Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-15 / 24. szám

azon vigasztalásunk marad, hogy hibáinkkal nyitottunk utat másoknak a' hibátlanabbsághoz. Semmi annyira nem fájna szivünknek, mint ha szerény törekvésünk közönyösséggel fogadtatnék, vagy szakadásokra szolgáltatna alkalmat. De él bennünk egy belső szózat, melly azt sugallja, hogy hitfeleink, kikből nemcsak ki nem aludt az írás'szeretete, sőt az, e'korban, melly valamint a' társas élet' minden viszonyainak az avult előítéletek' levetkőzésével igazabb irányt adni, ugy a' vallás' mezejéről is az emberi tételek és tekintet' száműzésével a' vallásos meggyőződést kizárólag a' szentírásra, mint halandó gyarló vélemények által soha meg nem ingatható isteni alapra törekszik építeni, nőttön nő; figyelemre méltatandnak minden egyes igyekezetet, melly szent vállasuk' örök kútfeje körül szentül lelkesül. A' szakadásoknak pedig úgy véljük elejét vehetni, hogy nem kívánván irányadólag's eldöntőleg föllépni, ünnepélyesen fölkérünk minden hozzáértőt, hogy munkánkat merő privát vállalatul tekintve, azt a' legszigorúbb bírálat alá vetni szíveskedjék, 's ha lehet, sikerültebb müvei tegye fölöslegessé. A' mi már az általunk követett elveket illeti, azokat ekképen állapítottuk meg: A' fordítás történik a' görög szövegből*) folytonos tekintettel a' létező Károlyiféle fordításra, mint a' mellytől harmadfél százados megszokás miatt a' nóp nem egy könnyen volna elszoktatható. Megtartandónak ítéltünk ennélfogva a' régi fordításból: 1) a' szertartásokba átment, és onnan az életbe átszivárgott mondatokat , 2) a' tulajdon nevek' írásmódját, 3) a' fejezetek' elosztását. Megtartandónak hittük továbbá a' régi fordítást, maga' teljes épségében a' hol az eredetijének mint anyagra, mint alakilag hü képmássá, a' nyelv pedig szint ollyan, hogy a' nép' szájából eddigelé ki nem esett. Eltérni pedig Károlyi' fordításától szükségesnek hittük,, hol e' buzgó lelkiatya kora' szellemé töl vezéreltetve és a' polémia' érdekeinek hódolva (sít venia verbo) a' szent igét honi nyelvünkre úgy hivé álteendönek, hogy ha bár az eredetiben nem épen olly világos, miként azt korlátolt eszünkkel minden kétséget kizárva felérjük, a' magyarban ollyan legyen, hogy semmi tétovát meg ne engedjen; de azt nem ritkán, csak körülírás' utján tudta elérni. Ezen utolsó nézet' ellenében feladatunk vala a' sz. igének ollyan másolalát adni, mellyben nemcsak az eredeti tartalma legyen híven visszaadva, hanem módja, szere is a' szent beszédnek legyen, a' mennyire lehet, utánozva, más szóval, hogy no csak az anyag, hanem a' sajátos alak is, a' mennyiben nyelvünk' sajátsága megengedi, ugyan az legyen az eredetivel. Azért is arra törekvénk, hogy az eredetinek valamint egy részről ószeríí egyszerűségét, úgy más részről talányos tömött*) T. i az új szövetséget értjük. ségét is visszalükröztethessük. Magától értetik, hogy illynemü eljárás mellett a' homályos és nehéz magyarázató helyeknek a' fordításban is csak olylyanoknak kelletett maradniok. Azonkívül hittani sarkalatok gyanánt szolgáló kitételeket, kivált, ha azok felett még hittani viták is folytanak, ha máskép nem lehetett, még nyelvünk'sajátságinak feláldozásával is betű szerint fordíttatandóknak hittünk. Ha ki illy fordításmódot szépmüben nem tudna is helyeselni, helyeselni fogja — úgy reméljük — jelen feladatunkban, hol a' tárgyat anyagra és sajátos alakra lehetőségig hü másolatban bírni az egyetlen szükség. Mutatványul találomra közöljük a' következőket, mellyek Károlyiéval és az eredetivel eyybevetendők s megrostálandók lennének ay hozzáértők által. Máté' V része. Krisztus tanít a' valódi boldogságról, a' törvény' igaz értelméről. (1) Látván pedig a' sokaságot felmene a' hegyre , 's a' mint leült, járulának hozzá tanítványai. (2) És megnyitván száját, tanítá őket,mondván: (3) Boldogok a' lélekben szegények, mert övék a' mennyeknek országa. (4) Boldogok a' kesergők, mert megvigasztaltatnak. (5) Boldogok a' szelídek, mert ők öröklendik a' földet. (6) Boldogok kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek. (7) Boldogok az irgalmasak , mert irgalmat nyernek. (8) Boldogok a' szívben tiszták, mert Istent meglátják. (9) Boldogok a' békeszerzők, mert Isten' fiainak mondatnak. (10) Boldogok, kik üldöztetnek az igazságért,mert övék a'mennyeknek országa. (11) Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és minden gonosz beszédet mondanak ellenetek hazudva, mialtam. (12) Örüljetek és vigadjatok! mert díjotok bőséges az egekben ; mert igy üldözék a'prófétákat is, kik előttetek valának. (13) Ti vagytok a' földnek sava, ha pedig a'só elizetlenedik, mivel sózzanak? nem való aztán semmire, hanem hogy kivettessék és eltapodtassék az emberek által. (14) Ti vagytok a' világnak világossága. Nem rejtőzködhelik el a'hegyen fekvő város. (15) Nem is gyújtanak gyertyát, és teszik azt a' véka alá , hanem a' gyertyatartóra , 's így világit mindeneknek a" házban. (16) Igy fényljék a' ti világtok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket és dicsőítsék atyátokat, ki a' mennyekben van. (17) Ne véljétek, hogy jöttem eltörleni a' törvényt vagy a'prófétákat; nem jöttem eltörleni, hanem betölteni. (18) Mert bizony mondom nektek: míg az égés föld elmúlik, egy betű vagy egy vonás el nem múlik a' törvényből, míg nem mindenek meglesznek. (19) Valaki tehát egyet szeg meg ezen bár legkisebb törvények közül, és akkép tanítja az embereket, legkisebbnek hivatandik mennyeknek országában; valaki pedig