Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-07-20 / 29. szám
állapotból, azt tanúsítja lapunk f. é. 24—ik száma, hol a' „Mezöíoldi hirek'-et közöltük. Ez volt a1 legelső czikk, mellyet ama gyűlésről vettünk, 's így kiadtuk. Midőn már kiszedve volt, akkor érkezik egy másik, Sármellyékié, melly amazzal igen sokban ellenkezik. Mindeniket adjuk-e ? No ugy ugyan megköszönnék olvasóink? De az igazat ki kelle mégis nyomoznunk, 's ezt várakozás által véltük elérhetni. A' várakozás sikere pedig az lön, hogy csakugyan egy jó csomó czáfolat jötl többektől, 's ezek mind Sármellyékivel tartanak 's Mezöföldit a' legkülönfélébb fegyvernemekkel támadják meg. Mind kiadjuk , 's mit nyerünk vele? két egymást korteskedésröl vádoló felekezet nehezteléseit kellene emészthetlen eledelként felhordanunk, mi is szedőnk calculusa szerint körülbelül egy egész ívet adna. A' bajban ugy segítünk magunkon, hogy a' kérdéses pontokat illetőleg kiadjuk Sármellyéki czikkét, melly még Mezöföldi tudósításának megjelenése elölt íratott, 's reméljük, hogy Horváth és Szikszai urak, kik erőteljesen szólallak fel Mezöföldi ellen, megnyugvandanak, a' közönség pedig a' két tudósításból a' prófélziát elvonandja magának. Eddig a' szerk. — Sármellyéki igy ír: Előmutatta esperes ur az egyházak világi ülnököt választó szavazatát, mellyre K. J-nek a' tanácsnokságot el nem fogadása után voltak felszólítva A1 négyfelé meni szavazatok közül Cs. Ií. 17, — M. L. 10, — Ií. A 6, — H G. 1 szavazatot nyertek, két gyülekezet szavazatát nem küldte be. Hogy a' következőkben megértessem, némeliy multakat kell visszaidéznem. — K. J. megválasztatásakor az átalános többséget sürgetők ellenében, kikhez tartozott akkor esperestünk is, Ií. J. relatív többséggel megválasztalék; de egyszersmind utasításul adatott követeinknek, hogy a' fögyülésen, minden eg h. hivataloknak átalános többséggeli betöltéséről törvényt sürgessenek; melly utasításunkat esperes úr jelentése szerint szinte nehezteléssel vette a fögyiilés, mint mellynek eddig is átalános többséggel kellett volna történni. — Ennyi a' mull hói. Most e' második választáskor összeszámláltatván a' szavazatok, kitűnt, hogy átalános többséget még az elnökök szavazatával sem nyert senki is, egyik elnök Cs. lí-ra, másik K. A-ra szavazván; és így a' következetesség elvénél fogva a' két legtöbb szavazatot nyert egyénre uj szavazást kellelt sürgetni. — Erre az egykor közbizodalommal elválasztott esperesünk elnöki székéről fel felállván, indulatos kitöréssel előadta, hogy társulatunkban egy veszedelmes faclio létezik, melly súrlódásával elébb utóbb felforgatja társulatunkat ; mert szerencsétlen azon társaság, hol illy faclio létez. Erlök hová czéloz; de értök azt is, hogy hát ö is, kinek minden factiókon fölülemelkedettnek kellene lennie, bár hány volna is közöttünk, — hogy mint boldogult elődje, kinek, jegyzökönyvünk szavai szerint, sikerült az addig sokfelé ment párlokat egyesítni, 's a' czivakodásokat megszüntetni, egyetértés gyúpontja lehessen, — mondom, ö is factióhoz tartozik. — Mondá, hogy épen azok, kik múltkor emberükért relaliv többség mellett vívtak, most ugyanazok átalános löbbséget sürgetnek. Egy pártolója, minthogy u. m. utasításunk szellemében hozott törvényünk még nincs köztudomásra juttatva, a' „lex non publicata non obligáttá! harczolt. — Továbbá vádat említett, mintha ama czélzolt faclio fenyegetésekkel élt volna 'sat. 'sat, Ezekre megmondatott, hogy ha s/.abad tekintély után roszúl szólni, ha van köztünk factio: jelen esetben az négy van; mellyik a czélzolt ? egyiket is gyanusítni nem akarván, róla nem szólunk; — megmondatott, hogy szerencsétlen azon társulat, mellyben súrlódás nincs; inert ez csak tisztább fénybe hozza az igazságot, — szerencsétlen, hol egy ember bólintására mindenek nemcsak föt, hanem térdet is vakon hajtanak,— ez nem protestáns szellem; — megmondatott, hogy ha állana is az, hogy, kik múltkor átalános 's most relaliv többséget sürgetnek, ezt következetességből lehetnék ; mert hiszen utasításunk a' reménylelt törvény megérkeztéig köti őket. Azonban meg az uj szavazás Cs. Ií. úrnak csak dicsőségére váland, bizonyos levén számára az átalános többség. A' mi a' „lex non publicata-"vaii okoskodást illeti: csak imént hallók köveleink óllal jelentelni , hogy utasításunk annyira helyeseltelett, hogy szinte nehezteléssel fogadtatott, 's ezt, ide jővén, mindenki hallhatta volna, — de ha ez igy nem volna is, ki van hirdetve ö flgének a' gen. conventre még 1821-ben költ kegy. kir. parancsolata,, mellyben meghagyatik, hogy a'tisztviselők átalános szavazattal választassanak; de hogy ezzel nem éltünk még eddig, az nem a' törvény hibája, 's a' gyakorlatnak nem szabad törvénynyel ellenkeznie. Kit illet hát a' szemrehányás? azokat-e, kik most alapokokból átalános többséget, vagy azt, ki most, elébbi nézeteivel ellenkezőleg, még ha csak egyéni szempontból is, ok nélkül relatív többséget sürget. — A fenyegetésekkel élés alaptalan vád; ellenben vannak egy másik factiónak tekintélyes személy firmája alatti táborzásáról világos adataink, — mellyekkel béke kedvéért elhallgatunk. Most kezdődött a' harcz és háború. Esperes ur sértve gondolván magát, szólót „Lépjen ki az úr"! megtámadással akará kiparancsolni; de az ki nem Iépe, hanem említve, hogy ö nevet nem mondott, magára hát a' mondottakat senki ne vegye, beszédét lovább folytatta. Végre győzött a1 relatív többségűek nézete, 's Cserna Károly, fehérmegyei főügyész úr, világi ülnöknek megválasztatolt. — Ha e' szép jellemű férfiú uj liszlsé-