Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-07-20 / 29. szám

gét elvállalja: *) mindnyájan örömmel megnyugszunk rajta; de majd némelly czéltéveszlettek! ? Mert Cs. urat tekintélyek nem ingatják ám, — ö vak eszközzé magát lealacsonyitlatni soha sem engedendi, és szívesen törekedend azon, hogy ismeretes igaz lelküsége által közbizodalom embere legyen. Adja Isten ! — Még végül egy mély titkot súgok meg a' n. t. szerkesztőségnek, egy titkot illy záradékkal: „meg ne mondja senkinek is", így titkom talán hamarább elterjedend, 's eljut azokhoz is, kiket ez illet. Mióta a1

nyilvánosság nálunk is félrehúzta a1

függönyöket 's kinyitotta a' zárokat, többen voltak mar elnökeink eleibe ad verbum regium audiendurn, a' nyilványossig gúnyára, idézve, hogy? 's ki által? ez titok, — hol olly keserű labdacsokat kellett elnyelniük, millyeknek készitésmódját a' nyilványosság már rég elátkozta. Én nem vagyok barátja az illy titkos eljárásoknak, hanem ha valaki vádoltatik, idéztessék 's vagy lakoljon a' tanácsszék elítélése után nyilványosan, gondosan óvakodván ez az ügy lefolytáig minden sérlö pirongalásoklól, mellyek a' kihágáshoz képest csak mint sententia nyomják a' bűnöst, meghatároztatván ezekben az elnyelendő keserű labdacsok száma is, mert a' határozatlan sok, lehet igazságtalan 's undorító; vagy nyujtassék a'vádlottnak alkalom magát kitisztítani, 's ha ezt telte: rnondassék ki reá az „ártatlan", de nyilvánosan, és ezen nyilványos megítéltetés minden esetre megnyugtat, a' midőn az jobbítás nélkül elkeserít, Es li tanácsban ülö személyek! titeket a' közbizodalom elnökeinkkel egy tanácsszék formálására választolt, 's nem szabóit elcibélek az elnökökétől elkülönzött kört, reményijük, hogy behelyhezletendilek magatokat kötelességeitek körébe 's éber jogaitok odaengedésével nem hagytok magatokon könnyíteni. Mi hiszünk bennelek annyi belátást, annyi igazságszereletet, hogy fel tudjátok fogni, mi a' tiszta igazság, 's ehhez képest véditek az ártatlant és sújtjátok, de csak törvényes halárok közöli, az igazán bűnöst. S á r ni e 11 y é k i. ISihliai táborozások. /. Kis János superintendens a fordítóknak üdvei! Bibliánk uj 's az eddigieknél jobb magyar fordítását én is nagyon szükségesnek tartom; 's az e1

végre az egyházi lapban jelentett alapelveket általánosan hely benhagy om, valamint azt is, hogy a' fordítást ne sokan, hanem csak vagy egy, vagy egypár hozzáértő 's együtt lakó férfi kó-Egész szerénységgel e' felől azért kételkedem; mert hivatalán kivül hozzánk őt semmi sem köti, jószága körünkben nincs, azonban a' vértes-aljai e. megye már tanácsnokai közé választotta; pedig épen e'ket tekintetek vesztettek el velünk kedves Móroczankat is. K. szítse; de részemről a' fordításra külön jegyzéseket öregségem és többféle dolgaim miatt nem ígérhetek. Tálasz. Hogy főtisztelendőséged elveinkre nézve egyet ért velünk,ennek örvendünk, ebben büszkélkedünk; hogy öregsége 's többféle dolgai miatt jegyzéseket nem ígérhet, ezt méltatjuk ugyar., de sajnáljuk is, 's azzal hizelgünk magunknak, hogy ha mutatványainkban elkövetett hibáink szükségessé tennék, főtisztelendőséged azt, a' mit nem Ígérhetett, tenni kész leend. II Losoncai Tóth Mihály észrevételei. Miután tisztelt barátunk a' fordítókat üdvözölvén, a' biblia rég-i fordításáról, az uj fordítás szükségéről 's a1

jelen vállalat üdvös voltáról röviden értekezelt volna , a1

dolog velejére téröleg igy nyilatkozik : Mi a' fordításban kitűzött elveket illeti: egy helyen világosan az mondatik, hogy a' biblia á' nép'' sajátja, más helyen pedig ez áll: a\ homályos és nehéz magyarázalú helyeknek a fordításban is csak ollyanoknak kelletett maradniok. Nem rontja-e le egyik a' másikat ? Ezen két elv feletti küzdés bírta, lélektani hihetőséggel, Károlyi Gáspárt oda, hogy a' sz. igét honi nyelvünkre ugy hívé átteendönek, hogy az semmi tétovát meg ne engedjen , mit aztán csak körülírás utján tudott elérni. Ugy de e' nézettől a' tisztelt fordítók egészen elállanak, söt nyilvánítják , hogy a' hittani sarkalatök gyanánt szolgáló kitételeket még nyelvünk sajátságainak feláldozásával is betű szerint fordillatandóknak hiszik, azon az okon, mert a' tárgyat anyagra és sajátos alakra lehetőségig hü másolatban bírni az egyetlen szükség. — Igen is, ha szorosan tudományos tekintetben veszem a' fordítást, ezen elv ellen semmi kifogásom nincs, de ha gondolom a' prot. népet, mellynek sajátja a' biblia, melly azt házánál tartja és olvashatja: akkor valóban nem láthatom át a' fordítás czélszerüségét, hacsak a" nehezebb szavak és mondatok— értelmező jegyzetekkel is,— nem kisértetnek. Vála**. Tisztelt barátunk ezen két állítás közölt: a' biblia a' nép sajátja és : a homályos és nehéz magyarázásu helyeknek a" fordításban is csali ollyanoknak kelletett maradniok , ellenmondást lát. Mi itt ellenmondást még gyanítani sem tudunk. Épen mivel a' népnek sajátja a biblia, azt eredeti alakjából és szabásából, legyen az bármily— Iyen, egyedi nézetek szerint kivetkőztetni annál kevésbbé szabad, minél kevesebbé szenved kétséget, hogy igy a' népnek, sajátja helyett, vagy egészen idegen valamit, vagy legalább idegenszerüen idomított- vagy idomtalanítotlat adunk kezébe, azt nem is említvén, hogy ez uton — a' mi egyházunk szellemével egyenest ellenkezik — magyarázati csalhatlanságot igényelnénk magun'ínak. Ne feledje, tisztelt barátunk, hogy ha megkívánja a' képírótól és a' költői mű fordítóit 31,