Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-08 / 23. szám

miszerint a' kézzelfogható hibának e' lapban történt feltárásáért az irók és szerkesztők inkább neheztelést, visszatorlást és részvétlenséget aratnak, mint becsületet és helybenhagyást, mi annyit tesz, hogy a' roszat szeretjük megtartani és óhajtjuk; 's nem a' hibák'okozóira boszonkodunk, hanem azokra, kik a' hiányokat felfedezni és orvoslásukat indítványozni bátorkodnak. Igy a' restauratiot is kétségkívül többen ellenzik, mint pártolják. Népnevelés kell előbb, azután restauratio és Egyházi Lap. (¥. „Sorsa ez majdnem minden újításnak, szintén a' leghasznosabbnak is: de vájjon azért csak megmaradjunk-e a' régi rosz mellett, és a* kevés nemeskeblüek ne harczoljanak-e az önjavát sem ismerő nagy sereggel, melly fölött ők sok dicséretes újdonságot mégis már kivívtak?") Mind összevéve is pedig ezen bajok, mellyeket a' tisztújítás szülhet, ingyen sem olly súlyosak, mint a' mellyeket a' holtig hivatalkodás szül bizonyosan; 's a'véle járó sok jó által elég bőven kipótoltatnak. De hozzá kell tennünk, hogy legyen a1

tisztújítás' módja helyes és igazságos. Ne ugy restauráljunk, mint Erdélyben tavai a sepsiek: *) hanem az egy házak' szavazatai utján, és nem egyébre tekintve, mint az alkalmas létre 's érdemességre. A' holtig hivalalkodást illetőleg, az csak magának a'tisztviselőnek hasznos; de az egyházra nézve abból több a' káros eredmény, mint az üdvös. A' régóta ismert fönökhez ugyan bizalommal és tisztelettel közelítünk. 0 már sokat próbált és tapasztalt; 's tudja a' hivatalnak minden eseményeit gyakorlatból. De épen ő élhet vissza a bizalommal; megszokott eljárásaiban idővel lankadoz és hanyaggá lesz, a' korral nem halad előbbre, az újításoknak ellenszegül, és zsibbasztó pangást hoz be áz egyházba. Mellette pedig több rá termeti és magasra törekvő jeles egyed elmellőztetik és jutalmazatlanul el hal: a' mi nagy igazságtalanság. Kiviláglik mind ezekből, — kik óhajtják a' stabilismust, kik a'restauratiot. Emezzel tartanak: minden jelesebb , rá termett és készült egyedek, rokonaikkal és párthiveikkel együtt; aztán az egyházi közjónak baráti, 's végre mindenek, átalján valakik az igazi prot. elveknek hódolnak, nevezeteseim' változatosságot örvendő ifjúság és új nemzedék. Ellenben a' stabilismust óhajtják: magok , a' tisztviselők, rokon szövedékökkel és párthiveikkel együtt, aztán a'kik magok, mint hivatalra nem képesek, arra nem is vágynak, közönyösen vévén , bárki legyen hivatalnok; továbbá a' műveltségnek alant fokán állók, és végre a'slendriánnak minden barátjai, legkivált az éltes urak, kiknek e' beszédek megemészthetetlen étkök, mivel szokatlanok. De hisszük, hogy ők is átlátandják a' restauratio' méltányosságát; a' kor' kivánatát megelőzőleg önként lelépendnek, és midőn szinbol marasztatnak, azt szívből mondottnak nem hiendik, követvén a' fenidézett nemeslelkü alispánnak , Buday Pál somogyi ref. esperesnek 's más többeknek példáját; de követvén főleg ama természetnek parancsát: Succedunt novi, veteresmigrate coloni: — mire saját becsületek és jólétökért az egyházi közjó' nevében kéretnek is irigykedés nélkül, tisztelettel és jogszerűen. De ugyan a' mondottakból kiviláglik az is, hogy felebbi hivatalra vágyni nem vétkes vágy. Melly sokszor halljuk roszalásképen megróvni: „Ezek's. ezek felügyelők, esperesek, superintendensek akarnak lenni, nyugtalankodnak, irigykednek , az aggkoruak' halálát nehezen várják 'slb.a De hogyan tudhatni ezt valakiről? Lehet-e müveit férfiú olly együgyü vagy arrogans, hogy az illy óhajtását másoknak nyíltan mondogálja? Eztehát csak ráfogás és fel nem tehető senki felől. A' világnak ugy is van annyi tapintata , hogy nyilatkozás nélkül sejdíti, kik vágynak és vágyhatnak erre 's erre a' hivatalra: sőt csak sixtusi tettetésül és képmutatásul magyarázná, ha sejtelmét azok tagadnák. Azonban tegyük fel, hogy a' hivatalra sóvárgó, szivének titkos vágyát a' világgal nyilván tudatná is: vájjon vélek-e az? A' szentírás mondja: ,//' kik püspökséget 'stb. kivannak, jeles dolgot kivánnak.u

Tegyük hozzá: nemcsak jelest, hanem ollyant, mellyhez honfi létökre szintolly joguk van, mint azoknak, kik a' hivatalokat most viselik. Lám a'honi r. kath. egyházban szinte nyilvános intézet áll fön Bécsben azaltioris tendentiae ifjak' számára : kik tehát a' világ tudtával készülnek , törekcsznek és vágynak is a' magasabb tisztségekre. De kinek juthatna eszébe, azt szégyennek mondani, vagy bűnös vágynak? Inkább erény, midőn valaki felebb lépni kívánkozik, és azt jellemének 's tudományának tökélyesítésével és közjóra fordított munkássággal megérdemelni törekszik; mint a' példabeszéd szerint, rosz katona az, ki tábornagygyálenni nem vágy. A'hivatalra érdemek utján vágyók , az egyháznak legbecsiilendőbb tagjai, és akkor szerencsés az egyház , ha keblében olly tagokat mennél számosabban ápol. Azért ne gáncsoljuk soha az előléptetni vágyókat, hanem ha a' mieinknél több érdemeik vágynák, ismerjük meg, 's inkább felmagasztaltatásukra nyujtsunk segédkezeket mi is. Utoljára, hogy nézetemet a' tisztújítási időhatárok iránt is kifejezzem, ugy vélném leghelyesebbnek , hogy a' superinlendens és főfelügyelő tiz, az esperes és esperesi felügyelő hat, mind a' többi hivatalnokok három év' multával restauráltassanak. Aziránt is törvényt kellene pedig hozni, hogy hivatalt átalján 24 év előtt és 70 után; hatósági hivatalt pedig 35 előtt és 65 után senki az egyházban ne viseljen.*-) Reform barát. #) Megkezdve a' tisztújítás' vitatása. Valamint egyébütt. úgy itt is a' mellett és ellenvéleményeknek szabad tért nyitunk. Egyedül arra figyelmeztetjük az e' tárgy felett értekezendő urakat, hogy egyenesen