Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

hogy ez csak visszaélésekre ad alkalmat, ebből származtak a1

sok különböző magyarázatok, hitágazatok elferditései, rajoskodások's a't. Igaz, hogy a' lelki szabadsággal a1

kijelentési oklevelek, általában a' vallás körül sokat visszaélnek, de azért tanácsos-e ezt akadályozni, nem több-e az általa létesült jó, mint a' rosz? nézzük meg 's hasonlítsuk össze a' jelen szellemi műveltséget a1

középkorival, lehetlen ennek jótékony hatásáról meg nem győződnünk. — Nélkülözzük-e a1

levegőt azért, hogy néha pusztító dögvész terjed el benne? Lemondjunk-e a' tüz használatáról azért, hogy ottan-ottan istentelen gyújtogató kéz vele családok jólétét hamvasztja el? ne engedjük-e díszleni azt a' virágot, mellynek kelyhéből, midőn a' szorgalmas méh édes mézet gyűjt, a' pók mérget szí? Illy fonák gondolatot ápolni képtelenség. A' lelki szabadságnak, melly szerint közelebbi vizsgálat nélkül mit sem fogadhatunk el, állani kell, — e' kincset, mellynek birhatásáért hosszú harcz alatt sok ezrek vérzettek el, melly a' protestáns keresztyén egyház tagjainak összetartásra hívó jelszava, kezünk közül kiragadtatni semmi áron sem engedhetjük, — nélküle az a' teher, melly szentirásunkban könnyűnek mondalik, okosságunk előtt elviselhetlen, — az az iga, melly gyönyörűnek neveztetik, kiállhatlan — a' kijelentés pedig lelket keserítő hozzáíerhellen gyógyforrás leendne. — Némellyek ugy akarnának talán a' szóban forgó dolgon segíteni, hogy a' vallási tárgyak megbirálását, a'kijelenlési tanok fölötti vizsgálatot — minden magyarázati értelem-csavarások elkerülése végett — csak az avatottakra kellene bízni, kik t i. illy foglalkozásra különös előkészülettel bírnak, — indítványuk foganatosítására nem számolhat, mert a'mai világ nagyon tudja, hogy keresztyéni állásponton lelki gyámságnak nincs helye, és nincs bizonyos osztály a1 végett kiváltságolva, hogy az egyház többi tagjai helyeit kirekesztöleg ö gondolkozzék, vizsgálatokat csak ö tehessen 's az illy túlságos szívességet — miután egykor bőven termelt fanyar gyümölcsei miatt hajlandóság nem mutatkozik iránla — megköszönnénk, annyival inkább, hogy általában mondatott: vizsgáljátok az Írásokat, mi bizonyosan más kifejezéssel lett volna elölerjesztve, ha ennek megértésére csak papok, tanárok, szóval: Írástudók volnának képesítve. A' lelkiszabadsággal 's az ebből folyó szabad vizsgálódási joggal nincs öszhangzásban a' prot. keresztyén egyházban is erőt vett hagyományi elv, mellynek jelenségét különösen a1

vallástanítóknak symbolicus könyvekrei esküvel köteleztetésével tapasztalhatni, melly intézkedés által ezen ujabb egyházi hagyományok, a' szentírásnak, ha nem fölébe, de mellé rendeltelnek. E' tény valósággal következetlenség színét viseli, mert általa a' hagyományok tekintélye, szabályozó hatósága — melly ellen a' reformátorok nagy buzgalommal küzdöttek — ujoíag éleibe van léptel've a* hitféltékeny utódok áltaf^ — e' tény, mellyben megtespesült az elkülönzés szerencsétlen eszméje, alapja azon választó falnak, melly a* testvér protestáns keresztyének közt fölemelkedett és oka lön súrlódásoknak, mellyek fölött a' káröröm méltó kaczajra fakadt. — Minek e' kötelezés? azért, hogy szeréntök tartassék a' vallás-tanítás ? ez nem lehet, mert világosan ellenkezik symbolumaink-kal; — ugyanis a' Formula Concordíae ezt állítja? „Credimus unicam regulám, secundum quam omnia dogmata, omnesque doctores aestimari etjudicari oporleat, nullám omnino aliam esse, quam prophetica et apostolica seripta cum V-tum N. Teslamenti" „Caetera autem symbola et alia seripta non obtinent auctoritatemjudicis, haec enim dignitas solis sacris literis debetur, — sed duntaxat pro religione nostra testimonium dicunt, eamque explicant ac ostendunt, quomodo singulis tempóribus sacrac literae in artic. controversis in eccl. Dei a doctoribus qui tum vixerunt intellectae et explicatae fuerint", — a' helvét hitvallástétel pedig igy nyilatkozik: „Non alium sustinemus in causa fidei judicem, quam ipsum Deum per seripturas sanctas pronunciantem, quid verum sít, quid falsum, quid sequendum sit, quidve fugiendum Nekünk tanításainkban nem szabad, nem lehet más kútfőhöz folyamodnunk, mint a' mellyböl örök életnek beszéde buzog. — Vagy talán azért e' kötelezés, mivel symbolicus könyveinknek a'szent irássali megegyezéséről teljesen meg van győződve egyházunk. Elhiszem, de ha a' szentírás tarlalmáhozi ragaszkodásra ünnepélyes eskü által köteleztetünk: úgy fölösleges symbolumokrai köteleztetésünk, mert, vagy megegyeznek igazán symbolumaink szent könyvünk tanításával, vagy nem, — ha megegyeznek:ugy elöadásinkban különben sem fogunk tőlük eltérni, — ha pedig ellenkeznek: ugy keresztyéni kötelességünk azzal, mit alaptalannak ismerünk, felhagyni; mert Dávid királylyal szólva: Örökségünk, uram! a' te beszédidnek megtartások, — szöcétnekünk a' te igéd, és ösvényünknek világa. Zsolt. CXIX: 57, 5, 10. Avvagy elfelejthetjük-e azt, hogy ezeknek szerzői, minden lelki nagyságok mellett is, véges, tévelygéseknek kitett egyének voltak, 's ha személyük iránti elfogultságtól nem engedjük magunkat megvakítatni, nem fogjuk-e megismerni, hogy ők legjobb szándékok, szent igyekezetük dacaára is hibázhattak? 's illy tudalmunkkal tulajdoníthatunk-e munkáiknak csalhatlanságot ? vallási nézeteik tántoríthallan követésére joggal igényelhetni-e esküt ? — Bonnet Gysbert tanárral azt kell e' tárgyra mondanunk, hogy emberektől készített hit formulák vallási ügyekben nem szolgálhatnak igazság vagy hamisság próbakövéül, és sajnálni lehet, hogy egyházi tanítók illy iratok tekintélyét az ur igéjével egyenlő vonalba helyezték, mellyek-