Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-07-27 / 30. szám

tett. 's a' közvélemény szokta kiemelni a' jelest, az elsőt. Ismerek embert, ki abban helyhezteti elsőségét, 's érdemét, ha a' legnagyobb igazságot is pártérdekből megbuktathatja. Mit mond a' mai kor azon emberekről, kik ama halhatatlan férfiú Galileivel visszahuzaták azon örök igazságot, szavában adott esküvel, hogy nem a' nap földünk, hanem ez forog a' nap körül — különben a' tömlöcz penészes fenekén végzi be nevezetes életét?! — Nem kell tisztújítás, mondják, mert magával hozza az egyes egyházak változását is, 'sakkor mi lesz a' papságból, 's a' megélemedett egyházi férfiakból ? *) Ezt kiáltják ki sokan és legtöbben a' kérdések kérdésének. Nem lehet töle félni, mert ha megtörténnék is, mi ugyan semmi kapcsolatban sincs a' tisztújítás elvével — a' papi társaságot veszedelembe nem döntené, söt inkább szilárdítaná. Mert az erös csak mosolyogja a' felette kitört zivatart, maga rendületlenül áll, büszkén nézve az alatta keletkező szivárványt, melly után az egész természet felvirul, mint egy reggeli harmatos köddel borított virágtábla,a'gyengébb pedig csüggedellen szorgalommal építgeti, tatarozza talán fövénydombra épített sárházát, -f

) Kijelentettük, hogy mi, mint szerkesztők, tökéletes neutralitást tartandunk, de ez nem gátolhat, hogy ott, hol az állítások hibás felfogásból erednek, saját csekély véleményünkkel is ne járuljunk a' fenforgó tárgyak eligazításához. Azok, kik attól félnek, hogy a' tisztújítás behozatala által a' lelkészek is, mint űlyenek, tisztújítás alá esnének, szerintem roszúl tapogatóznak. Qui bene dislinguit, bene docet. Az én nézetem a1

dolog felől ez : Tamásda helysége Tamásdai Tamásday Ábrahám földesúrnak birtoka, egyszersmind Péteríi József tamásdi lelkész urnák lelkibirtoka. Tamásdai Tamásday Áhrahám urat az összes helységekből alakuló polgári megye elválaszthatja szavazatok többségével szolgabiróvá, alispánná 'sat. Peteríi József tamásdai lelkész urat pedig az összes gyülekezetekből alakuló egyházi megye dékánná, jegyzővé, esperessé "sat., és bekövetkezvén a' tisztújítás ideje, ugyanezen hivatalokból ki is hagyhatja ugyanazon uton. De mig Tamásdai Tamásday Ábrahám egykori alispán ur Tamásda helységét, mint birtokát, teljes joggal mondhatja sajátának, vagy Péterii József tamásdai lelkész ur teljes joggal birja a' tamásdai gyülekezetet, mint lelkibirtokát, — abból ugyan se egyiket sem másikat, sem a' polgári sem az egyházi megye összes szavazata is ki nem leheti, 's ha kiteszi, olly okoknál fogva teendi, mellyek a' tisztújítással, de csak a' legkisebb rokonságban sem állanak. Ezen szempontból indulva ki, én egyenesen tagadom, hogy a' lelkészek, mint illyenek, restauratió alá eshetnének, állítom ellenben, hogy a' lelkészek, mint az egyes egyházakból alakult testületeknek az egyes egyházak bizodalma által választott kormányzói, administratorai, intézői (mert itt merő administrativ elvek forognak fen) restauráihatók. A' tárgy megpendítetett, nekünk kötelességünk tért engedni neki. Ha Istentől van, győzzön; ha nincsen Istentől, vesszen hogy az a' viharokkal megdaczolhasson, ha nem sértetlenül, de megdönthetetlenül. Az aggkor tiszteletreméltó palástja alá bújni nem lehet; mert kezeskedik róla a' jelen és a' mult, hogy sokszor éveikre a' sír szélénél álló, de lélekben erös férfiak nagyobb tetteket vívtak ki, mint a' rózsakornak testben óriás fiai. Igaz, mindenki időben születik, de ez senkit sem hagy el, csak vele kell tartani, ez csak attól nyargal el sebesen, ki helyéből mozdulni nem akar, ki télelötöl télutóig szüntelen csak azt lesi, mikor ellik ineg tehene, tavaszelőtől őszutóig mindig csak azt keresi, hova tojnak tyúkjai. — Nem lehet csudálkozni, hogy az illyen felett nem csak a' kor, hanem a' lélekerö is lehanyatlik. És már az illyeneket döbbenti meg a1

tisztújítás lármája; mert egyik attól fél, hogy vett szántóföldjét nem látogathatja meg; a' másik, hogy igabarmot veit, azt nem próbálhatja meg, a1

harmadik mert feleséget vett, azért nem mehet a' nagy vacsorára. A' kiejtett szó mindig lelkesebb, 's lélek— rázóbb egy tisztes férfiú ifjú kebeléből, csak tolmácsolja az idö intéseit, mint ifjú harsány hangja, melly nem bölcselkedik időben. A' követi táblánál nemde a' magyar szónokok nestoraí, Palóczy és Beöthy "s mások, az ifjúság bálványai ?! Az egyházi rend kit emleget forróbban, mint Báthoryt, Tóth-ot, Szoboszlait? Nem lehet hát attól tartani, hogy a1

tisztújítás háttérbe szorítsa az idős egyházférfiakat, csak ezek ne szorítsák háttérbe a' kor szellemét. A' mi a' változást illeti: én nem tudom felfogni, miért félnek ettől annyira. Részemről mindenkor örömest változom onnét, hol tudom, hogy nincs örömöm, hol tudom, hogy feleim nem szeretnek; mert ott mint egy leszakasztott rózsabimbót, ugy hervaszt el annak öntudata, hogy tőlem hidegen fordultak el barátim. Lehet-e kínosabb helyzetet gondolni, mint szeretetlenül azokhoz szólni, kik azt nem hallják meg, ott lakni, hol, a' szeretetlenség jéghideg zivatara miatt , nem mosolyoghat a' belső béke áldott napfénye. — Hol béke és csendesség nincs — ezek a' szépen összenőtt testvérangyalok — leszédül olt a' hatalmas márvány-palotájából, azok közé esik, kik öt széttapodják. Ezek nélkül a' gazdag millió fájdalmakat álmodik, a' tudós könyvek közt emészti drága életét, minden betű fájdalmát jelenti, minden sor kínját írja le; a1

koldus nem talál hálaimát ajakára, mellyel jótevője iránt háláját kibuzoghassa, a' földmivesnek kiesik kezéből kapája, megmerevednek ujjai, és a' gyermekek éhelhalással küzdenek. Ellenben hol béke lakozik, ott teljes reménynyel, mint szivárvány, „feltűnik minden nap egymás után", tavasz derül ott, és nyár mosolyg, virágoznak a' hívek, mint a' szép pálmafák, és mint a' czedrusfák, mik a' Libánonon nőnek. —