Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-20 / 3. szám

nyilatkoztak, soha sem mondotta egy is, hogy. azoknak egész tartalma a' mai protestánsokra' nézve, átalában használhatlan volna, 'sillyet azon' könyvekről mellyekben a' protestantismust a' ka-, tholismustól megkülönböztető elvjegyek örökös érvényűek, az , ki tovább is protestáns akar maradni, nem mondhat. Az anti-symbolisták'minden ostroma egyedül azon pontra irányoztatik, hogy bizonyos dogmák nem ugy vannak azokban előadva , hogy a' kifejlett szentírás magyarázat-tudomány szerint megállhassanak. Csak annyi következik tehát tisztán az anti-symbolistikai munkálatok egybevetéséből, hogy symbolumainkat, korunk'kivánatához képest, kijavítani; annyi épen nem, hogy symbolumoknak létezniök ne kellene. A' symbolumokat maga a' vallás' természete is nélkülönözhetlenekké teszi. Ugyanis minden olly vallás, melly az életre kihatni, melly holt betű bálványként zsarnokilag uralkodni nem akar , szükségképen vélemény-különségeket hoz elő. így volta' dolog a' régi zsidó vallásra nézve, melly farizeusok, sadduceusok', essenusok felekezetére oszlott; igy van a' mai zsidó vallásra nézve , mellynek követői rabbanitákra 's karaitákra oszlanak; igy van az islámkövetőkre nézve, kik közül némellyel; sunniták, némellyek schiytáknak neveztetnek. Igy kellett lenni a' dolognak főkép a' keresztyén vallásra nézve, mellynek más régi vallások' feletti méltósága kiváltképen abban áll, hogy az , az előtti kasztok' korlátai között tartott isteni erkölcsi tanokat az eleven élet' gyakorlati mezejére hozta ki. 'S innen lehet azt kimagyarázni, hogy már az apostolok'életében is mutatkoztak a' keresztyének között eltérő vélemények, 's hogy sz. vallásunk, későbbi századainak históriája leginkább az eretnekségi szakadásoknak történeti rajza. Úgyde mind ezen különségek , szakadások, köztudomásra máskép nem jöhettek, hanem a' megkülönböztető jegyek'előmutatása által; melly jegyek habár symbolumoknak nem neveztetlek is, kimutatták magokat, vagy a1

vallási szertartásokban , vagy pedig ollykor a'felekezeti pártoknak véleményét előadó könyvben. Hogy nevezetesen az említett régi zsidó felekezetek illy symboliluis természetű könyv nélkül nem szükülködtek: ki lehet hozni Flavius Josephusnak „de bello jud." irtll-ik könyve' VIII—ik fejezetéből , hol a' 7-ted szám alatt arról beszélvén, miként esküdtek meg az essenusok'felekezetébe bemenni akarók: többek közt igy szól: „horrendis semet juramentis adstringit (proselytus) - - se reverentia servatururn sectae suae libros et angclorum nomina." E' jegyeket a' keresztyén egyházban symbolumoknak nevezték. Illy symbolumokra múlhatatlan szüksége vala már a'reformatiónak is, ha ugyan az őt sajátságosan jellemző alaptanokat állandósítani kivánta ; magára csak a' sz. irásra hivatkozni nem volt elég, mert a' másik rész, mcllytől különbözött, ugyan ezt tehette, 's tette is. Mellőzhetetlen szüksége volt a' reformatiónak symbolumra azért is, mert annak élete csak társasági alakban állhatott fen; 's hol van társaság, legyen az bármilly czélu, vagy szinü , melly saját szabályai nélkül szűkölködnék? Mi által képezhetjük tanuló növendékeinket egyházunk' buzgó tagjaivá , ha symbolikus tanainkkal őket meg nem ismertetjük ? Alikép' fognak fen állani egyházi intézeteink, ha bennünket symbolumikötelékek össze nem tartanak? — Mondjuk ki a' symbolumokra az eltörlés' szententiáját: kimondtuk egyszersmind protestantismusunkra is a' halálos Ítéletet; nekünk mint anyja vesztett méheknek el kell szélednünk, 's a' kor' virágain, gyümölcsein, mellyek haladási ösvényeink körül teremnek repkedhetünk ugyan, de belölök állandó éldeletct nem gyűjtögethetünk. Nem áll itt azon ellenvetés is, hogy a' protestantismus, természete szerint nem tűrhetve a' tekintélyt, nem tűrheti a' symbolumi tekintélyt is. Van tekintély, mellynek a'protestantismus tisztelettel hódol, 's illyentekintély már az, melly okos meggyőződésünkkel össze hangzik , melly a' tudományos bebizonyítás' próbáját kiállja. A'tekintély, melly tői a'protestantismus idegenkedik , ollyan, mellyet hatalom-szó követel tőle a' nélkül, hogy vagy megengedtetnék az e' körüli vizsgálódása, vagy ha vizsgáltatik, helybehagyását, megnyugovását megnyerhetné. Imádva tiszteli a' protestáns a' sz. irás' isteni tekintélyét; mert vizsgálódó elméje, nemcsak az emberi sziv', és lélek' örök kivánatival látja azt édes ösz-hangzatban : hanem olly nagyszerüknek, olly tökéleteseknek találja annak igazságait, törvényeit, mellyek a' tökéletesedő léleknek örökös táplálékot nyújtanak; 's ez az oka, hogy a' protestáns szereti vizsgálni a' szentírást ; 's igy következik, hogy a' szentírás körüli vizsgálat-szabadság magasb tekintélyűvé teszi előtte a1

kijelentést, mint a1

millyenben lehet az azok előtt, kiknek szemeitől annak égi kincsei elzárva tartatnak. És ha már a' protestantismus, a" kijelentés' szent könyveihez is nyitva tartja az utat azok előtt, kik azoknak szentségeihez az ész' fáklyájával közelítni akarnak , mikép kívánhatná az bezáratni a' a' symbolikus könyvekhez vezető vizsgálati utat? A' kéz, melly az útat vakmerően bezárná: halálos sebet ejtene az ész' szabad vizsgálata nélkül élni nem tudó protestantismuson Vizsgálni kell a' symbolumokat elfogulatlanul, a' korszerű tudományos előhaladás' készületei között; azonban nem minden kegyeleti érzelmek nélkül, mellyek önként ébredeznek sziveinkben, mihelyt tudjuk, hogy a' symbolikus könyvek kivívott lelkiszabadságunknak örökre tiszteletes emlék jelei. *) Illy vizsgá-*) „Die jetzt lebende Kirche slelht zu dem Kirchen bekentnisse der Vorfahren in einem Vcrlhalnisse der Pielat. Wir habén Luthern , Zvvíngli, Melaothon, Calvin, und ihren Schriflen alle Achlung, und die Anerkennung ihrer Verdienste zu erweisen,