Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-08 / 23. szám

mód, a'presbyteri sem kaphat lábra átalján. *) 'S e' nagy izgága-szerző lényt is mi fékezhetné meg hatályosabban, mint a' tisztújítás? Még tisztújítást tanácsol az egyháznak és is­kolának azon érdeke is, hogy mennél több jeles egyedeket nevelhessen, mire egyik hatalmas ösz­tön a' tisztségekhez eljulhatás, melly viszont csak a' gyakori restauratió utján eszközölhető. A'hol­tig hivalalkodás megöl minden talentomot, elfojt minden jótékony versenyzést, ipart és feltörekvést. Mert ha csak egy lehet pl. superintendens és senior, akkor az ö korukban élő minden többi jeles egye­dek' iparkodása hiábavalóvá tétetik, háttérbe nyo­matik és jutalom nélkül marad. Mikor a' megvá­lasztott egyed olly szerencsés, hogy izmos test­alkattal levén megadományozva, ritka magosságu életkorra feljut, és egész ember-nemzedéken állal, sőt túl viseli a' hivatalt: ezzel hány derék egyed elmellőztetik; és hogyan legyen valakinek kedve olly megtiszteltetés 's jutalmaztatás után törekedni, mellynek elérését az emberi élet' rövid határa le­hellenné teszi; mellyhez pedig joga vagyon. Mert ugyanis Az utolsó indok, melly a'tisztújítást kívánja, a' jogszerűség és méltányosság, mellynek jelsza­va : quod uni justum, alteri aequum. 'S ezt, uraim, jól meghalljuk! Honfiak vagyunk mindnyájan, és jogunk van ahoz , hogy fáradozásink 's érdemeink' jutalmát nyerhessük és élvezzük. Más díj ugy sincs egyházunkban a' jeleskedés'jutalmazására kitűzve, mint a'becsület-hivatalokrai méltatás : hadd ré­szeltessenek tehát ezekben mennél többen , kik ér­demesek. Szeretsz-e, édes öreg hivatalnokom, hivatallal díszelegni ? Csak Iliddel, szereti azt más is. Yéled-e, hogy csak neked van jogod és érde­med a'fölebbléptetéshez? Csalatkozol; tartja ahoz jogát egy másik és harmadik is. Yéled-e, hogy csak te vagy képes viselni azt a'hivatalt, és hoz­zád képcsl a' többiek mindnyájan megannyi gyám­ság alá való kiskorú baczák volnának? Csalatko­zol, mert bizonyosan alkalmas arra több más is, és sajnos volna, ha kívüled más senki arra ter­melt nem találtatnék; a' legnagyobb gőg volna pedig, illyest hinned. E' minden érdemesült hon­fival közös jognak gyakorlását immár a' hollig hi­valalkodás egyenesen megsemmíti; a' vének' ter­mészeti telhetetlenkedése is ide társulván még. Tudniillik a' tapasztalás mutatja, hogy az agg hi­*) Kollár' latin Schematismusa szerint 1838 az ágost. V superintendentiában csak 15 egyházban létezne presbyterium : de találtatik több helyeken is. ne­vezetesen a' városi és német pór egjházakban átalján; magyar pór egyházakban is néhol; csak nemeses és uras egyházakbau sehol sem ország­szerte. Dunántúl, visitálások' alkalmával, a'pres­byterium' sürgetése és behozatala helyett, minden egyházakba (ezek vagy akarták néhol vagy sem), a' superintendens által önkénlesen felügyelők ne­veztettek ki és állítattak, az aristocratia' és hie­rarchia' megerösbítésére. K. vatalnokok, bár naponként rokkantabbak, fele­dékenyebbek 's csipősb gúny' tárgyai lettek; és bár a'közjónak többé nem elő-, hanem háíramozdí­tói, még sem teszik le önként a' hivatalt, hanem az uj nemzedék iránt olly irigyek, élethez, tisztséghez, jö­vedelmecskékhez olly botorul ragaszkodók, hogy mindent ők maguk akarnának fölfalni, a' náluknál fiatalabbakat lenézvén, mint csekélyeket, iskolai káté' magyarázására sem alkalmasakat, és az ő ál­lomásuk' betöltésére éretlen kis frátereket. Ezek­nek is tehát szépen parancsol a'restauratió , melly részint megeleíti, hogy a' hivatalt tehetlcnségig senki ne viselhesse; részint a' csökönös aggas­tyánokat tisztségük' letételére kényszeríti. Az éltes hivatalnokok' illy magukviselete gyíilölíeti meg őket a' nyomukba serdülő nemzedékkel; és bizo­nyosan egyik oka annak, hogy korunkban, maga' jogait inkább, mint más kor-követelő fiatalság a' vének iránti pietást félre teszi. Azonban a' tisztújít ásnak van sok homályos oldala is, kivált ha azt nem gyakoroljuk helyesen. Felhozzák pl. ellene: hogy ügyeink' folyamát az meggátolja, a' hivatalnokok bajosan tanulhatván bele ujtisztségökbe (Felelet: „A' hivatalnokok, az eleikbe írt tiszti-utasításoknál és kezeikre átadott mindennemű okleveleknél fogva, mint tudományo­san müveit férfiak , az uj hivatalba csak hamar bele találnak. Azonfelül a' tisztújítás jótékony mozgal­makat ápol az egyházban.") — Felhozzák , hogy a' restauratió gyakor izgatásokra, butrányoskor­teskedésekre és békezavarokra szolgáltat alkal­mat. (F „Ennek nagyrészint elejét vehetni, ha a' lisztújítások csak a' nemes és szent gyülekeze­tek' *) szavazataival gyakoroltatnak.") — Fel­hozzák , hogy a' tisztújítások csak a' sok gyülés­kedést, költséget, fáradságot és irkafirkát szapo­rítják. (F. „Ez nem olly nagy baj, mint az ellen­zék állítani szereli; kivált ha az alul javallott ha­táridők vétetnek fel.') — Felhozzák, hogy igy az egyh. hivatalnokok' tekintélye tetemesen csök­kenendik. (F. „Valódi tekintélyt ád maga már a' hivatal és a' pontos eljárás abban. Hát azon vár­megyei hivatalnokok, kiket a' magyar nemesség restaurál, nem volnának-e azért tekintélyesek?") Felhozzák , hogy a' restauratiok sűrűen fordulván, mindannyiszoraz uj tisztviselők' választásához nem is találtatnék egyed elég. (F. „Mindenkor elég leend, ha az előbbiek is választhalás alá esnek, aztán hatalmában áll az illető testületnek, a' leköszönő egész tiszti kart (ha tetszend) ismét további uj idő­szakra megerősíteni.") — Végre felhozzák, hogy a' restauratióra még most nem vagyunk megérve; és cz talán a'Jegnyomatékosabb ellenvetés, a'mint hogy ezen indokból hazánkban a' politika" térén is sok üdvös terv nem valósulhat állandóan, vagy épen nem. Ide mutat azon roszul jellemző tünemény, *) Az ág. magyar világi urak igy szeretik és kívánják ezimeztetni az egyházakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom