Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-07-27 / 30. szám

neki, akár tetszik akár nem, felebarátai ereje és érzései minden feltétel nélkül feláldoztassanak. Váljon lehetne-e ennél a1

legszentebb természeti érzéseket, az Istentől ajándékul nyert emberi ösztönöket elfojtóbb önkényt gondolni?! Ezek pedig mind kinövései a' stabiiisrnusnak. Az erényes ember továbbá jutalmat érdemel, és közmegtiszteltetést, mit leginkább a' hivatalok pályájára való léptetés által lehet elérni; ámde a' stabilistnus korlátai miatt jutalom nélkül marad a' munkás, ki a' közjóért áldozza fel napjait; mit látva a' világ rögös színpadára kilépett derék, hogy nem az okosoké a' kenyér, nem az erőseké a1

viadal, nem a' könnyűkké a' futás, hanem az érdemetlenek veszik el a1

jutalmakat: nem csuda, ha lelkének busultában, de egyszersmind nemes önérzetében lelép az erény útjáról, melly a' helyett, hogy rózsával megkínálná, tövisét terem számára. — Ki egyházaink beteges belső életére nézve, a1 tisztújítás becsét és hasznát kétségbe akarná hozni, épen ugy tenne , mint ki a' jótevő napnak hasznos befolyását az állati részre merné tagadni. Azonban sokan vágynák a' tisztújításnak ellenségi, kik a' stabilismushoz olly szorosan hozzánöttek, mint a' csiga hajához; vagy azért, inert csak parancsolni szeretnek, de engedelmeskedni nem; vagy azért, mert balitéleteiken felülemelkedni vagy nem tudnak, vagy nem akarnak. — Azt mondják némellyek, hogy tisztújítás miatt, pártviszályok keletkeznek az egyházi élet mezején, miként a' polgári pártok mutatják, és azután csak a" közügy szenved. Ez nem ok, mert nincs nemzet, nincs társaság, melly átalakulásában, megrázkódások nélkül ment volna keresztül. Minden újításra fel szokta ütni a'sors gyászos bélyegét, de a' mellyet a' a' nyomban következő áldás orvosol meg. A' társaság átalakulása is bizonyos crisiseken megyen keresztül, mint a1 beteges test, mellynek ha a1

belső részeiben lappangó nyavalyát elfojtják, újra veszedelmesen üli ki magát; szabad mezőt kell hát engedni az o / o átalakulási reformnak, mellyen magát kiforrhassa; mert különben visszahat, 's tunyaságot von maga után, melly száműzi az erényt, a' jó rend és béke őrangyalát, és sziili az elporosodás ártalmas nemeit. — Mások pedig azért nem tudnak megbarátkozni a' tisztújítás szép elvével; mert az egészen uj dolgokat és igazságokat kezd felfedezni, mellyek sok emberek hiúságával összeütköznek. Nagyon természetes, hogy a1

ki Sión szent házában csak a' czímeknek szeret élni, az bajosan szokik meg ezek nélkül ellenni ; mert az ember ollyan, mint az élőfa, azon állásban vastagszik meg, mellyben nőni kezdett. Időnként kell elömenni a'társaságok kifejlődésének, 's az emberiség újjá születésének; mert ha ennek határt velünk, romjai felett is kivíjja diadalmát, vagy örökre megbukik. Tanúsággal teljes példákat mutat erre a1

história. Ha a' kevély Albion , már Erzsébet alatt virágzásnak indult korszakánál megállapodott volna, meglehet, nem lobognának ma a1

világ minden kikötőjében vitorlaszárnyai. Ha Roma teli torokkal azt nem kiabálja : Karthágót romba kell dönteni, meglehet, még ma is virágoznék. Nincs olly tyrann, ki olly kegyetlen boszúálló tudna lenni, mint az idö, mellynek intésére nem akarunk hallgatni. —Különös az, hogy az ember akármelly megszokott roszban inkább feltalálja magát, mint a1

szokatlan jóban. A' vad Caligulának étvágya sem volt, hacsak eczelbe olvasztott gyöngyöket nem ihatott, a' rettenetes Venceslaus lovagolni sem tudott, hacsak előtte embereket nein öltek rakásra. A' golyvás ember, sajnálja az egyenes nyakút; mert azt hiszi, hogy az szerencsétlen. A1

rút ember haragszik a' tükörre; mert ollyan képet mutat neki, mellytöl megijed. A' hal azért szeret a' zavaros vízben lakni, mert ott a' halász nem látja. Egyik azért szereti az állandó széket, mert tudja, hogy azon nem esik el; a' másik pedig a' karikást kedveli, mert tudja, hogy azon haladhat; egyik a' felszelet szereti, mert azt hiszi, hogy az alszél csipösebb *) 'stb. Sokan mondják: adjunk más nevet a' lisztújitásnak, mert ezt a' stabilisiák annyira gyűlölik, hogy készek ledorongolni, inint a' tyukodiak és a' forintosok az adót; némellyek pedig készek ellene annyira birkózni, hogy forgó csontjok is kificzamodik helyéből, mint Jákobé a' hircs tusakodásban. De bármit adunk is, sehogy sem tudja azt megemészteni az uralkodni szerető fél; mert azt mondja, hogy ö idősb, ö nem szeret hátul ülni, akár érdemli az elsőséget, akár nem. Midőn egy öreg tábornagy a' nagy Fridriktöl, atyja halála után sírva azt kérte volna: — hogy tekintvén ősz fürtéit 's régi szolgálalját, öt hivatalában tovább is tartsa meg, — ezt felelte a' nagyember: megtartom önt régi szolgalatjában, de nem azon oknál fogva, mit öntől halló! tam, — hanem azért, — mert ön csak testében öreg, de lelkében nem, — szolgálni pedig nemzetnek és hazának vidor és erős lélek tulajdona. A' hadak nagy kapitánya Napoleon, az előléptetést kért ősz vitéztől mindenek előtt azt szokta kérdeni : jelen voll-e a1

marengoi 's az austerliczi ütközetben?! — A' hivatalok pályáján nem évszám, nem gazdagság, nem iskolai elsőség, hanem a' *) Midőn a' felett \itatkozának egy bizonyos gyülésbm: vájjon sióiról kezdőd(

ék-e a' restauratio, vagy felülről, — egy psp monda ; — kezdődjek alólról ; mellyre ügymond egy papi elnök: de tiszt, uram, ac alsó szél soha sem szokott jó lenni. — Z s.