Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-08 / 23. szám

Pap- és iskolaügy* Evangelisrausunk' derékségének, tanaink'igaz­ságának, elveink' józanságának, mi sem szolgál olly erős tanúbizonyságul, mintáz, hogy a'pro­testantismus, épen úgy, mint az őskeresztyénség, nem támaszkodva semmi politikai alaphoz, sőt a' polgári alkotmányoktól alig ismertetve el, szám­talan anyagi szükséggel küzdve, még több szel­lemi ellenséges erők által nyomatva, legtöbb or­szágokban, maga tartja fen mégis magát, saját szellemi erejével. Ezen fényoldalát evangelismu­sunknak nem sokan ismerik , és róla még keve­sebben gondolkoznak. Azonban, egy r. kathol. lelkész, néhány évvel ez előtt, föltevé még is ne­kem e' kérdést: „mondjam meg, minő alapon áll a' protestantismus honunkban?" én felelém: ,,Ép azon az alapon, mellyen állt, Jézus, és a' kaper­nauini halászokból lett apostolok által felállított ős­keresztyénség; melly, mint jól tudjuk, saját szel­lemierején, és tanai'igazságain állott; küzdve szegénységgel, és a' politikai pogány elemmel; de a' miket elvégre mégis szerencsésen legyőzött" Ezen külsőkép kedvetlennek látszó viszonyok szinte megújultak az egyházújítás' korszakában. Az akkori, és már nem pogány politika' szemei előtt is, silányoknak tetszettek a' tiz pengő forintnyi évdíjt húzott papok, kik ellentétei voltak a' régi egyházban megmaradt papoknak; a' kik püspökei­nek ezer arany évi jövedelmet, közpapjaiknak pe­dig százat akart biztosítni a' tridenti zsinat mindé- 1 nütt. Luther az apostoli szegénységet választá; mert tudta, hogy az európai népek'szelleme légin- 1 kább ingerülvo volt, az akkori papok' gazdagsága, ' és ebből folyt feslettsége ellen. Ő alázatos papo- \ kat akart, és a'szegénység'iskolájában tanultakat. ' „Az én papjaim , így szólt egykor, tíz forint évdí- 1 jukkái nem ülhetnek magosan, és nem;tehetnek sé- ' takocsizásokat." —Sie können mit ihrenZehn Flo- 1 ren, nicht hoch sittzen, noch fahren. —Ennél nincs j igazabb mondat. 1 Azonban már maga Bora Katalin , Luther' 1 özvegye, kénytelen vala tapasztalni, mennyire lehet menni tíz forintnyi évdíjjal; noha ez akkor majd fel 1 ért a'mai száz forinttal; mi megtetszik abból, hogy 1 midőn a' szász választó, Luthert 12 jó garasos posz- ^ tóval megajándékozta, ő ezt el nem fogadá, ezt ' adván okul, hogy illy drága posztóbulruhát viselni ' fejedelmeket illet. Bora Katalin szegénységben halt 1 meg, 1552. Torgauban; mások' könyörére szo- j rulva, és, mint Walch K. R. megjegyzi, (Ge- ' schichtc der selig. CatharinaBora) ezektől sem min- ^ denkor segítetve. Luther' és neje' szegénysége, a' í r inmediasres ereszkedjenek's okok'ellenébe oko- ^ kat állítsanak Azt is nyilvánítjuk , hogy mi He- i formbaráttal — többek közt — abban egyet nem ért- £ hetünk , hogy a' superintendensek és kerületi fel- ~ ügyelők v. gondnokok is restauráltassanak- Az okokat vagy elmondjuk vagy elmondatjuk. * Szerk. [í dicső reformátorok' nyerészkedéstől idegen szelle­, me, az igaz ügy mellett önfeledő lelkesedése, va­lamint mai utódjaiknak is szükséggel küzdése, böl­csek elölt mit sem róv le ezeknek nagyszerű érde­meikből; sőt önfeláldozásuk őket, az emberileg gondolkozók elölt, még tiszteletesebbekké teszi. Valóban hős tett annyira lelkesedni tudni, az em­berjog', a' humanitas', az igaz műveltség' szent ügyemellett, hogy anyagi jólétünkről és családunk­ról is elfelejtkezzünk. Huszonnégy évvel ezelőtt, hogy már a'do­logra térjek, egy délesti sétakocsizásom'alkalmá­val, a' szomszédfalu' határában negláték egy öz­vegy papnőt, kapával kezében, dolgozni a'szán-* tóföldön. Ezensétakocsizás, mintmártudjuk, épen nem vala sem Luther', sem talán Calvin' szellemé­ben; ki gúnybérért szolgála Genfben. Denique, én akkor íiatal pap voltam, 's mint fiatalnak szen­vedélyeim valának a' szép könyvek és szép lovak: miktől, fájdalom! még most sem tudtam menekülni. Meglátva a' kapával dolgozó özvegyet, lángba bo­rúltak érzelmeim; és feltevém magamban, hogy tartandó egyházkerületi közgyűlésünkön, papi-és iskolatanítói, özvegy-árvatár' felállítását indítvá­nyozandok minélelőbb: melly végre ennek tervét, a' budai nyugpénz-intézet' elvei szerint ki is dolgoz­tam , és ezt három párban szépen leíratván, a'fő­consistoriumba beadtam , melly szíves volt ezt, a? kilencz esperességnek véleményadás végett kiadni, és ezekkel szigorúan megbiráltatni. Ámde egy két megyét kivéve, az esperessé­gek ellene nyilatkoztak ezen tervnek, főleg ez okon, hogy én túlbecsülve a' papi- és iskolatanítói jöve­delmeket. elhordozhatlan terhetakarokezeknek vál­laira tenni. Mi volt ez ? mintegy 200 v. forintnyi összeget, mint belépti-díjf, akartam, négy évalatt, lefizettetni öregebb papjainkkal, 100-at pedig él­tesebb tanítóinkkal, ugyanannyi évalatt! később, jól megvizsgálvaa'dolgot, helyesnek találtam ezen ellenokot; és lelkismereteinet megnyugtatva, letet­tem előbbi szándékomról. Három évvel ez előtt, ismét szőnyegre ke­rült egyházmegyei kormányszékünkön, egy czélirá­nyosb özvegy-árvatár' felállítása, és ennek ter­vének elkészítése rám bízatott. Okulva régibb vál­lalatom' nem sikerülhetésének körülményein, most már alantabb kezdettem mindent, követve a' nagy természetet, melly mindent kicsinyben kezd, és nagyszerííleg végez. Beadám ezen tervet, vagy inkább, ennek vezéreszméit, jelen évi, Komárom­ban, április hó'11-kén tartottegyházmegyei köz­gyűlésünk' elébe, elfogadás vagy kijavítás végett: mellyek egyhangúlag elfogadtatván, és én a'terv' kidolgozására megkéretvén, bejelentémaz akadályt is, mi ennek útjában áll, és a' melly míg el nem gördíttetik , addig új „néptanítói segélytár1 1 — mert így nevezém — felállításáról szó sem lehet. Ez vala az ó, már czéliránytalanná váll, özvegy­árva-intézet'elavítása ; mcllyből azonban most 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom