Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-20 / 3. szám

„Die epistolisclien Texte in kirchlich-archáologischer, exegetisclier und besonders honi Hetisch-praktischer Hinsicht, anbequemt dem neuen Perikopenbuche, filr das Königreich Sachsen, nebst einem Anhange enthaltend die gleiche Bearbeitung der álteren epistolischen Abschnitte, tvie sie noch jetzt in mehreren Jjándern des protestantischen Deutschlands unverandert geblieben sind, vorn Dr. Carl Christian Friedrich Siegel, Diaconus und Vesverprediger zu St. Thomci in Leipzig.i

(

Leipzig 1842. I. köt. nSr. LXXXV1. és 375 l. Szerző még 1827—28-ban dispositiókban dolgozá föl az ág. hitv. egyházban hajdanta bevett epistolákat; de a'sz. Írásnak ezen bevett evangeliomi s epistolai czikkei, legalább nagyobb részök, nem találtatván egészen czélszerüeknek, helyettök Szászországban más, a' szükségnek jobban megfelelő leczkék hozattak be; jelen munkája tehát szerzőnknek az 1827—28-ban kiadottnak az új textusokhoz alkalmaztatott átdolgozata, még pedig úgy, hogy megtartván némellyeket a* régi leczkék közül, ki van mutatva az összefüggés , miben az epistola a' részszel, mellyből véteték, áll 's foglalata röviden terjesztetik elő. Ezt követi maga az epistola lutheri fordításban 's görög szövegben, mit exegeticus-practicai magyarázat vált fel. Ehez ismét, az egésznek annál tisztább fölfoghatásaul, körülíró fordítás csatlakozik. Erre hosszabb dispositio következik, mit több rövid dispositio követ. A" jelen kötet, mellyRogate vasárnapig terjed, két új dolgozattal van meghővítve, u. m. az egyházi archaologiából vett tannal a' keresztyén vasár- és ünnepnapok' ünnepléséről s jegyzetekkel a' különféle ünnepcyclusokra szolgáló textusok' választása körüli vezéreszmékről. A' munka sok tekintetben ajánlatos. F. Vegyes Itösleméisyek. Halálozás. Kú czi án György úr, a' mező-berényi evang. tót egyház' 35 évekig példás hűségű lelkésze, 's a5

békési egyházmegye' egykori nagyérdemű főesperese nincs többé! — A' közelebb elenyészett év' utolsó napján, melylyen még a' szentegyházban Isten' oltáránál híveire áldást esdekle, estenden, vidám beszélgetés közt, agyszélhüdés éré őt, mellynek következtében, még azon — 's épen születése napjára virradó éjjel — majd nem azon órában, mellyben ez előtt 65 évvel Záturcsán Turóczban világra jött, csendesen a'jobblétre szenderült. — Hűlt tetemeinek ünnepélyes gyász pompávali eltakarítása, roppant sokaság' érzékeny kíséretében, e' folyó év január 3-dik napján ment véghez, melly alkalommal templomban a' liturgiát Kristoffy Sámuel főesperesur éneklé, a' tót szónoklatot Háán János csabai, a' magyart Mikolay István orosházi , a' németet Proszman Dániel szinte csabai lelkész urak tárták. A' boldogult férfiú sokoldalú széles tudománya, a' népnevelés körül szerzett érdemei, dékáni, jegyzői, 's végre főesperesi hosszas hivatalnokoskodása ideje alatt kitüntetett fáradhatatlan munkássága, a'nemzetiséghez nemcsak híí ragaszkodása, de annak ritka sikerreli előmozdítása által, minden rendű ismerősei előtt állandó köztiszteteletet, híveinél pedig, kik benne buzgó lelki atyjokat veszíték, maradandó emléket vivott ki magának. Isten nyugtassa porait ! B. - - Szekszárdi ref. lelkész Szekeres András f. é. január' 7-én meghalálozott. Béke hamvaira ! Jótékonyság. Gróf Buttler János az ismert jóltevő, a' marosvásárhelyi ref. collegiumnak 2000 ezüst forintot ajándékozott, olly rendelettel, hogy kamatja a1

szolgálatra tehetlen, 's mikor illyen nincs, a' szolgáló professoroké legyen. — Egy volt városi iskolamester lncze József is, megvonva magától életében, hogy halálával jót tehessen, hagyott azon collegiumnak 300 ezüst forintot, könyvtár' szaporításra; azon teherrel, hogy 6600 ezüst forintot tanuló atyjafiai' számára kezeljen. (V. U.) Háiaszó. (Modor, öszhó'6-án 1843.) Az itteni evang. gymnasium, az alulirt által alapíttatott, és most már harmad évben elnöksége alatt fennálló magyarnyelv' egyesülete, szent kötelességének tartja, a' hazával édes örömeit és hálájának érzeményeit tudatni. A' tavalyi tűzvész által károsult városunkban , áldásdúsan ismeretes Jánisch József ur, a' budapesti német lap'érdemes szerkesztője, megértvén bimbózó egyesületünk' könyvhiányát, ez árva állapotunkon segítendő , hazafiúi bizodalommal felszólítá a' tisztelt pesti könyvárus urakat, e' hiány' némi megszüntetésére. Szava szívre 's kézre talált. Könyvszekrényünk , mellyben még eddig alig vala fél száz kötet, most négyszáz könyvnél többel díszeskedik, melly mind Ileckenast, Hartleben, Kilián és társa , Emich , Kggenberger és fia, Getbel, Müller és Trattner-Károlyi könyvárus urak' kegyes adakozása. Valamint e'tisztelt jótevők, különösen Jánisch József úv, ki a' könyveket önköltségén szállítatta ide, a' haza' nyelvében haladni törekvő modori magyar tanuló ifjúságnak , bőven nyújtottak lelki táplálékot: úgy árassza a' jó Isten bő áldását az ifjúság' ezen kegyes barátira, kiknek nevök az egyesület'körében mindenkor forró hálával és tisztelettel fog említetni. Hollerung Károly, itteni ev. német lelkész, és az egyesület' elnöke. Urvacsora-kiszolgáltatás Parisban. — Többször gondolkodtam: ha vájjon reform, egyházkerületeink' egyike vagy másika érdemel-e méltánylást azon előjogra nézve, mellynek urvacsoraosztáskor folytonos gyakorlatában van, melly ebből áll: hogy a' jelek' megszentelésök, 's az ezen apostoli rendelmény' elszavallásá: — „az