküldőnek felszólítása után is, úgy hiszem, teljes joggal hozzá szólhatok, és magyar szempontból indulva ki, megrázogathatom, any­nyival inkább, mert a' darmstadti e. újságban minden bíráló-észrevétel nélkül van közölve. Lássuk: 1. §-ban, a' cullusnak — istenitiszteletnek — fogalma adatik: kiváltképeni istenitisztelet az imádkozás, a' mennyiben énekelve, imádkozva, Istennek hatalma, jósága, bölcsesége ismertetik meg. Isten igéjének olvasása, tanulása, hallgatása 's az ezekből folyó istenes élet szinte része az istenitisztcletnek. Már e' fogalmazásból megtet­szik, kivel van dolgunk. Én mindig hajlandó va­lék hinni, hogy ha a' vért izzadó pietismus újdo­natúj flagellánsai valamikor meglepnék honunkat, azoknak, mint az egyiptomi sáskáknak hajdan kelet felöl, úgy hozzánk ezeknek a' szepesség felül kell tnegérkezniök, igen természetes okok­nál és conjuncturáknál fogva. — Kiváltképeni ístenitisztelet tehát, és igy kiváltképeni vallá­sosság az imádkozás. Jaj a' prof. vallásnak és cullusnak, ha ezt a' közmondás értelmében csak az imádság tartja. Vagy nem olvasá az értekező soha: Jakab. 1.27. A' tiszta, az Isten előtt, és az atya előtt szeplő nélkül való Ístenitisztelet — OQtlöxsitt — ebben áll: meglátogatni az árvákat cs özvegyeket az ő nyomorúságokban, és szeplő nélkül megtartani magát a' világtól? Nem ol­vasá Pál Apostolnál: hogy «' hit idvezít, a' hit pedig hallásból van? Elfelejté a' Jésus egyenes parancsát, hogy bőbeszéddel, mint a' fariseusok, ne imádkozzunk, hogy a' tanítványok elmenvén, tanítsanak minden népeket ? Tudjuk mi, kiknek szemében volt eleitől fogva nagy szálka Jakab apostol practicus levele, kik kutattak ebben toldásokat; a' methodisticus és Trapp szellemű imádkozok, a' Durchbruch emberei; kiknek leg­újabb időkben a' Gemüthsrcligion és Hegel mys­lica philosophiája faragott hónaljmankót, illyen— féle állításaival többek közölt: hogy maga a'

Next

/
Oldalképek
Tartalom