Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-20 / 3. szám

zetes tüneményre figyelmezett a' sz., hogy ama szerzetes' történeti munkáinak másolata a' bécsi cs. könyvtárban találtatik, de a'hegyentúliakezen bizonyítványait is egy a' szentek közé számított vértanúnak elvonták a' nyilvánosságtól. VII. Gergely' életirása salzburgi sz. Gebhardtól sem látott napfényt. Azután átlép a'sz. bírálati megvizsgálására a' hegyentúliak közt divatozó azon állításnak, hogy azon kor' legtudósbjai, legértelmesbjei VII. Gergely' tetteit 's elmulasztását, véleményeit és rendszerét erejöktol kitelhetőleg, szeretettel védék , magasztalák, tisztelék mindnyájan ; mit könnyű ugyan kimondani, de a' sz. bebizonyítja, hogy az nem egyéb üres álításnál. Idézi annakokáért azon tudós munkákat, mellyek Gergely mellett nyilatkoztak 's megmutatja, hogy dicsérűire a' ,tudós és értelmes' melléknevek átalán pazarolva vannak, névszerint VoigV panegyricusát e' pápáról illő méltánylatban részesíti. Híldebrand' védői' sorozatát sz. a' meggondoló casinoi Desideriussal kezdi, ki Gergely' túlságos tisztelői közt kivételként áll. Hlyen tisztelők közé főhelyre luccai Anselmet kell tennünk. Illyen továbbá piacenzai Bonizo, hegyentúli elméletek' buzgó terjesztője; azután egyik a1

Manegolde-k közül, szerzetes-forradalmi tanok' hirdetője. Nevetséges, midőn a' hegyentúliak igen sokat helyeznek ílavigni Hugó cselszövő szerzetes'adataiban, kit st. vannei apát, Lőriticz , Gergely' buzgó védője is ,infamis személyinek nevez 's meggondoló r. kath. történetírók által hazugnak bélyegeztetik, és kiről sz. bebizonyítja, hogy az idézeteket hasonkorú Írókból megcsonkítva, sőt VII Gergely' körleveleit is meghamisítva adá. Segnii Bruno is szerzetes-forradalmi tanok' terjesztői, reigerspergi Gerohus pedig legravaszabb törléneti hazugok közé tartozik. Különös fontosságú Gergely' történetére nézve e'munka: „Liber Apologeticus Grcgorii VII.", mellyel a' rómaiak bizonyos Bertiald- vagy Bernoldnak tulajdonítanak a' XI. vagy XII. századból , ámbár vitakérdések vannak a' könyvben, minőket a' XVII. században lelünk. A' könyv csak jezsuitái találmány. Azután kiterjeszkedik sz. a' krónika- és legendairókra , kik feladatokúi tevék VII. Gergely pápát dicsőíteni. Becsesek ugyan aschaíTenburgi Lambert' évkönyvei, de visiók- 's csodákkal telvék. Ennél többet tön ullramonlanismus' érdekében constanczi Berthold, kiben heves hegyentúli párthívre találunk. Vizsgálván továbbá sz. azon kor' költészeti elmeszüleményeit, áttér azon egykorúakra, kikről bizonytalan lehet, VII. Gergely' dicsérői közé tartoznak-e ? Illyennck mutatja be az álnok corveii Brúnót, ki dicséret mellett gáncsot is mond Gergelyre, és sz. bebizonyítá, hogy Bruno ollyan árnyékba állitá a' sz. pápát, hogy szentek közé szárnyalásakor könnyen gonosz játékot űzhetett volna vele az Advocatus Diaboli, Hildebrand' lulságos dicsérőilől olválnak Fleury Hugó és Lanfranc, emez épen nem azon tudósok közé tartozván, kik Gergelynek, mint Voigt állítá, csodateljes szeretettel hívei valának, mit azon tény is bizonyj'í, hogy Lanfranc a' nőtelenségi parancsnak, melylyet Gergely olly elhatározott keménységgel parancsolt megtartani, egyenesen ellenszegült 's a' papházasodást zsinati végzéssel szentesíté. E'rovatba tartoznak salernoi Alphan híres érsek és salzburgi Gebliard. Legfonlosb azonban, de egyszersmind legkétértelmübb a' szentek közé iktatott Damiani, ostiai bibornok' szózata Gergelyről, ki saját vallomása szerint nem mindig mert bátran szólni (uti loquendi ratione non audeo), mégis Gergelyt&dLWcius, Satanas-nak, blandus tyrannusnak nevezi, hozzá tevén : qui mihi Neroniana semper pietate condoluit, és Gergely' jellemét epigrammokban találva rajzolá, de ebben Hildebrand' magasztalói csak ,,szeszélyes, kissé gyöngédtelen tréfát" látnak. Annyi bizonyos, hogy Damiani Hildebrand istenítői közé nem számítathalik. Különben elég igazságos a' sz. visszautasítani a' gya-Iázásokat, mikkel Gergely1

becsülete okatlanul van bántva, névszerint Benno bibornok- 's Benzo püspökéit. Benno' munkája először ,,Fasciculus rerum expetendarum et fugiendarum'í

-ban van kinyomatva 's azt a' hegyentúliak lutheránus találmánynak bélyegezve az ,,Index librorum prohibitoruin'{

-ba sorozák. Gergelyt Bennoként feketén festc Benzo is, ki sokszor legkeserűbb gúnynyal kel ki ellene. Ellenzői közé tartozik Hugó Candidus bibornok is. Ezekhez csatolvák e' pápa' földiéi , kik nem dicsérőiként léptek föl. Igen fontos e' részben Farva' krónikája , melly nem szenvedélyes Gergely ellen, de csodái- 's világboldogító nagy tetteiről initsem tud. Józanságát és becsületességét onnan is megismerhetni, hogy már a' középkorban bátor volt a' hires Donatio Constantini Magni-t, mellyre Hildebrand világi tekintély fölötti hatalmát akará alapítani, megtámadni. Nevezetes, hogy csaknem valamennyi olasz, Hildebrand kortársai, ellene nyilatkoztak, pedig nemcsak a' püspökök, hanem a' főrendüek is Emezek IV. Henriknek keserű szemrehányásokat tőnek, miszerintCanossábanhomini haeretico etprobris omnibus infamato veté magát alá. Azután Ilildebrand'olasz és német legfőbb antagonistái röviden ugyan, de igen nagy dologisméreltel soroltatnak elő ; ugyszinte gemblouri Sigebert, osnabrücki Guido vagy Wido, Wallram naumburgi püspök, lüllichi Otbert, Guenericus vagy Wenerich, vercelli püspök 's olasz birodalmi cancellar ravennai WiberV állításaira hivatkozva megezáfoltatik a' hegyentúliak'azon állítása, hogy Hildebrand' tana pápai jogokról világi ügyek fölött a" XI. században egészen helyeselteték. Illy adatok' összeállítása után kiviláglik, hogy VII. Gergely pápát sem nem isteníthetni , sem Apollyonná le nem torzíthatni 's azon eredményhez jutunk ; ,mindegy, kora akármint itélt róla: nem ismerte öt/ Th. L—ltután D.