Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-08 / 23. szám

tosan újítatnak, mint ez szemünk előtt vagyon ha­zánkban is. A' tisztújítás mellett szóló legelső és leg­erősebb gyámok ama1 prot. elv, melly semmi pan­gást nem szenved, és egyházban a' tisztviselők' választásában (az az tevésében és letevésében) teljes szabadságot követel. Holtig hivatalkodni stabilismus, hierarchiai rendelvény, a' r. katho­lioismus' bélyege és a' protestantismusban egyik maradványa, melly abból ránk észrevétlenül által— szállott, de már valaha száműzendő. Mert ezen szabadságot a' holtig hivatalkodás nagyon megköti és korlátozza. Ezt az elvet, mint természeti rend­tartást, a' természethez hü prot. közrend, bár ön­magára hagyatva is, átalános gyakorlattal tünteti élőnkbe kis mintákban; nagyobbakban is utáno­zandót, a' midőn anya- és fiók-egyházakban a' gond­nok és egyházfia, hivatalnokokat bizonyos évek' multával pontosan restaurálja, hogy igy az e' hivata­lokra alkalmas hely minden tag egyiránt részel­tessék tisztességben, haszonban és teherviselés­ben. A' közrendű protestánsok nem tartják igaz­ságosnak,hogy ezen tisztségeketa'tehetlen elaggott­ságig, vagy szintén holtig csakugyan azon egyek viseljék, valamint nem becstelenségnek, midőn az illy tisztség valakiről levétetik ; mert hiszen ö előbbi állásába növekedett becsülettel tér vissza , és a' sors közös mindnyájukkal. A' protestantismusnak e' kivánatát hangosan sürgeti a' korszellemis, mellynek ez oldalróli raj­zolásához szókat ama' szép búcsúbeszédből kölcsön­zők, mellyel Dráskóczy Sámuel gömöri alispán, nem rég hivataláról leköszönt. „Jól tudom azt is, miképen fellépni és letűnni: ez a-1 közdolgok'em­berének sorsa, még pedig a' kor' természetéhez és szelleméhez képest később vagy hamarább. Vol­tak idők, mellyekben a' mozdulatlan kitartás, azon boldog inertia volt az erény; 's midőn a' közdol­gok' férfiai az egyformaságban gyönyörködő vilá­got százados formák szerint igazgaták. De korunk a' haladás', az átalakulás' kora, melly gyorsan ujabb njabb formákat vesz magára. Ugyanazért természe­tes, hogy a' hivatali kormányokra is ma gyakrab­ban kivántatnak ujabb egyedek, mint ama' régi időkben/' Üdvös újításokat és mindennemű elő­haladást t. i. csak a' tisztek' változtatása által esz­közölhetni legbizonyosabban; mert minden uj hi­vatalnok azon iparkodik , hogy valami hasznos és jó ujdonossággal, vagy valamelly megrögzött rosz­nak kiirtásával magának érdemet és hirt szerezzen: holott ellenben a' holtig hivatalkodók rendszerint bizonyos rutinákhoz szokván, azok mellett meg­állapodnak, és — hátra lépnek. Honunkban, a' vármegyei municipalitások' ho­nában , ezeknek analógiája is tisztújítást igényel azon egyházban, melly nem papkirályi, hanem collegialis és állományos egyház. Lám megyék, vá­rosok, helységek'hatóságai kivétel nélkül restau­ráltatnak országszerte: 's a'prot. egyházihatósá­gok vonnák-e ki magukat e' nemzeti szokás alól? Bizony a' holtig hivatalkodásnak legfölebb is csak a' magas és örökség szerint által szálló tisztségek­nél lehet helye, (minők pl. a' királyi dynastiák; méltóságok, berezegi majoratusok 'stb.) aztán az olly stádiumoknál, mellyekhez kenyér és politikai létezés van kapcsolva. De még a' királyi felség ál­tal történni szokott kinevezések körül is kívánandó 's üdvös a' tisztújítás, mint ez, a' sürü elhelye­zések utján gyakoroltatik indirecte. Továbbá ajánlja a' tisztújítást azon jó tulaj­dona, melly szerint ez képes mindennemű rögzött hibákat és visszaéléseket az egyházban meggátolni; az egyh. és isk. pénzeknek hivtelen kezelők által történhető elveszését megeleíteni; ligue-ákat meg­semmíteni, czimborákat kiirtani. így pl. megtörtén­hetik néha, hogy reményében és bizalmában a' közönség valamelly egyed' választásával csalódha­tott. Az ember, míg felmagasztalva nem volt , tudta magát kedveltetni mindenekkel: felemeltetve viszont minden szivet elidegenít magától. Honores mutant móres. Ez esetben egyedül a' restauratio nyújthat gyökeres orvoslást; 's illvenkor még az olly hivatalnoknak magának is jobban esik, ha kevesebb bűnnel és több becsület-marr.dvánnyal léphet le, mint ha vétkei halomra növekedtek, és csak halála felé vagy után érte volna utol a' ne­mesis. Más hivatalnok, kit nem a' közbizalom, hanem az aristocratiaikorteskedés és rokonszöve­dék emelt magas polezra, tisztében tudatlan, azt üti véti, bakokat lö, vadakat tesz ós szégyenére van a' testületnek. Míg egy másik, mint újhold­vasámap-szülte szerencsefi Qimporkömmling) fel­emelkedvén , önbizottá, hiúskodó és uralkodóvá lesz, a' törvényeket kijátsza, hierarchiai önkényt gyakorol büntetetlen, magának mindent megen­ged , és mindeneknek fejökre nyő ; e' mellett pe­dig az alája rendezett egyházakkal 's egyedekkel titkon kereskedést fsimoniát) gyakorol, per fas et nefas gazdagulni sóvárgó, pénzért megvásárol­ható, következőleg magas tekintélyével és hatal­mával élni nem mer; az atyai szelid bánásmódnak figefa' levelei alá búva, nem fedd, nem dorgál sen­kit, nem lép föl erőteljesen 5 hanem hagy menni minden ügyet , a' mint mehet vagy menni akar. Az illy tisztviselők, ha holtig működhetnek, fel­számíthatlan károkat tesznek és kiirthatlan hibákat csúsztatnak be egyházba és iskolába: de ha a1 restauratio divatozik, ennek ideje eljővén, véget vet minden gonosznak. Névszerint súlyos pörölye és rakonczája a' tisztújítás az aristocratiai vissza­éléseknek. Tudjuk, azaristocratia honunkban melly nagy befolyást gyakorol, nemcsak a' politika' térén, hanem az egyház' aklában is, és magyar egyhá­zakban lelkipásztori működést, álaOberlin, nem enged. Ez az utunkban álló leggöröngyösebb aka­dék, melly miatt az igazi protestáns kormányzás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom