Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-15 / 24. szám

megteszi : s úgy tanít, az nagynak hivatandik meny­nyeknek országában. (20) Mert mondom nektek: Hogyha igazságtok nem teljesebb az Írástudók és Farizeusokénál, be nem mentek a' mennyeknek or­szágába. (21) Hallottátok, hogy megmondatott a' régieknek: Ne ölj, ha ki pedig ölend , Ítélet alá esendő. (22) Én pedig azt mondom nektek, hogy valaki haragszik az ő atyjafiára ok nélRül, ítélet alá esendő; ha ki pedig mondja atyjafiának : Ráka , közgyűlés alá esendő; ha ki pedig mondja: Bolond, a' gyehennának tüzére esendő. (23) Ha tehát aján­dékodat fölviszed az oltárra, ott megemlékezel , hogy atyádfiának van valamije ellened: (24) Hagy­jad ottan ajándékodat az oltár előtt, és eredj bé­kélj meg elébb atyádfiával, 's akkor eljővén vidd fel ajándékodat. (25) Légy jóakarója ellenednek hamar, míglen egy úton vagy vele: nehogy el­lened a' bírónak átadjon , 's a' biró a' poroszlónak átadjon és tömlöczbe vettessél. 26) Bizony mon­dom neked, ki nem jösz onnan, míg meg nem fizetted az utolsó fillért. (27) Hallottátok, hogy megmon­datott a' régieknek: Ne paráználkodjál. (28) Én pedig mondom nektek, hogy valaki asszonyra néz, a' végett hogy megkívánja azt, már paráználko­dék vele szivében. (29) Ha pedig jobb szemed megbotránkoztat téged , vájd ki azt és vesd el ma­gadtól; mert jobb neked, hogy tagjaidnak egyike vesszen el, 's ne egész tested vettessék a' gye­hennára. (30) 'S ha jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy tagjaidnak egyike vesszen el, 's ne egész tested vettessék a' gyehennára. (31) Meg­mondatott, hogyha ki elbocsátja feleségét, adjon neki elválási levelet. (32) Én pedig azt mondom nektek, hogy valaki elbocsátja feleségét, kivévén ha paráznaságokáért,paráznává tesziazt;és valaki elbo­csátottat vesz cl, paráználkodik. (33) Ismét hallottá­tok, hogymegmondatott a' régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem tegyed le az Úrnak esküidet. (33)Én pedig mondom nektek, hogy épen nem kell esküd­nötök; sem az égre, mert az Istennek széke; (35) Sem a' földre, mert lábainak zsámolya; sem Jéru­zsálemre, mert a' nagy királynak városa; (36) Sem fejedre ne esküdjél, mert egy hajszálat nem tehetsz fehérré vagy feketévé. (37) Legyen pe­dig a' ti beszédetek: igen, igen: nem, nem: a' mi ezen felül van, a1 gonosztól van. (38) Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért és fogat fogért. (39) Én pedig mondom nektek, hogy a' gonosznak ellent ne álljatok; ha ki meg­üti jobb orczádat, fordítsd neki a' másikat is. (40) És a' veled pörlekedni és felöltődet elvenni akarónak engedd át köpönyegedet is. (41) 'S a' ki kényszerít egy mértföldre, menj el vele ket­tőt. (42) Ha ki kér tőled, adj neki; 's ha ki tőled kölcsönözni akar, el ne utasítsad. (43) Hallottátok , hogy megmondatott: Szeressed fe­ledet , és gyűlöljed ellenedet. (44) Én pedig mondom nektek : szeressétek elleneiteket, áld­játok a' titeket átkozókat, tegyetek jót a' tite­ket gyűlölőkkel 's imádkozzatok a' rajtatok mél­tatlankodók 's titeket üldözőkért. (45) Hogy le­gyetek fiai a' ti atyátoknak mennyekben; mert 5 feltámasztja napját a' gonoszokra és a' jókra, és esőztet igazakra 's igaztalanokra. (46) Mert ha azokat szerelitek, kik titeket szeretnek, mi díjo— tok van? a' vámosok is nem ugyan azt teszik-e? (47) 'S ha csak atyátokfiait köszöntitek, mi kü­lönöst tesztek? a' pogányok is nem ugyanazt te­szik-e? (48) Legyetek tehát ti tökéletesek, mi­ként atyátok a' mennyekben tökéletes. Pál apostolnak első levele Timo­t h e u s h o z. I. Pál üdvözli Timotheust és intéssel ójja bizonyos, gyülekezetébe becsúszott tévedé­sektől; ösztönzi á hitbeli állhatatosságra. (1) Pál Jézus Krisztusnak apostola, a' mi üdvezítő Istenünknek, és Urunk Jézus Krisztus, mi remé­nyünknek rendeléséből (2) Timotheusnak, a' hit­ben igaz fiamnak: kegyelem, irgalom, béke, Is­ten, mi atyánktól és a'mi Urunk Jézus Krisztus­tól. (3) A' mint felszólítottalak téged, Maczedóniába utazván, Efézusban maradnod , hogy meghagy­nád némellyeknek, eltérőleg ne tanítani. (4) Se ne figyelmezni mesékre és véghetetlen nemso­rokra, mellyek vitatásokat támasztanak inkább, mint sem Istenben való épülést a hitben. (5) A parancsolatnak végczélja pedig a tiszta szívből, jó lelkismeretből, és szinletlen hitből való sze­retet. (6) Miktől némellyek eltávozván üres be­szédekre térének. (7) Törvénytanítók akarván lenni, s nem értvén, sem miket szólnak, sem miket erősítenek. (8) Tudjuk pedig, hogy a tör­vény jó, ha ki azzal helyesen él. (9) Tudván azt, hogy a törvény az igaznak nem hozatott, hanem a törvényhagyóknak és engedetleneknek, az istenteleneknek és a bűnösöknek, a szentet­leneknek és avatatlanoknak, atya-és anyagyilko­soknak cs emberölőknek, (10) paráznáknak, fiú­fertezőknek, emberorzóknak, hazugoknak, hami­san esküvőknek, és ha mi egyéb az üdvös tannal ellenkezik, (11) a' boldog Isten' dicsőségének evangyélioma szerint, mellyel én megbízattam (12) És hálát adok az engem erősítő Jézus Krisztus, mi Urunknak, hogy hűnek itélt e' szolgálatba helyezvén engem , (1.3) az az előtt káromlót, üldözőt és méltatlankodót; de ir­galmat nyertem, mert tudatlanúl cselekedtem hi­tetlenségben. (14) Túláradt pedig a' mi Urunk kegyelme Krisztus Jézusban való hittel és szere­tettel. (15) Hiteles beszéd ez, és minden befoga­dásra méltó, hogy Krisztus Jézus e' világra jött a' bűnösöket üdvözíteni, kik közül első én va­gyok. (16) De azért nyerék irgalmat, hogy én bennem, elsőben mutatná meg Krisztus Jézus hosz­szútűrését, előképül a'benne hiendőknek, az örök

Next

/
Oldalképek
Tartalom