Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

nek pedig csak annyiban lehet érvényességük, a' mennyiben az isteni kijelentéssel megegyeznek. Vagy talán azért sürgettetik-e kötelező eskü, mivel a' symbolikus könyvekhezi vak ragaszkodás nélkül egyházi létünk alapja veszélyeztetik ? rendén kivüli aggság, mert mi a' prófétáknak és apostoloknak fundamentomin építtettünk fel, mellynek belső szegeletköve a? Jézus Krisztus, kiben az egész alkotmány szép renddel rakattatván, nevekedik , hogy legyen az urnák szent temploma. A' melly egyház illy sziklaalapon áll, az a' vélemények, különböző nézetek harczai közt rendületlenül meg fog állani 's rajta a' pokolnak kapui diadalmat nem vehetendnek. — Vagy talán azért igényeltetik az esküveli önlekötelezés, hogy a' tudománybani egység illy biztosíték nélkül könynyen felbomolhatnék, 's a' különböző egyéniségű tanítók különböző tanításaik által szakadást okozhatnának? — Ne féljünk, mert mint az ágostai hitvallástétel szól VII. czikkelyében: „Ad veram milatem ecclesiae satis est consentire de doctrina evangelii (non de doctrina symbolorum), — 's ne gondoljuk, hogy e' rendszabály nélkül az evangyeliomi igazság veszélyeztelnék, mert mint Mülter Vilmos megjegyzi, már maga az igazság iránti közhajlandóság kezeskedik arról, hogy a' keresztyéni igazság, melly, a' mennyiben emberek által megismerhető, ugyanazon egynek tartatik a' tárgyi — obiectiv — igazsággal, soha tartósan el nem nyomathatik, habár némellyik a' tanítók közül hamis alanyi képzeteit terjesztené is elő helyettök. Sőt inkább a' tévelygés és babona háborítlanul csak ott űzheti játékát, hol az igazság utáni szabad vizsgálódás valami kötelékek által megköttetett. Ugyan az első keresztyén egyházban, melly tömérdek ellenséges megtámadhatások közt is képes volt symbolicus könyvek nélkül virágzani, különböző tanítók által nem magyaráztattak-e különbözöleg a' mély vallási igazságok, nem voltak-e benne szakadások, felekezetek ? Nem olvassuk-e 1. Kor. II. 11, 12., hogy versengések voltak a' Korinthosi egyházban, egyik rész Pálénak, másik Apollósénak, harmadik Kéfásénak, negyedik Krisztusénak állítván magát ? 's illy körülmények közt tanúságunkra, mikép intézkedett Pál apostol, talán eltiltotta a' szakadást okozott tanítókat a' további hitszónoklástól, — talán a' gyülekezeti hivatalnokságtól elmozdította őket? Épen nem, —> hanem a' lett dolog fölötti roszalását kijelentvén, oda nyilatkozott, 1. Kor. III. 11. hogy más fundamentomot senki nem vethet azon kivül, melly egyszer vettetett, melly a' Jézus Krisztus, és eltűrte mint a' véleményszabadság barátja, hogy mások ezen alapra fát, szénát 's pozdorját építtettek, tudván, hogy az idö haladtával minden illy munka a' vizsgálat erős tüzpróbája által okvetlenül meg fogsemmítetni, az igaz érdekkel biró építmény pedig az isteni elem tiszta fényében tündöklen, máglyák lángjai köztsem szünendmeg (L. 1. Kor. III. 3. — 15.). E' példából, ha akarnának, eleget tanulhatnának a' hitféltékenyek, vallásuk isteni tartalmában télleg kétkedők, — vagy ha ez mégnem elég,megolvashatjuk Mát. XIII. 24.—30. Ján.XV. 1. — 8. Bizony, midőn symbolumaink megtartását esküvel óhajtjuk eszközölni, nem árlana Gamálielnek számos keresztyéneket megszégyenítő tanácsára visszaemlékeznünk. — Hagyjatok békét nekiek, mert ha emberektől vagyon e' tanács és dolog, semmivé lészen; ha pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni — Megdicsőült Reformátoraink és syinbolumaink érdemes szerzői, ha most föltámadott munkájoknak szándékjok elleni túlbecsültelését szemlélnék, nem rémülten rogynának-e vissza sírjaikba 's nem elkeseredett lélekkel kiáltanák-e nekünk a' szavakat, mellyeket Barnabás és Pál apostol mondának az őket imádni készült listrabelieknek: Férfiak, miért mivelitek ezt ? mi is emberek vagyunk és olly indulatok vágynák bennünk, minők bennetek stb. Apóst. Csel. XIV. 15.; ők aMelkismereti szabadság bajnokai, utódaiktól illy irány követését nem ohajtották. — Akarhatta-e ezt a' hős lelkületű reformátor Luther, kinek összes munkái 14-d. részében a 420-d. lapon illy nyilatkozatát láthatni: „Gern hálté ich's gesehen, dass meine Bücher allesammt wáren dahintenblieben und untergangen. Und ist unter andern Ursachen nur, das mir grauet vor dem Exempel: denn ich wohl sehe, was nulzet in der Iíirche geschalFt ist, da man hat angefangen, ausser und neben der heil. Schrift viel Bücher und grosse Bibliolheken zu sammeln, sonderlich ohne allén Unterschied a'.lerlei Váler, Concilia und Lehrer aufzuraíFen, damit nicht alléin die edle Zeit und Sludiren in der Schrift veraumet, sondern auch die reine Erkenntniss göttlicher Schrift endlich verloren ist, bis die Biblia unter der Bank im Staubé vergessen isi. — Alles andere Schreiben soll uns in und zu der Schrift weisen, damit ein jeglicher selbst möchle aus der frischen Quelle trinken. — Ich tröst e mich dess, — dass mit der Zeit doch werden bleiben im Staubé vergessen." — Ez idézet világos felelet. — De menjünk tovább, és nézzük közelebbről az eddigieken érintett kötelezés következményeit, mit okulunk ezekből ? Haladás helyett tespedés, szabad vizsgálódás helyett sem -mivel sem törődő munkátlanság fog köztünk uralkodni, és tétlen veszteglés az elerőtlenedés kórálmába szenderítendi az egyház tagjait, 's az idők viharai előbb utóbb megingatják az alkotmányt, mellynek hiányait őrgondoskodás elhárítani nem sietett, — és ha egyszer elközelget a' vész, fogják-e a' világ eszélyes fiaival szemközt egyházuk erősségét a' vallást védhetni olly örök, kiket a' lelki vitézkedes tudományábani öntökélyetesíléstől, ismeretszerzéstől, mint a' Paulus