Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-25 / 21. szám

nek! még ennyire nem jutottunk; egyházunk'életjelenségei, mellyek c' lapban nyilatkoztak, bizonyosan nem halnak el a1

lappal együtt, és a'gyertya, mellyet még most kis időre a' véka alá lehetett tolni: én hiszem, nem sokára nagyobb lánggal fog kigyúladni. Ugy van, uraim! szóljunk nyiltan és szabadon: önök a' lap irányára, szellemére, ennek ürességére, darabosságára, rhapsodias mindenféleségére, bontva túlzó szabadelmüségére és más e' félékre szeretnék fogni a' lap'veszedelmét. Veszni kellet neki — mondják önök — mint mindennek, mi modort és tacticát tévesztett, 's ennélfogva a'fát maga alatt vágta le.#) miért táplálnék—mondják önök — e' kígyót keblünkben, miért melengetnők vérünkkel, mikorminket mar meg, 's a' helyett, hogy az egyházat emelné, ennek hibáit fedezi fel és trombitálja ki. Chacun a son intérét, az az, kiki a'maga fazeka mellé szít, majd elmondom hát én is saját nézpontomból a' lap' megbukásának főokait, senkitnem sértve, de az igazat kimondva elmondom rövid siralmas krónikáját: E' lap mihelyt száját felnyithatta, legelső szava is a'volt: hogy nálunk protestánsoknál nincs, nem lehet hierarchia. Ezt igen szívesen hallották és hitték sokan, kik a' hierarchiával kontárkodni szoktak volt egyházunkban. S minthogy a' világi rész már akár szokásból, akár hogy mást mondani nem tudott, minden alkalommal csak ezt lobbantá a' papság' szemére. Örültek sokan, hogy a1

laicus vád1

alaptalansága ki lőn mutatva. Ez alapelvet kimondván a' lap, erre természetesen tovább kellett építnie; ha hierarchia nincs, ki kellett következetesen mondania, hogy nincs protestáns papi ordó. Már ez nem fért soknak fejébe, pedig ez épen olly egymásból folyó, mint például ez: hogy a' hol tüz nincs, ott füst sem lehet. — Erre épült a' harmadik : hogy ha ordó nincs a' protestáns egyházban, a' presbyteri elveket kell tisztába hozni, vissza kell vinni a' protestáns egyházat azepiscopalis és consistorialis hínárból, a' képviselet' őskeresztyéni rendszeréhez. E' képviseleti földrengésnek viszont eredménye lön a'superintendensi és esperesi karosszékeknek megrendülése, és az örökös egyházi hivataloknak ingadozása. Mind ezekből végre kijött magátóle'nagy igazság: hogy jelen egyházigazgatási tarka rendszerünkön a' tisztes presbyteri név, nem vala egyéb csúfnévnél."),Kemény beszédek ezek'! kiál*) Bezzeg nem vágja a' Keligio és Nevelés! hanem a' helyeit annyi földet és trágyát hord a* falövére, hogy ha igy megy : maholnap aláfulad **) Természetes , hogy míg ez elvek megharczolták harczukat. abban sok idő telt el, mert meg kelle hallgatni a" másik részt is- Ezt a' lap' jó barátai mind polémiának keresztelték el. 'S panaszkodtak csalt reményjök fölött, hogy a' lap nem ád tudományos czikkeket. — Várjatok, majd h* az elvek fenekre ülepedvén, alapot csinálnak a' bizonyos irányú tudománynak 1 D. tának a' régi kerékvágás emberei, túl a' Tisza , túl a' Duna, erősen belerosdásodva az ordó' régi hüvelyébe, zörgött és csikorgott, kínjában a'zsinatot hivta segítségül. Néhány anticato esperes és ülnök sehogy meg nem foghatván , mi köze a' lapnak az ő zártconsistoriumához, kishiján, hogy le nem kend-ezte a' szerkesztőket , 's a' jámbor tudósítók és lap-barátok ellen megkezdé az üldözést. Közben , egy hires superintendens-választás még inkább felizgatá az elvháborut, fel a'lap elleni kedélyeket. Szőnyegre jött a'képviselet'életkérdése, és kézzelfoghatólag meglőn mutatva a1 többek között a' negyedmutatóval: hogy a' hántorgatott esperesi és gondnoki képviselet nem egyéb consistorialis kinövésnél. Nemcsak a' dunamelléki, hanem a' többi egyházkerületek is ketté törtek, megszakadtak az elvek fölött; 's minthogy a' vitatkozások a'lapban szólaltak meg: a'lapot verték meg, mint hajdan Cratesa'paedagogot botozta meg, buta tanítvány helyett. Quintil.c. 9. Igy ritkultak , igy fogytak mindig az előfizetők, 's mig más helyeken győzött a' haladás' és tisztítás'szelleme: a' magyar protestáns egyházban veszett neve költetett. De hagyján, hogy az előfizetők megfogytak, hagyján, hogy anyagilag nem tud a' lap megélni, — még ezt mind menteni lehetne egyházunk' anyagi szegénységével; nagyobb az, hogy megfogytak az írók is, és ez már szellemi szegénységre mutat. — Halljuk! Pápáról Székyt és Bocsort, Patakról Z-yt, Losonczról Tót Mihályt, Kolosvárról Salamont, Enyedről Péterfit, Sz. Udvarhelyről Békevölgyit, Pozsonyból Bolemant, Eperjesről Vandrákot kivéve, az igen nagy és széles tudományu oktató urak közül nem találkozott egy, ki otthon olly roppantnak híresztelt tudományosságából csak egy forgácsocskát is dobott volna a'lap'pislogó tüzére, rá ültek domesticus oktató székükben, mint sárkányok az elátkozott kincsre, ráültek igenis, mert a'nagyobb auditórium nemcsak hallgat, hanem bírálgat is. Debreczen' collegialis szelleme még mind ez ideig nem barátkozott meg a' nyilvánossággal , ott a' függés és tekintély nem önként jö, hanem követeltetik, még pedig iskolás fokozat szerint. Conservativ elve'hü pártolóit már előre kiszemelve ott állogatja fel közel maga körül mint fekete sereget, hogy veszteglő intézet vagy zár-vám' képében leeressze a' sorompót minden egyházi reform előtt, vagy elébb — mint a' dunamelléki superintendens-választás kérdésénél — felhányja mindegyik új elvnek útlevelet, táskáját, nincs-e benne valami contraband ? Itt vannak csoportban azon nagytiszleletü férfiak, kik büszkén felfogadták , hogy a'lapba nem irnak, * 573) lelkész közül egyetlen egy sem tudta, merte vagy akarta megirni csak egyetlen egy kerületi gyűlését is. Az utolsót, mellyröl valamit tudunk, az 1842-diki Berliner Krzeitung' 4-ik számában , olvastuk. D.