Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-25 / 21. szám

azt nem olvassák, kik a' baranyai és más meteo-iegy nagylelkű protestáns Szaniszlóra, ki egyháza' . . r. i i '_<.!. • » '» .LI.U.I i I: I „ ~ Ír „> u ' _ XT .il.i j . roktól megijedve, bezártak ajtót ablakot, hogy hozzájok egy sugaroeska se szűrődjék be. *) Egy főpap, káplánját, ki a' lapba irni mert, e'tettéért megrótta. Egy nagybefolyásu esperes, azért, hogy róla a'lapban ollyasmi mondatott, mit maga sem tagadott: behajtá ezt és többé nem olvasá. Egy főiskola' tudós oktatói, nem átallanak azzal dicsekedni : hogy lapunk kezöktől soha nem szenynyesedik. **) És kérdem, csuda-e, ha egy lap ennyi malapropos elleneivel küzdeni nem bír, csuda-e, ha a' szerkesztőknek nincs kedvök, inunkájokon fölül fizetni is ? ? A' tudós darmstadti és berlini egyházi hírlapok, nem rég örömüket fejezték ki a' fölött: hogy végre hallgató egyházunk is megszólalt 3*); egyházunk' mindegyik lelkes fia szerencsét kivánt nem rég a' szép vállalatnak; legyen bár kié a' bün, hogy a' külföld és ön szép reményünket megcsaltuk, legyen a'közönségé, vagy magáé a'lapé: mind a' kettő sokkal alacsonyabb érdek, minthogy egyházunk' nagyobb érdeke érettök feláldoztassék. Hagyjuk veszni a' lapot, de egyúttal irjuk rá sírkövére : „Hogy egyházunk még nem bírja el az igazságot, és hogy a magyar protestáns egyháznak még egyetemes élete nincs." Dobos. javának a' Religio és Nevelésben jövedelmei' nevezetes részét hozta áldozatul, tettünk szert, hanem hogy lapunk azért álland fel, mivel a' kétségbeesés a' szerkesztőségnek nem tartozik gyenge oldalai közé. Hol van támasza ezen bizodalmunknak ? Épen ott, hol Dobos barátunk nem keresi. Mi hisszük és valljuk, hogy a' magyarhoni protestantismusnak nyilvános élete van, inkább mint ez előtt, hogy ezen élet' kifejlődését e' lapok' előmozdították, hogyannak mindinkább erősbülnie , szilárdulnia kell s hogy ezen hittől intetve Nyilatkozat. Szerkesztőségnek nem czélja Dobos úrral azok felelt vitázni, miket ő lapunk' állásáról a'fennebbiekben felhordott, sőt nyíltan kimondja azon nézetét, hogy valamint egyfelől az elmondottak'nagy részében Dobos úrral kezet fogni kénytelen, úgy másfelől annak nemes szivéből származott, de buzgalma' hevében tán kissé túlfeszített aggodalmaiban nem osztozik, vagy legalább a' magyar protestáns egyház iránti, semmi nehézségek által meg neitf törethető bizodalmánál fogva, osztakozni nem akar. Bizonyságul kettőt legyen szabad felhoznia a' szerAesztöségnek, először azt, hogy a' Protestáns E. I L. a' jövő félévben is folytattani fog, másodszoi' az

t

> hogy teljesen reményű , miként ezen év' Je/orgásakor a' jövő 1845-dik évre is előfizetést hirijetendhet. Ha ki kérdené, hogyan történhetnék ez, holott e' lap felett épen az által huzatik mega' hah/,hara

n

£; ki a'szerkesztőséghez legközelebb áll ? an. nak az

t

felelnök, hogy koránt se higyje, mintha valaii iel

,

y rendkívüli segedelemre, *) Vannak a' tisztelen dö ferfia

k

között néhányan, kik Debreczenben én fÖl^l

t

,em

1S

esküdt diákok valának, és nem egyez er idt,zl

e

k szék elébe a' sero surrexil-éil; megfordul a' kv°ezka, és ha Isten éltet visszaadom a' ki ilc/sönt — igen uraim! a' későn ébredésért én idé zem önöket a z iűtelligentia' széke elébe, és nevöke t felolvasom. D. D. Ezek bizonyítható ténj ek. 3*) Lásd 1843 Berliner Ali* ?em. Kirchenzeitung, 29, 628 ik lapon és Alig. Kii rchenzeitung, Darmstadt,! 1842- lap 352. 462. D. jközelebb talaljuk fel, névszerint magunkban és málelépnünk nemcsak nem szabad, söt a'jelenből biztosan kiszámítható jobb jövendő' reményében épen most kell elhatározottabban működnünk, izzadnunk. Ha a'szerkesztőség egyesek indolentiáját vagy ármányait féli vala, soha e' mezőn még csak fel sem lépett volna, mert nem hiányzottak testületünkben nagy hatással biró emberek, kik vállalatunknak kora sírját jövendölék 's az első küszöbnél a'helyett, hogy gyámolítottak volna, viszszaijeszteni törekedtek. 'S ha Dobos ur adatokat kívánna, szolgálhatnánk neki levéltárunkból ollyanokkal, mellyekből nemcsak az világlik ki, hogy mi illetteténk méltatlanságokkal, hanem hogy némellyek , protestánsok , kik sötétben szereretnek bujkálni vagy zavarosban halászni, ügyünk'megbuktatását is feladatul tűzték ki maguknak. Ámde minket Isten két megbecsülhetetlen kincscsel áldott meg, engedékeny türelemmel, melly az egyesek' igazságos vagy igazságtalan sérelmeit egyházunk' szent ügyének javáért, harag 's gyűlölség nélkül elviselni 's még az emlékezetből is örökre kitörülni tudja , és egy együgyü kötelességérzettel, mellynek hódolólag, semmi ármány le nem tántoríthat azon ösvényről, melly felöl azt hisszük, hogy egyházunk igéreti-földe felé vezet. 'S aztán semmibe se vennök-e hitsorsosaink' azon nemesbjeit, kik gyenge törekvéseinket nagylelkűen méltatva, biztatás, intés, üdvös tanács, forró kézszorítás, evangyéliomi részvéttel bátorítának? Sőt igen, legyen nektek hála! Mi nem számoltunk sem hálára, sem anyagi haszonra, sem hogy köszönetet szavazzatok nekünk, mert ha mik vagyunk, Isten' segedelme által vagyunk, a' dicsőség nem mienk, hanem az övé. Mi arra számoltunk, hogy Dobos ur'álma, nem álom, hanem valóság, arra, hogy a' jelen a' mienk, 's ez meliőzhetlen tisztünkké teszi megtennünk mindent, mit ezen ecclesia pressa boldogsága körül megteehlünk. Ha azt mondjátok: ezt nem olly modor, eszközök'stb. által tevétek, mint kellene, azt feleljük: tegyétek jobban 's mi mint közlegények szegődünk zászlóitok alá, és hálákat adunk urunknak Istenünknek, hogy egyházunkon mások', nemesebbek', bölcsebbek', lelkesebbek' közremunkálódása által könyörülni méltóztatott. Azon okokat, mellyek lapunk' felvirágzását gátolják, tisztelt barátunk kissé távol keresi. Mi azt