Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-20 / 3. szám
lat mellett lehetetlen át nem látnunk, hogy a' tekintély, mellyben mind e' mai napig állanak a' protestánsok között symbolikus könyveik, nem csupán kérelmi, (precaria auctoritas}| melly mint dérvirág, a' feltűnő nap' sugarai előtt, elolvadna a' jelenkor' tudományossága világánál. Nem! vesse bárki össze symbolikus könyveinket a'protestantismus' kifejlett kivánataival: nézze az átalános szellemet, melly azokat átlengi, rothadatlanság' magvait találja azokban , 's észre fogja venni, hogy józan protestáns embernek a' symbolikus könyvek körül nem gyökerek kiirtása , hanem az azokon kihajtott 's az idő miatt szine vesztett virágok helyett a' kor' ápoló kezével ujabbaknak nevelése leszen kötelességévé; vagyis kép nélkül szólva, a' protestantismusnak nem kell elhánynia könyelmüleg symbolikus könyveit , mert ezek nélkül, mint történetszeri lételének föltétele nélkül, ki múlik az ő élete a' történetek' sorából: de az azokban létező hibákat el kell hagynia, ki kell igazítania, ha haladási szellemét megtagadni nem akarja. 'S ez utóbbi esetben 3 fontos kérdés adja magát elő aj Miképen? b) Ki által? c) Mikor ? történjék az igénylett kijavítás. a) Az első kérdésre nézve legelőször teendőnek tartanám a' hitvallások' czíméből kihagyni a' helvét, vagy ágostai helytől vett elnevezést; mert habár a'két felekezet' tagjainak a'magyarhon iránti buzgósága esik is kétség alá, 's őket azzal vádolni, hogy magyarországon vagy Helvétzia, vagy Bajorország' polgárai szeretnének lenni, a' nevetségig alaptalan vád volna: olly tiszta szentségben áll mindazáltal előttem hazám' hő szeretete, hogy ezen, a' helvétziai, ágostai, római, vagy más akármi idegen nevet, czimerképen sem örömest kivánom viselni. Szintúgy nem tartanám azonban helyesnek azt is, hogy hitformánk Magyarnak neveztessék, mert a' ker. vallás iránti hitnek semmi érintkezése nemzetiséggel; ez, ha ép, ha tiszta, egy iránt hasznos, egyiránt üdvös a' föld' akármelly nemzetére nézve. Óhajtanám továbbá, hogy a' kijavítás a' kor' tudományosságával versenyt tartó józan exegesis szerint történjék; hogy igy hitvallásunk, kimaradván abból a' hitágozatok, mellyeknek már ma a' bibliában semmi józan alapjok nincs, a' bibliai tudománnyal minél közelebbi öszhangzásban hozassék, a' kijavítás' alkalmával Pál apostolnak ime protestánsokra nézve classicus mondata vétetvén fel jelszavul: „Nem egy elitjük meg az Isteri beszédét mint némelylyek, hanem tisztán szólunk a? Krisztus felől2 Kor. 2,17. — Noha pedig a'symbolikus könyvek' illy móddali kijavítása, nemcsak ártalmára nem lehet nemzetünknek ; sőt ez által egy welche der Enkel den hochverdienten Stammahnen, der jetzige Gelehrte den groszen Grün dern, und Fortführern seiner Wissenschaft erweiset." Bretschneider die Unzulassigkeit des Symbol-Zwangs. s. 121. biztos fáklyái nyerne az megnyitott haladási pályája'sötét jövendőjére, mindazáltal, részint a' gyanűsítni, gyanakodni hajlandók' megnyugtatása okáért, részint, és sokkal inkább azért, hogy a' hazai fennálló törvényekkel összefüggő jelen állásunk a' fejdelem', 's nemzet' tudta nélkül ne változzék, múlhatatlan szükségesnek látom, hogy a' kijavítás a' törvényhozás' tudomásával vitessék végbe. bj A' másik kérdésre: Ki által történjék a' hitvallási kijavítás? akár a' történetekből, akár a' jogosság' természetéből induljunk ki, máskép nem felelhetünk, hanem hogy az óhajtóit javítás ne egyesek által igényeltessék. A' hitvallások' története bizonyítja, hogy egyesek' azon törekedése, melly szerint magányos vallás-véleményeiket a' közönségévé lenni akarák, hajótörést szenvedett a'közvéleményen. Mutatja azt, közelebb l\öhr' példája, ki noha közhitelben álló férfiú, mégis űj symbolumának népszerűséget kivívni nem tudott. Hasonló eredmény fejlik ki előttünk, ha a'feltett kérdést a'jogosság' természetéből ki indulva veszszük vizsgálat alá. Hogy egyéni véleményt másra, közönségre tolni nem lehet: ez kétségtelen lélektani axióma. Ezt tenni vallásos véleményekre nézve, már nemcsak nem lehet, de nem is szabad. Nem szabad ezt tenni főkép egész közönségek' vallásos véleményével, legyen bár, hogy egyesek abban nevezetes fogyatkozásokat találni láttassanak; mert meg kell azt gondolnunk, hogy a' köznép átalánosan nem ugy nézi vallását, mint egy bölcselkedő egyén, ki a' vallás' tanításai körül észszerű kísérleteket is követel: a' község leginkább azon az okon tiszteli vallását, mert az szent örökségképen szállott reá, 's az ájtatosság' buzdító készületei között jelenik meg előtte; ő a' régiség' ezen szent alkotmányában nyugodtan érzi magát, mert abban azt, mire mindnyájunknak vágyódásunk, szükségünk vagyon, földi boldogságát, örök üdvösségét megtalálja. Ki lehetne már olly vakmerő , hogy állítólagos igazságai mellett e' szent alkotmányt birtokosai'szeme láttára megbontani, vagy jogosítva érezné magát, vagy merényeit boszú üldözései ellen biztosíthatná? Ki merészelné a'protestánsok' egyházaiban nyíltan hangoztatni kárhoztató szavait a' symbolumi szent örökségek ellen? De hát a'kétségtelenségig bebizonyított symbolumi fogyatkozások, pótolatlanul, kiigazítatlanul maradjanak? Teljességgel nem, hanem a' kiigazítás ne az idő által megszentelt symbolumok' rögtöni eltörlése, ne egyesek által történjék. Ugy de azt várni épen nem lehet, hogy maga a' nagy közönség tegye meg a' kijavításokat; mert ennek ehez sem ideje , sem készültsége nincsen ? Nem lehet, nem is kell azt várni! megkezdhetik a' nagy munkát egyesek is, de nem egyházi tanításokban, hanem olly utakon, hol kevesebb emberekkel, 's ollyanokkal találkoznak , kiktől szavaik megértet-i nek, 's okok' erejénél fogva, vagy megezáfoltat-